Hosszú árnyékot vet az infláció, ezermilliárdos teher húzza vissza a gazdaságot

Mióta a Magyar Nemzeti Bank (MNB) új vezetése az élen Varga Mihály jegybankelnökkel tavaly márciusban átvette az irányítást a monetáris politika felett, úgy tűnik, hogy megváltozott a hazai gazdaságpolitika forinttal kapcsolatos álláspontja is. A korábbi évek leértékelő politikája után 2025 folyamán a hazai fizetőeszköz az euróval szemben 6 százalék feletti, a dollár ellenében pedig több mint 16 százalékos erősödést mutatott.

Az idei első Klasszis Befektetői Klub makrogazdasági kilátásokkal kapcsolatos kerekasztal-beszélgetésének alaphangját is a Magyar Nemzeti Bank és a forint adta meg. A hazai fizetőeszköz ugyanis az MNB keddi kamatdöntő ülését és Varga Mihály tájékoztatóját követően kétéves csúcsra erősödött, amikor az euró árfolyama a 380 forintos szint alá is benézett.

Az erős forintnak is van árnyoldala

„Az erős forint mögötti tényezők közül nem szabad kihagyni a számításból a dollár gyengülését, ami az összes fejlődő ország devizájára kedvező hatással volt. Természetesen ki kell emelni a magas magyarországi reálkamatot, amit a Magyar Nemzeti Bank több mint egy éve 6,5 százalékon álló irányadó rátája biztosít. Ez a hosszú állampapírok reálhozamát meglehetősen attraktívvá teszi a befektetők számára” – sorolta a legfontosabb tényezőket Ifkovics Ábrahám, a HOLD Alapkezelő elemzője.

Pogátsa Zoltán ezt annyival egészítette ki, hogy szerinte egyértelműen egy politikai döntés előzte meg a forint elmúlt egy évben látott erősödését. Az orosz-ukrán háború kirobbanását követően, amikor történelmi mélypontra süllyedt a hazai fizetőeszköz, és az euró árfolyama elérte a 430-as szintet, egy kibontakozó valutaválság miatt került Magyarország a nemzetközi gazdasági sajtó címlapjára, ami nagyon rosszul festett.

„A Varga Mihály-féle jegybank az áprilisi választásokig mindenképp a 400 forintos szint alatt szeretné tartani az euró árfolyamát. Ez elsőre jó hírnek tűnik, valójában mégsem az. Hiszen az a magas kamat, amivel az MNB biztosítani tudja a stabil, relatíve erős devizát, a másik oldalon a hitelezésben jelenik meg negatívumként” – tette hozzá a Soproni Egyetem docense.

Ezt emelte ki Pál Roland, a Raiffeisen Befektetési Alapkezelő portfóliómenedzsere is az erős forint árnyoldalaként.

„Rengeteg az államilag támogatott, kedvező kamatozású hitel, ami miatt nem működik a jegybank monetáris transzmissziója, vagyis az MNB nem tud érdemben belenyúlni a reálgazdaság folyamataiba” – fogalmazott.

A támogatott hitelek (az Otthon Start, a Széchenyi Kártya Program vagy a Demján Sándor Program) kamatai és a piaci kamatok közötti különbséget az államnak a költségvetés forrásaiból kell kipótolnia, ami évente 1000 milliárd forintos nagyságrendű tételeket jelent. „Nincsenek piacgazdasági körülmények, ilyen kamatszint mellett nem lehet gazdaságot csinálni. Ezért Nagy Márton kamatcsökkentéssel kapcsolatos siettetése is érthető” – tette hozzá Pogátsa Zoltán.

Persze az alapkamat vágása a másik oldalon a forint gyengülésével és az inflációs kockázatok növekedésével járhat. A gyengülő deviza hatása ugyanis sokkal gyorsabban jelentkezik az importárak növekedésében, mint ahogy az erősödő forint képes mérsékelni a beszerzési, és hosszabb távon a fogyasztói árakat.

Visszatérve a kialakult kettős, vagy többes kamatrendszerhez: bár a költségvetés központi bevételei és kiadásai az elsődleges egyenleg szintjén egyensúlyban vannak, a kamatkiadásokra a GDP 4-5 százalékát kell elköltenie az államnak. Ez az érték tavaly Romániában 3 százalék volt. „Alacsonyabb kamatkiadásokkal évente 1500-1800 milliárd forintot lehetne megtakarítani” – tette hozzá Ifkovics Ábrahám.

