”Nagyon fontos, hogy elmenjetek szavazni! Szólj a barátaidnak és a családodnak, hogy szavazzanak a szocikra, különben a Svéd Demokraták átveszik az irányítást!”
Ez a beszélgetés a választás reggelén hangzott el egy bevándorlók által sűrűn lakott lakótelepen a Stockholm északi agglomerációjában található Märstában: egy fiatal pártaktivista egy akcentusos középkorú férfi szavazatát próbálta megnyerni a kampánycsend fogalmát nem ismerő Svédországban. Az aktivista félelme nem volt alaptalan.
Komolyan veszik
Skandinávia legnépesebb országában szeptember 11-én önkormányzati, regionális és parlamenti választásokat tartottak egyszerre. A közel 8 millió választópolgár 84 százaléka járult az urnákhoz, ami az országban nem számít kiugró részvételi aránynak.
Ez részint annak köszönhető, hogy a svédekbe már kisiskolás korban belenevelik a demokráciában való részvétel fontosságát. A diákság társadalomismereti órákon ismerkedik a választási rendszer sajátosságaival, majd "pártokat alapítva" "kampányol" és vitázik a számára legfontosabb kérdésekről.
A Közép-Európához képest magas választási részvétel másik oka a választási rendszer rugalmassága. Az egyes járások látogatottabb közterületein már 17 nappal a választások előtt bárki leszavazhat az országban bárhol, előzetes bejelentés nélkül, akár úgy is, hogy a szavazókártyája sincs nála. Ilyenkor helyben új kártyát nyomtatnak a választásra jogosultnak.
Sőt, ha az előszavazáson leadott voksát a választó meg szeretné másítani, azt a választások napján saját választókerületében minden további nélkül megteheti: megsemmisíttetheti az eredeti voksot, majd újra szavazhat az épp aktuális pártpreferenciáinak megfelelően.
Megválasztandó pártokból idén sem volt hiány.
Országos szinten 100 különböző politikai formáció mérettette meg magát, köztük olyan nem mindennapi szereplők, mint a Gonosz Tyúk Párt, a Legkisebb Rossz Párt, a Kozmikus Szeretet Pártja, a már gyakorlott indulónak számító Donald Kacsa Párt vagy a még újonc, de nevében sokat mondó ’Na most már elég lesz, a szentségit!’ Párt.
A svéd politika teljes megreformálását pedig a direkt demokráciát hirdető Gombnyomók Pártja, valamint a parlamentarizmust felszámolni tervező, technokráciát hirdető John Mikkonen tűzte a zászlajára.
A régiós választást leginkább a közöny és a hozzá nem értés jellemezte. A svéd régiók legfontosabb hatáskörei az egészségügy és a tömegközlekedés, de a legtöbb esetben még az egészségügyben dolgozóknak sincs ismerete a régiós politika mibenlétéről, így a választók túlnyomó többsége regionális szinten is arra a pártra szavaz, akire országos vagy önkormányzati szinten.
Utóbbi szinten 290 járásban 321 féle csoportosulás kereste a választók kegyeit.
A lokális politikában már nyoma sincs a regionális apátiának és a legtöbb választó napra kész információk alapján választ, hisz a lokális döntéseket mindenki a saját bőrén érzi, vagy ha ott nem, a pénztárcáján mindenképp.
Svédországban, amit csak lehet, próbálnak lokális szinten megoldani. A svéd önkormányzatok ezért erős jogosítványokkal rendelkeznek. Hatásköreikbe tartozik többek közt az oktatás, a kultúra, a környezetvédelem, de akár a lakosság személyi jövedelemadójának meghatározása is, ami jelenleg 28,98 százaléktól 35,15 százalékig terjed önkormányzattól függően.
Jobbról előzés
A svéd parlament, vagyis a Riksdag elmúlt 4 évét nevezhetjük akár turbulensnek is. Ez idő alatt négyszer kellett kormányt alakítani és két miniszterelnök is lemondott. Először a szociáldemokrata Stefan Löfven írta be magát a svéd politikatörténetbe, mint az első olyan miniszterelnök, akit bizalmatlansági szavazás útján menesztettek.
