Hszi Csin-ping kínai elnök Vlagyimir Putyin orosz elnökkel pénteken adott ki közös közleményt a találkozójuk után, amelyben mindketten elítélték a NATO további bővítését, emellett felszólították a védelmi szövetséget, hogy hagyjon fel a hidegháború idején kialakult ideologizált koncepciókkal.
Putyin elérkezettnek látja az időt
Az ukrán határon már 130 ezer katonát felsorakoztató orosz elnök úgy érzi, hogy a Szovjetunió összeomlása után a győztes és domináns Nyugat olyan szerkezeti és intézményi egyensúlyt hozott létre Kelet-Európában, amely már elfogadhatatlan számára. De az orosz biztonsági és politikai követelések – ha azokat elfogadná a Nyugat – érzékelhetően lecsökkentenék az Egyesült Államok szerepét a térségünkben, és ezzel a Fehér Házban is tisztában vannak.
Washington fokozatosan szeretné az euro-atlanti orientációját az Indo-csendes-óceáni térségbe áthelyezni és Moszkva ebben esélyt érez arra vonatkozóan, hogy markánsabban érvényre juttassa regionális érdekeit. Az időzítés tekintetében ennél még talán fontosabb, hogy a Kreml szerint az USA jelenleg nagyon komoly kihívásokkal küzd: töredezett társadalmi-politikai viszonyok, mélyen megosztott Kongresszus, Joe Biden alacsony támogatottsági szintje, az afganisztáni kivonulás csődje és az amerikai lakosság elfordulása a külföldi katonai beavatkozásoktól. Mindez hozzájárulhatott Putyin és környezete azon döntéséhez, hogy éppen most akar kipréselni stratégiai garanciákat a Fehér Házból.
Nehéz összeterelni a szövetségeseket
Joe Biden belpolitikai pozícióját nem segíti, hogy a republikánus párt valódi vezetője, Donald Trump volt elnök a héten leszögezte egy kampánygyűlésen: Washingtonnak nem az ukrán, hanem a mexikói-texasi határra kell csapatokat küldeni. Josh Hawley republikánus szenátor pedig szerdán kiemelte, hogy az Egyesült Államoknak nem szabad NATO tagságot ajánlania Ukrajna számára, hanem az igazi kihívásra, Kínára kell koncentrálnia.
Ráadásul elég hamar kiderült, hogy az Egyesült Államoknak komoly nehézségei vannak egy egységes EU-s álláspont létrehozásában. Ennek egy lényeges oka, hogy az Unió rá van utalva az orosz gázszállításokra, márpedig egy szankciós adok-kapok során ezek a szállítások akár le is állhatnak – a tél közepén.
Így aztán míg egyes EU tagállamok már küldenek katonai és logisztikai támogatást, Németország látványosan húzódozik ebben a konfliktusban. Franciaország csapatokat küld Romániába, Dánia további vadászgépeket vezényelt át a Baltikumba, Spanyolország pedig egy fregattot irányított a Fekete-tengerre.
Ha mindez nem lenne elég a vitákhoz, nos Washington és Kijev látványosan összekapott azon, hogy van-e egyáltalán orosz inváziós veszély és annak mi a feltételezhető menetrendje. Az ukrán politikai vezetés frusztrációja érthető, hiszen a Fehér Ház egy hónapon keresztül azt állította, hogy az orosz katonai behatolás „küszöbön áll” („imminent”). Az pedig a tragikomédia határát súrolja, hogy Washington az utóbbi pár napban feladta ezt a hisztériakeltő álláspontját.
Az afganisztáni kaotikus kivonulás súlyos csapást mért Joe Biden népszerűségére és egy esetleges orosz támadás Ukrajna ellen borítékolhatóan újra negatívan befolyásolná a támogatottságát, hiszen az elnök arcvesztéséhez vezetne, miközben feltárná az amerikai befolyás korlátait.
Európai diplomáciai padlógáz
Az EU-s vezetők végre nagyobb sebességre kapcsolnak a diplomácia terén. A francia és a német külügyminiszter hétfőn és kedden tárgyal Kijevben Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszterrel.
Emmanuel Macron elnök hétfőn Moszkvában, kedden pedig az ukrán fővárosban folytat megbeszéléseket. Putyin elnökkel megpróbálja elérni, hogy Európa is szóhoz jusson az Ukrajna sorsát érintő orosz-amerikai tárgyalásokon. De a választási kampányára bizonyosan rossz fényt vetne, ha Moszkvából üres kézzel távozna.
Macron szerdán Biden elnökkel telefonon tárgyalt és a két fél „megerősítette támogatását Ukrajna szuverenitása és területi integritása ügyében”. Párizs és Washington folytatja megbeszéléseit azon gyors és súlyos gazdasági szankciók ügyében, amelyeket Moszkvára vetnének ki egy ukrajnai invázió esetén.
Olaf Scholz német kancellár pedig ma utazik az amerikai fővárosba, ahol várhatóan komoly politikai nyomás alá kerül az eddigi, inkább semleges álláspontja miatt. A többpárti koalíciót vezető Scholz nincsen könnyű helyzetben: egyrészt a német gázimport mintegy 50 százaléka származik Oroszországból, másrészt pártjában, az SPD-ben befolyásos körök támogatják Berlin és Moszkva kiegyensúlyozott viszonyrendszerét.
Biden a holnapi tárgyaláson a várakozások szerint követelni fogja, hogy orosz invázió esetén Berlin támogassa a kemény szankciókat, beleértve az Északi Áramlat II. vezeték permanens lezárását. Scholz nehéz helyzetét mutatja, hogy február 15-én a Kreml ura várja.
Tovább gyűrűzik az alkotmánybíróság körül kialakult botrány. 
