„Jelenleg nincs input Magyarország részéről.” „Nincs újabb elfogadott jogszabály.” „A labda a magyar kormány térfelén pattog” – így jellemezték brüsszeli forrásaink a Magyarországnak járó, részben továbbra is befagyasztott uniós pénzek ügyének állását.
Fotó: Depositphotos
Adtak is, meg nem is
Emlékeztetőül: tavaly decemberben az Európai Bizottság 10,2 milliárd euró uniós forrást felszabadított Magyarország számára arra hivatkozva, hogy a magyar kormány igazságügyi reformja orvosolta az igazságszolgáltatás függetlenségének hiányosságait. Ugyanakkor 6,3 milliárd eurónyi kohéziós forrást továbbra is blokkol a jogállamisági eljáráson belül.
Egy másik uniós forrás, a Helyreállítási Alap esetében az Európai Tanács tavaly decemberben jóváhagyta a magyar tervet, de az alapból járó összeget nem szabadítja fel, amíg az úgynevezett 27 szupermérföldkövet Magyarország nem teljesíti maradéktalanul.
A Bizottság tavaly év végi közlése szerint összesen mintegy 21 milliárd euró marad továbbra is zárolva Magyarország elől.
A magyar kormány idén március elején jelezte, hogy a közelmúltban újabb 2 milliárd eurót szabadított fel Brüsszel, ami jórészt a tanári bérek emelésére megy el, tehát „most már 12,2 milliárd eurónyi fejlesztési forrással” számolhatunk.
Brüsszelben nemrég azt is megtudtuk, hogy eddig 620 millió euró érkezett meg Magyarországra a 2021-2027 közötti kohéziós forrásokból.
Ezek a főbb számok – a források nagyobb részéhez tehát még mindig nem férünk hozzá. De pontosan mi ennek az oka?
Csak az kap pénzt, aki betartja a játékszabályokat
Brüsszeli forrásaink kiemelték, hogy a 2022 tavaszán életbe lépett jogállamisági mechanizmus (vagy más néven kondicionalitási eljárás) minden uniós tagországra vonatkozik – tehát nem Magyarország ellen irányul (még akkor sem, ha eddig csak hazánk ellen indult meg).
Mint fogalmaztak, célja az „EU pénzügyi érdekeinek”, „az uniós adófizetők pénzének”, „az uniós alapoknak” a védelme, valamint a jogállamiság erősítése.
A mechanizmus újdonsága éppen az, hogy az előbbi célt összekapcsolta utóbbival – az uniós pénzeket csak akkor kapják meg maradéktalanul a tagországok, ha tartják magukat az uniós értékekhez és a jogállamisági elvekhez.
Ez persze kissé megfoghatatlanul hangzik, ezért megkérdeztük, hogy pontosan mit vár még el az Európai Bizottság a kormánytól a már teljesített kritériumokon felül. Forrásaink szerint nagyon is konkrét, pontokba szedett elvárásaik vannak, amiket a magyar kormány is ismer.
„Magyarországnak el kell küldenie a megváltoztatott törvényeket, amiket a Bizottság majd elemez” – mondták forrásaink.
Ami a konkrétumokat illeti, a feltételek között említették a közbeszerzések még tisztábbá tételét, a korrupciós ügyekben a jogorvoslati lehetőségek kibővítését (amennyiben az ügyészség leállítaná az eljárást), az átláthatóság növelését, valamint a közérdekű vagyonkezelő alapítványok (alájuk tartozik számos egyetem) ügyét.
Mindezzel kapcsolatban a magyar parlament korábban már számos törvényt módosított és részben engedett a követeléseknek, ugyanakkor a Bizottság továbbra is lát hiányosságokat.
Veszélyben az egyetemek
A közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok például addig nem részesülhetnek uniós forrásokból, amíg azok kuratóriumaiban az államhatalomhoz szorosan köthető személyek ülnek, illetve amíg az alapítványok közbeszerzések kiírása és lefolytatása nélkül intézhetik a beszerzéseiket.
Forrásaink szerint az ehhez kötődő aggályokat továbbra sem sikerült teljesen orvosolni, és ha ez idén szeptemberig sem sikerül, akkor 21 hazai egyetem nem fog pénzt kapni az EU-tól.
A Helyreállítási Alapból származó forrásokhoz való hozzáféréshez az említett 27 szupermérföldkövet, a kohéziós pénzekhez való hozzáféréshez pedig az „EU Alapjogi Chartájával kapcsolatos horizontális feljogosító feltételeket” kell teljesíteni. Utóbbi feltételek közé tartozik például az úgynevezett gyermekvédelmi törvénnyel és a menedékjoggal kapcsolatos problémák megoldása is, emlékeztet a Bizottság tavaly decemberi közleménye.
Forrásaink szerint egyébként a Helyreállítási Alap és a kohéziós források ügye össze van kötve, tehát „ha megoldódnak a problémák”, akkor „mindkettő forrás kinyílik”.
A magyar ügy megítélése a Bizottságon belül sem egységes, az Európai Parlament (EP) még nagyobb szigort szeretne Magyarországgal szemben, és a közelgő uniós választások és tisztújítások is „bonyolítják az ügyet”.
Információink szerint a Bizottságban Bóka János európai ügyekért felelős minisztert „jó szakértőnek és partnernek” tartják, ugyanakkor amíg a kormány nem orvosolja a fent jelzett problémákat, addig a Bizottság nem javasolja újabb pénzcsapok megnyitását.
Nem akar túl sokat engedni a kormány
A fentiekkel kapcsolatban természetesen szerettük volna megtudni a magyar kormány álláspontját is: elküldtük kérdéseinket az Európai Uniós Ügyek Minisztériuma sajtóosztályának, választ azonban nem kaptunk.
A kormánnyal jó kapcsolatokat ápoló Mandiner kormányzati forrásokra hivatkozva mindenesetre azt állítja, hogy a Bizottságnak az informális egyeztetések során „újabb és újabb követelmények, értelmezések jutnak az eszébe” a feltételekkel kapcsolatban, de vonakodnak egyértelműen megmondani a kormánynak, hogy ezek a javaslatok átmennének-e az uniós biztosok kollégiumán.
Szerintük a Bizottság az EP további haragjától félve valójában nem mer megegyezni a magyar kormánnyal, és a jelenlegi politikai helyzetben nincs mozgástere a megállapodásra.
Az EP márciusban már beperelte az Európai Bizottságot az Európai Bíróságnál az említett 10,2 milliárdos forrásfelszabadítás miatt.
A Mandiner szerint tehát jogilag igaz, hogy a kormány nem rukkol elő újabb törvényjavaslatokkal és nem jelent semmit a Bizottság felé, de azért nem teszi ezt, mert nem látja értelmét.
Egy kormányközeli forrásunk szerint ugyanakkor a háttérben az (is) állhat, hogy a magyar kormány nem akar túl sokat engedni a Bizottságnak, és egyelőre kivárásra játszik.
Azaz egy óriási tétekkel zajló játszma szemtanúi lehetünk, amelyben korántsem csak szakmai szempontok érvényesülnek, hanem a politika is mélyen benne van a döntésekben – mindkét oldalon.
A Nagyító korábbi cikkeit itt olvashatják.