Őt a mostani választási eredmények miatt szerda este lemondott, szintén szociáldemokrata Magdalena Andersson követett, aki hivatalba lépése után egy héttel már háromszorosan is beírta magát a svéd politikai legek közé: mint Svédország történetének első női miniszterelnöke, mint legrövidebb ideig regnáló miniszterelnöke (az első Andersson-kormány mindössze 7 órát élt) és mint leggyorsabban újraválasztott miniszterelnöke (5 nap elteltével újraválasztották).
A mostani választás csak fokozta a turbulenciát, kisebb paradigmaváltást okozva a svéd nagypolitikában.
Elsősorban nem azért, mert a Mérsékelt Párt által vezetett polgári pártcsalád jelen állás szerint három mandátummal megelőzi majd a szocialisták vezette balos pártcsaládot, és így az ország kormányváltásra készülhet. (A szociáldemokraták a voksok 30,3, az SD 20,5, a Mérsékelt Párt 19,1 százalékát gyűjtötte be. A baloldali blokk 48,9, a jobboldali 49,5 százalékon végzett, így előbbinek 173, utóbbinak 176 képviselője lesz a parlamentben.)
A politikai földrengést inkább az okozta, hogy a sokak által szélsőjobbosnak tartott Svéd Demokraták (SD) párt beelőzte a Mérsékelt Pártot és ezzel a polgári blokk legerősebb szereplőjévé lépett elő, véget vetve egy 43 éves tradíciónak.
Igaz, közvetlenül a választások előtt több közvéleménykutatás is az SD előnyét prognosztizálta a pártcsaládon belül, de az eredmény sokaknak még így is meglepetést okozott. Ezt mi sem szemlélteti jobban, mint a mértékadó Aftonbladet napilap 18 nappal a választások előtt megjelent különszáma, amelyben a 14 újságíróból és akadémikusból álló belpolitika-szakértő álomcsapatból senki sem tudta megjósolni az SD ilyen nagy arányú előretörését.
Polgári többség ide, balos kisebbség oda, az SD-n kívül egyelőre senkinek sem lehet komolyabb oka az ünneplésre.
Bár a baloldal legnagyobb pártja, az 1917 óta mindig a legnépesebb parlamenti frakcióval büszkélkedő szociáldemokrata-munkáspárt is megizmosodva jött ki a választásokból, valószínűleg csak azért történt így, mert az SD megerősödése miatt a kisebb baloldali pártok szavazóitól sok proteszt és taktikai szavazatot zsebeltek be.
A főleg fiatal szavazók körében népszerű Zöldek ugyanakkor szintén növelni tudták szavazói bázisukat.
Trónok harca
A kormányalakítási háttértárgyalások már a szerda estén beharangozott kormányváltás előtt elkezdődtek, és nagyon úgy fest, hogy nem egyik napról a másikra fognak lezajlani.
De hogyan jutottunk el idáig, és mit keres az SD a polgári blokk környékén?
Az SD 2010-es parlamenti debütálása óta pária pártként volt kezelve. Radikális jobboldali nézeteik és fasiszta gyökereik miatt a többi parlamenti párt még akkor sem volt hajlandó velük együttműködni, amikor 2014-ben már a harmadik legnagyobb frakcióval rendelkező párttá léptek elő.
A pária státusz járási szinten is jelen volt: jelenleg a 290 svéd önkormányzatból mindössze 5-ben vannak döntéshozói pozícióban. Három évvel ezelőtt Ebba Busch, a kereszténydemokraták karizmatikus vezetője vetett véget az SD parlamenti izolációjának, amikor a kevésbé karizmatikus SD vezérrel, Jimmie Åkessonnal köztérileg bekapott pár - a magyar IKEA-ból is ismert – fasírtgolyócskát, ami a svéd identitás egyik alapszimbóluma.
Pár héttel később pedig a Mérsékelt Párt nagyfőnöke, Ulf Kristersson csörgött rá Åkessonra.
Hogy valójában miről is esett szó ezeken a beszélgetéseken, azt csak sejteni lehet, de az biztos, hogy szerelemről szó sem volt!