Bár a magyar államadósság GDP-arányosan 75 százalék körüli mértéke eltörpül több fejlett ország adósságállománya mellett (az Egyesült Államoké és Franciaországé is GDP-arányosan 100 százalék, Japáné pedig 200 százalék feletti), a hozzánk hasonló fejlettségű országokban 50-60 százalék körül alakul a deficit.

„Nem az államadósság abszolút szintje a meghatározó, hanem az, hogy a költségvetés kiadásait mire fordítja az állam. Ha a kibocsátott adósságot nem lehet értelmes dolgokra elkölteni, akkor inkább takarítsuk meg” – fogalmazott Pál Roland.

Mi lesz a forinttal, ha a Fidesz, vagy ha a Tisza győz?

Az április 12-i választások és a forint kapcsolatának megítélésében már nem volt egyet értés a kerekasztal résztvevői között. Pál Roland úgy látja, hogy a piac most egy bináris eseményként tekint a voksolásra.

„Ha kormányváltás lesz, és a befektetők által egy piac- és nyugatbarátabbnak tartott erő kerülne hatalomba, akkor egy napon belül akár 5-6 százalékos forinterősödést is láthatnánk, a 360-as euró sem kizárt. Az más kérdés, hogy tartósan jó lenne-e egy ennyire erős árfolyam a gazdaságnak. Ha marad a jelenlegi kormányzópárt, akkor forintgyengülésre számít a piac a választások másnapján.”

Pál Roland analógiaként a 2023-as lengyelországi parlamenti választást hozta fel, ahol a Donald Tusk vezette, az Európai Unióhoz közelebb álló politikai erő győzelme a zloty további erősödését jelentette.  

Pogátsa Zoltán szerint ugyanakkor bármi is lesz az eredmény április 12-én, a forint gyengülésnek indulhat. A közgazdász szerint könnyen elképzelhető, hogy politikai blokkolódás veszi kezdetét a választások másnapján.

„Ha a Tisza nyer, akkor Orbán Viktor küldheti utcára a támogatóit, ha pedig a Fidesz, akkor a Tisza képviselői nem ülhetnek be a parlamentbe. Még sosem volt olyan a rendszerváltozás óta, hogy az egyik oldal nem ismerte el a másik választási győzelmét. Ez a helyzet egy politikai válságot is előidézhetne, hosszú időre az üzleti sajtó címoldalára helyezve Magyarországot. De remélem, nem lesz igazam” – fogalmazott a közgazdász.

Lázas betegre a vizes lepedőt

A forintot követően az inflációra terelődött a szó. Ifkovics Ábrahám szerint kétségtelen, hogy a 2022 végén csúcsra emelkedő (22,5 százalékot elérő), Európa-bajnok inflációt sikerült megrendszabályozni, a Magyar Nemzeti Bank inflációs célja közelébe mérsékelni (tavaly az éves áltagos fogyasztóiár-index 4,4 százalék volt, idén 3,5 százalék körüli érték várható – a szerk.). „A probléma ugyanakkor az, hogy az infláció üteme csökkent, de az árak nem mentek lejjebb, miközben gazdasági növekedés sem volt” – tette hozzá a HOLD Alapkezelő elemzője.

„A hétköznapi embereknél az árszínvonal a fontos” – vette át a szót Pogátsa Zoltán. „A Fidesz a koronavírus-járvány előtti években két dolognak köszönhette a választási győzelmeket. Egyfelől az életszínvonal növekedésének, másfelől pedig Gyurcsány Ferencnek. Hiába nem szereti valaki Orbán Viktort, azt el kell ismerni, hogy Magyarországon ma egymillióval többen dolgoznak 2010-hez képest, és a reálbérek is 7-8 százalékkal emelkedtek évről-évre. Ez az utóbbi 4-5 évben már nincs így”.

A 2022-es rekordinfláció árnyéka nagyon hosszú, hiába emelkednek a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint már több mint két éve ismét a reálkeresetek. „A lakosság inflációs várakozása továbbra is 8-10 százalékos (ezt Varga Mihály jegybankelnök is kiemelte, a kamatcsökkentések egyik fő akadályaként – a szerk.), idő kell az embereknek, amíg hozzászoknak a visszafogottabb áremelkedési ütemhez” – magyarázta Pál Roland.

