A márciusi adatok szerint a német válaszadók mindössze 28 százaléka támogatja, hogy Kijevet 500 kilométeres hatótávolságú Taurus cirkálórakétákkal lássák el. 58 százalék ellenzi ezen fegyverrendszer biztosítását - több mint felük (31 százalék) azt szeretné, ha Németország semmilyen fegyverrel nem látná el Ukrajnát.
Fotó: EPA/CLEMENS BILAN
Olaf Scholz kancellár elutasítása mögött hivatalosan az a félelem áll, hogy Németországot háborúba sodorhatja, ha a cirkálórakéták orosz területre csapódnak, vagy ha német katonákat telepítenek Ukrajnába, hogy segítsenek a rendszer működtetésében. Valóban, Scholz a Taurus cirkálórakéták leszállítása elleni állásfoglalásával a németek többségét maga mögött tudhatja. Sokan lefáradtak ugyanis a háborús pszichózisban.
A minapi moszkvai terrortámadás és az azt követő franciaországi szélsőséges támadások miatti, legmagasabb szintű biztonsági riasztás felerősítette az ukrajnai háborúról szóló vitát. Ismét felmerülnek a kiszámíthatatlan eszkalációval kapcsolatos aggodalmak - és ez sok németben erősíti azt a bizonyos háborús fáradtságot, amelyet talán az SPD frakcióvezetője, Rolf Mützenich fejezett ki a Bundestagban a legvilágosabban, amikor azt kérdezte: "Nem kellene arról beszélnünk, hogyan fagyaszthatnánk be végre a háborút Ukrajnában, hogy később véget is vessünk neki?".
Általános háborús fáradtság
A német kancellárnak a Taurus-kérdéssel kapcsolatos korábbi álláspontjához hasonlóan a "háború befagyasztásáról" szóló igény is a németek általános háborús fáradtságának kontextusába illeszkedik. Az emberek már nem hagyják, hogy a polgári lakosság elleni mindennapos támadásokról és a folyamatos háborús bűnökről szóló hírek eluralkodjanak rajtuk. A "20 nap Mariupolban" című dokumentumfilm megnyerheti ugyan az Oscar-díjat, de az ilyen brutális dokumentumfilmeket már aligha akarja bárki is megnézni.
A háború kitörésekor a kancellár még "fordulópontról" beszélt. Most viszont Berlinben attól tartanak, hogy Ukrajna és Oroszország egy nagyon hosszú, kimerítő állóháborúba - egy "Verdun drónokkal" típusú vérzivatarba – csúszik bele, és ezt Kijev már nem lesz képes megnyerni. Ezért a további ellenállás hiábavalónak tűnik, és a további fegyverszállítások sem fognak itt már segíteni.
A németek visszavágynak a 2022 előtti időkbe
Úgy tűnik, a németek visszavágynak a 2022 előtti időkbe, amikor az Oroszország és Ukrajna közötti konfliktus "befagyott", és a közélet militarizálása, ahogyan azt most érzékelik, még nem játszott szerepet. Ahelyett, hogy részt vennének az új korszak pátosszal teli meghirdetésében, sokan most arra hajlanak, hogy visszavonuljanak egy olyan magánszférába, ahol már hallani sem akar a háborúról szóló hírekről.
Tajvan közelgő kínai megszállása, a fegyverrendszerek specifikációja, a "hadviselési képesség visszaszerzése" - ezek a témák 2022 előtt nem játszottak szerepet a közbeszédben. Az emberek most újra a "régi szép időkről" álmodoznak.
Oroszország esetleges további kelet-európai támadásainál fenyegetőbbek a további fegyverszállítások, amelyek "sarokba szoríthatják" Putyint, és arra késztethetik, hogy atomfegyverekhez folyamodjon. Egy bármilyen kompromisszumos békét viszont úgy tekintenek, mint egy lehetőséget arra, hogy évekig béke legyen.
E tekintetben Scholz átgondolt álláspontja tükrözi a többség hangulatát. Politikáját a többség kiegyensúlyozott és "megfontolt ellenlépésnek" tekinti.
Úgy tűnik, a berlini számítás mögött az áll, hogy Ukrajnának elegendő támogatást és fegyvert kell biztosítani ahhoz, hogy ne veszítse el a háborút. Másrészt viszont nem annyira, hogy Putyin vereséget szenvedjen, és - ennek megfelelően sarokba szorítva - eszkalálhassa a háborút a NATO és Németország ellen.
Kisebbségben a következetes segítség Ukrajna számára
Csak egy kisebbség van még mindig azon a véleményen, hogy a Putyinnal való konfliktust "határozottan végig kell harcolni". Számukra a "befagyasztott konfliktus" kilátásba helyezése illuzórikus és veszélyes tévedés. A háború eddigi menetét úgy értelmezik, hogy a Nyugat - Scholz tétova álláspontja által táplálva - túl későn, és túl kevés fegyverrel támogatta Ukrajnát a sikeres áttöréshez. Ukrajna olyan lövészárok-háborúba keveredett, amelyet Oroszország anyagi fölénye miatt csak elveszíthet.
Mivel Putyin most már kilátásba helyezte Ukrajna összeomlását, valójában nem érdekelt a béketárgyalásokban. A korábban egységes nyugati szövetségben kialakult konfliktusok megerősítették Putyin számára, hogy mennyire gyenge volt az Ukrajna iránti támogatás.
"Lekenyerezés" kontra "háborúskodás": a németországi politikai diskurzus szempontjából sajnálatos, hogy a két tábor kibékíthetetlenül szemben áll egymással, és a másik oldalt hamis mentalitás csapdájában látja. Egyesek a világbéke veszélyeztetésétől tartanak, ha Putyin veszít, mások attól, ha nyer.
Ez most bejött
Egyesek a "békekancellár" tulajdonságait ismerik fel Scholz tetteiben, aki megmenti Németországot az eszkalációtól, míg mások teljes vezetői kudarcát tanúsítják: Scholz-nak szerintük nem sikerült mentalitásváltást kezdeményeznie egy európai háborús környezetben.
De amióta a kancellár egyértelműen elutasítóan foglal állást a Taurus cirkálórakéták Ukrajnába történő szállítása ügyében, minden felmérésben javulnak a közvélemény-kutatási eredményei. A Forsa rangsorában a kancellár most az évfordulóhoz képest három ponttal, 33-ra erősödött - ez a legnagyobb változás a megvizsgált 20 politikus közül.
A "békekancellár" kurzus a jelek szerint különösen bejön az SPD szavazóinak és Scholz már utoléri Boris Pistorius védelmi minisztert - aki „közlekedési lámpás” koalíció lehetséges következő vezetője.
A Mol-papírok viszont veszítettek értékükből. 
