Felrobbanhat a német nagykoalíció – már kinézték Merkel utódját

Angela Merkel (Kép forrása: EPA)

Türingiában több a helyi miniszterelnöki tisztségre hónapos huzavona után végül a poszt eddigi gazdája, a Balpártot képviselő Bodo Ramelow volt esélyes, ám szerdán a végén a Szabaddemokraták (FDP) jelöltje, Thomas Kemmerich futott be a CDU és az AfD támogatásával - a szavazatok arányából ráadásul az derült ki, hogy az euroszkeptikus, populista AfD billentette el a mérleg nyelvét. Kemmerich megválasztása azonban akkora politikai vihart váltott ki Berlinben, hogy Kemmerich 25 óra után beadta a lemondását.

A dolog pikantériája, hogy 1930-ban éppen az erfurti parlamentben https://de.sputniknews.com/politik/20200206326428100-wahl-thueringen-ramelow-twitter-adolf-hitler/  vállalt a náci NSDAP először kormányzati felelősséget. Mi több, a megválasztott liberális miniszterelnök szerdán még azt találta mondani a koalíciós partnerére (AfD), hogy jobb a fasisztákkal kormányozni, mint nem kormányozni.

Új szakasz kezdődött

Jelképesnek is felfogható, hogy miközben Berlinben tegnap éppen a második világháború utáni német politika egyik legnagyobb botrányával viaskodtak, addig az egyre súlytalanabb kancellár éppen a Dél-Afrikai Köztársaságban és Angolában tárgyal. Merkel a sajtón keresztül üzent haza: „Az eljárás megbocsáthatatlan“. Leszögezte, hogy az eredményt vissza kell csinálni, mert a CDU értékei és meggyőződése súlyosan sérült. A Yougov tegnap készült országos felmérése szerint a polgárok 53 százaléka követelte az FDP-s Kemmerich visszalépését, 28 százalékuk egyetértett az FDP lépésével, 18 százalék bizonytalan.

A berlini nagypolitika joggal aggódik amiatt, hogy új szakasz kezdődhet az újkori német politikában. A tartományi AfD vezér, Björn Höcke által vezetett “Der Flügel” (A Szárny) ugyanis egy ideje a német alkotmányvédelmi hivatal által is megfigyelés alatt tartott szélsőjobboldali radikális mozgalom, amely rasszista nézeteket terjeszt, és vall. Höcke a történelmi revizionizmus vezéralakja, aki egy 2017-es előadásában a német emlékezéskultúra száznyolcvan fokos fordulatát követelte és a „szégyen emlékművének” nevezte a holokausztra emlékező berlini emlékhelyet. A türingiai földrengés újonnan rámutat arra, hogy három évtizeddel a Berlini Fal leomlása után az egykori NDK és NSzK politikailag újra külön úton jár.

Válságtanácskozás, Merz bemelegít

Káncz Csaba