Egy hónappal ezelőtt, az áprilisi inflációs adatokat követően laptársunk, az mfor,hu azt írta, hogy fájdalmas az élelmiszerárak szárnyalása, amely az egyik legerősebb katalizátora az infláció drasztikus emelkedésének. Nos úgy tűnik, hogy az áprilisban tapasztaltak csak a felvezetését jelentették az újabb adatoknak, hiszen akkor a KSH 15,6 százalékos drágulást mért ennél a termékkategóriánál, míg a legfrissebb, májusi számok szerint élelmiszerek ára 18,6 százalékkal emelkedett. A statisztika és a gyakorlati tapasztalatok ezúttal ráadásul közelebb voltak egymáshoz, hiszen a Privátbankár Árkosár felmérése egy hónappal ezelőtt, és most is 20 százalék feletti élelmiszerár-emelkedést mutatott, amelyet ezúttal a KSH is megerősített.
Az élelmiszereken belül egyébként az Árkosár és a hivatalos statisztika még mindig esetenként komoly különbséget mér, így például a KSH által is kiemelt margarinnál, amely hivatalosan 41 százalékkal drágult, míg a nagy áruházláncokban ennél kétszer nagyobb drágulás volt tapasztalható. A KSH szerint egyébként a kenyér ára 37,5, a sajté 35,4, a baromfihúsé 34,3, a száraztésztáé 33,3, a tejtermékeké 30,3, a tojásé 29,9, a péksüteményeké 27,3, az idényáras élelmiszereké (burgonya, friss zöldség, friss hazai és déligyümölcs összesen) 12,8, az alkoholmentes üdítőitaloké 10,0, a csokoládé, kakaóé és a cukoré 3,9 százalékkal drágult.
A különböző termékcsoportok közül egyébként messze az élelmiszerek drágultak a legnagyobb mértékben, annak ellenére, hogy a kormány a választások előtt bevezetett árstoppal megálljt próbált ennek parancsolni. Ugyanakkor – például nemzetközi összehasonlítások alapján – feltételezhető, hogy a kiskereskedelmi vállalkozások az árstopos termékek veszteségét igyekeznek teríteni a teljes termékpalettán, így aki nem csak a meghatározott hat terméket vásárolja, az végül megfizeti azok alacsonyabb árának a költségeit is. Ezen logika alapján egyébként feltételezhető, hogy a kormány megszorító intézkedéseinek keretében kivetésre kerülő extraprofit adót is végül a vásárlók fogják megfizetni, bár a kormány természetesen ebben az esetben szét tudja majd tenni a kezét, hogy ők nem a lakosságot sarcolták meg.
Az inflációs részadatokhoz visszatérve érdemes kiemelni, hogy az élelmiszerek ugyan drasztikusan emelkedtek, de a drágulás gyakorlatilag általánosnak mondható. A szeszes italok, dohányáruk termékcsoport a KSH szerint átlagosan 6,4, ezen belül a szeszes italok 8,1 százalékkal drágultak. Ez az áremelkedés már csak azért is okoz némi meglepetést, mert a tavaly januári és áprilisi jövedéki adó miatti cigaretta áremelés okán a bázishatás kiárazódását prognosztizálták az elemzők, így a termékcsoport esetében alacsonyabb mértékű drágulásra lehetett számítani.
A tartós fogyasztási cikkekért 11,4, ezen belül a konyha- és egyéb bútorokért 18,4, a szobabútorokért 18,3, a használt személygépkocsikért 15,4, az új személygépkocsikért 10,6 százalékkal kellett többet fizetni a statisztikák szerint. Érdekesség, hogy az üzemanyagok esetén tavaly november óta alkalmazott árstop ellenére is 10 százalék feletti drágulást mértek a statisztikusok. Más kérdés, hogy ha nem lenne a 480 forinton rögzített ár, hanem a kutaknál immár látható piaci árat kellene megfizetni, akkor a drágulás mértéke 60 százalék körül lenne.
Érdekes kategória a szolgáltatások díja, ahol a hétköznapi érzékelés a KSH által kimutatott 6,8 százaléknál jóval magasabbnak tűnik. Igaz, abban vélhetőleg az is közrejátszik, hogy a hivatalos statisztikák szerint is az átlagosnál jóval nagyobb mértékű volt a drágulás a karbantartás (20,1 százalék), vagy a járműjavítás és -karbantartás kategóriában, amelyek átlagosan 14,4 százalékkal kerültek többe.
Nem megy a vállalati papíroknak, de még az aranynak sem. 
