|
| (Fotó: Kulczykinvestments.com) |
A Forbes magazin friss listája szerint az Alapblog interjúalanya, Jan Kulczyk Lengyelország legnagyobb adófizetője, ő a leggazdagabb lengyel, sőt egész Európa egyik leggazdagabb polgára 4,2 milliárd dollárosra becsült magánvagyonnal – írja az Alapblog interjúja. Az európai döntéshozók szerinte felelőtlenül politizálnak, politizáltak az utóbbi évtizedekben. A fő probléma, hogy az Unión belül egymás mellett, egymást némelykor gáncsolva huszonnyolcféle energiapolitika működik.
Ez a két és félszer drágább áram oka
Így az európai energiaszektor a leggyengébben teljesítő terület a fejlett világban, az Európában megtermelt energia két és félszer drágább, mint az Egyesült Államokban. A távközlési piacon politikai beavatkozások nélkül, simán zajlik a hálózatok folyamatos fejlesztése és összekapcsolódása, az innováció. A szolgáltatások javulnak, az árak esnek. „Ott a leglátványosabb a fejlődés, ott tudnak a kisemberek a legolcsóbban és a legszínvonalasabban kommunikálni egymással, ahol a privát szférát a legkevesebb állami szabályozóval terhelik meg” – mondta az interjúalany.
A fejlődés nincs tekintettel a nemzetekre
A bankszféráról azt mondja: „a Deutsche Bank nevében hordozza, hogy egy német pénzintézetről van szó. De Németországban ma már senki sem várja el, hogy a Deutsche Bankot valóban csakis született németek birtokolják és csak is ők irányíthassák. A Deutsche Bank hét főből álló igazgató tanácsában egy indiai a főnök, a többiek, kettő kivételével, szintén külföldiek, nem németek. Annak kell az egyedüli szempontnak lennie, hogy a menedzsment tehetséges, rátermett emberek kezébe kerüljön, akiknek kiválasztásába ne szólhasson bele semmiféle politika. Így működnek a dolgok ott, ahol komolyan veszik a versenyképesség, a hatékonyság, a termelékenység folyamatos emelését.” Európában a gazdasági fejlődés nincs tekintettel országhatárokra, nemzetekre, legfeljebb régiókra – teszi hozzá.
A magántőke racionális, az állam irracionális
A magántőke természeténél fogva inkább kapaszkodik racionális, a politika pedig inkább irracionális dolgokba. Ahol a politika igyekszik visszafogni magát a gazdaságban, a pénzügyekben, ott csekélyebb a korrupció, hatékonyabb például az EU-s támogatások felhasználása is. Lengyelország Európa gazdaságilag, pénzügyileg egyik leginkább legyengült országából azáltal vált egy tartós gazdasági sikersztorivá, hogy az 1990-es évek elejétől kezdődően következetesen liberalizálta önmagát.
Az elején ehhez fel kellett ugyan vállalnia 15 százalékos gazdasági visszaesést, de a szisztematikus és soha vissza nem vont privatizációknak, az önállóan felvállalt pénzügyi fegyelemnek és annak köszönhetően, hogy a politikát mindig sikerült megfelelő távolságban tartani a gazdasági folyamatoktól, Lengyelország évről évre tartós gazdasági növekedést volt képes produkálni.
Hagyd a tőkét, ne siránkozz
„Azt vettem észre munkám során, hogy ha hagyják a tőkét, tőkést szabadon cselekedni, akkor az sokkal nagyobb eséllyel szolgálja az emberek túlnyomó többségének reális érdekeit, mint az a kormány és államapparátus, amely kisajátítja magának a jogot annak eldöntésére, hogy mi a nemzeti érdek és mi az, ami nem az” – tette hozzá Kulczyk.
Érthetően óriási volt az öröm. 