A kapcsolatfelvétel időzítése mindenesetre tökéletesnek bizonyult. Egy évvel a polgári oldal 2018-as választási fiaskója után nem kellett asztrofizikust hívniuk ahhoz, hogy megértsék, nem nekik kedvez a választási matek, és ha még ebben az évtizedben kormányzó pozícióban szeretnék magukat viszontlátni, akkor a pártcsaládnak plusz szavazatokra lesz szüksége.
Használaton kívüli szavazatok pedig csak egy helyen teremtek. Az SD tiltott kertjében. A kapcsolatfelvétel időzítése azért is volt kiváló, mert három év elég idő volt a pártok törzsszavazóinak arra, hogy a kezdeti felhördülés után megszokják az SD jelenlétét és csendes támogatását.
Az akklimatizáció mielőbbi elősegítéséhez az SD által oly kedvelt migrációs és közbiztonsági témák is egyre gyakrabban kerültek a többi párt terítékére és végül a témákkal kapcsolatos nézőpontok is nagyban közeledtek egymáshoz.
A Novus közvéleménykutató intézet júliusi felmérése már azt mutatta, hogy az egészségügy után a svéd társadalom második és harmadik legégetőbb problémája a bűnözés és a migráció kérdésköreihez tartozott.
A kampányhajrában így már a szocialisták is lépéskényszerbe kerültek és ők is egyre gyakrabban tematizálták az SD kedvenc témáit, abban reménykedve, hogy így kifogják a szelet az SD vitorlájából és szavazókat csábíthatnak el tőlük.
Ez a taktika, a választási eredmények tükrében teljes kudarcot vallott. Sőt, a kereszténydemokraták és a Mérsékelt Párt esetében visszafelé sült el, ugyanis mindkét párt szavazókat veszített az SD-vel szemben. Többek között így lett az SD-ből a centrista-jobboldal legerősebb pártja.
A kormányalakító tárgyalások befejeztéig csak két dolog biztos.
Az SD szeptember 11-én megtűrt politikai pártból egyenrangúvá vált a nagypolitika színpadán, továbbá a kormányzáshoz szükséges támogatásukért a választási eredményükhöz mérten fognak pozíciókat kérni.
Ha ezt az árat a mérsékeltek nem lesznek hajlandóak megfizetni, abból bármi lehet. (A jobboldali blokk pártjai előzetesen kizárták ugyan, hogy beveszik az SD-t a kormányba, de minden jel szerint annak - minimum külső - támogatására szorulnak - a szerk.)
Kik azok a Svéd Demokraták?
A párt 1988-ban alakult Stockholmban. Az alapítótagok közül többen tagjai vagy szimpatizánsai voltak más szélsőjobbos vagy újfasiszta szervezeteknek. Az 1988-as parlamenti választásokon még csak a szavazatok 0,02 százalékát kapták.
A 1990-es évek közepétől a párton belül egy ideológiai konszolidációs folyamat vette kezdetét, aminek hatására a keményvonalas tagság többsége otthagyta a pártot. 1996-ban a párt betiltotta az uniformizált viseletet rendezvényein (például a 90-es évek skinhead divatjának számító bomber dzsekit és Dr. Martens bakancsokat).
2005-ben Jimmie Åkessont választották meg vezérnek, aki ekkor már "demokrata, nacionalista pártként" aposztrofálta az SD-t.
2010-ben kerültek be először a Riksdagba 5,7 százalékos eredménnyel, 2011-ben pedig ismét megváltoztatták az ideológiai profiljukat.
Ezúttal már a "nemzeti alapú szociálkonzervativizmust" érezték magukhoz a legközelebb álló eszmének és a további "szalonizáció" folyamányaként több, nyíltan rasszista tagjuktól megváltak.
Az SD 2018-ban 17,5 százalékkal már a harmadik legnépszerűbb párt volt Svédországban. Ugyanebben az évben az Európai Parlamentben átültek az Európai Konzervatívok és Reformisták párttömörülésébe, amit a Kaczynski-féle lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság vezet.
A mostani parlamenti választásokon pedig, megelőzve a Mérsékelt Pártot, történelmi győzelmet arattak a jobboldalon.
Több intézkedést is meghoztak.