Pogátsa Zoltán szerint nem is biztos, hogy a lakosság érzékeli rosszul az inflációt. Az is lehet, hogy a KSH számai torzítanak. „A hivatalos árkosár, amit nagyon ritkán súlyoznak át, és a lakossági árkosár összetétele markánsan eltérhetnek egymástól” – tette hozzá a közgazdász, példaként az élelmiszerekre és a lakhatásra fordított kiadásokat felhozva.

Majd úgy folytatta a Soproni Egyetem docense, hogy nem is biztos, hogy megértettük az orosz-ukrán háborút követő rekordmagas magyar infláció igazi okait. Ezzel a meglátással Pál Roland is egyet értett. „Azzal, hogy ársapkákat teszünk az élelmiszerekre, továbbra sem végezzük el ezt a munkát, a betegség okaira nem jövünk rá, csak a lázat csillapítjuk” – mondta Pogátsa Zoltán.

Kínai gazdaság csoda: folytatódik vagy kipukkan?

A globális kilátásokat illetően Ifkovics Ábrahám tűnt a legoptimistábbnak. „A világgazdaság rendben van, az Egyesült Államok GDP-je 2-2,4 százalék között bővülhet idén, az eurózónáé pedig 1 százalék körül, ha véget ér Németországban az ipari recesszió. A Kínától korábban megszokott, 5 százalék fölötti növekedés viszont egyre fenntarthatatlanabb, idén 4,5-4,8 százalék közötti bővülést várok. A valós potenciál pedig 2-3 százalék körül lehet hosszabb, 5-15 éves távon” – fogalmazott.

Pál Roland szerint is vannak figyelmeztető jelek a kínai gazdasággal kapcsolatban. A Klasszis Befektetői Klub nyitóelőadásában Szalay-Berzeviczy Attila ezt elsősorban az egyre inkább elöregedő társadalomra vezette vissza.

„Kína nagy ellensége a demográfia, még jobban, mint Európában. Az aktív korú népesség száma drámaian csökken, ami visszahat a termelékenységre. Ha nem sikerül az export intenzitását fenntartani, nagy kérdés, hogy mi lesz a kínai gazdasággal” – jelentette ki az egyetemi szakközgazdász.

Szalay-Berzeviczy szavaira a makrogazdasági kerekasztal résztvevői is reflektáltak. Pál Roland szerint nem véletlen, hogy irgalmatlan összegeket költenek Kínában a mesterséges intelligenciára és a technológiával kapcsolatos energia-infrastruktúrára. „A termelékenységi boom tudná kiegyensúlyozni a demográfiai trendeket” – mondta a Raiffeisen Befektetési Alapkezelő portfóliómenedzsere. Szerinte az Egyesült Államokban már jól látszik az AI pozitív hozzájárulása a termelékenységnövekedésben, különösen a szolgáltató szektorban.

Pogátsa Zoltán szerint ugyanakkor a legnagyobb tévedés a gyengébb gazdasági növekedés okait arra visszavezetni, hogy kevés gyerek születik. A közgazdász úgy véli, hogy a demográfiai krízisre való hivatkozás nem veszi figyelembe a termelékenység exponenciális növekedését.

Kínában ráadásul nagyon alacsony a nyugdíjkorhatár: a nőknél 60 év alatt húzódik, a férfiaknál pedig tavaly év elején kezdték el fokozatosan 63 évre emelni. Európában ennél magasabb nyugdíjkorhatárokat láthatunk. Németországban például 2031-ig fokozatosan emelik 67 évre azok számára, akik 1964-ben vagy később születtek.

Mindenesetre jól látszik a szocialista alapokon nyugvó Európában, hogy a nyugdíjkorhatár növelése milyen társadalmi ellenállásba ütközik. Elég csak Franciaországra gondolni, ahol 2023-ban a kormány tervezett reformja a nyugdíjkorhatár 62-ről 64 évre emeléséről több százezres, hetekig tartó utcai tüntetésekbe és általános sztrájkokba torkollott.

Németország most jól járhat a korábbi spórolással

Az európai gazdaságok kilátásaival kapcsolatban sem volt egyetértés a szakértők között. Pogátsa Zoltán szerint egyáltán nem igaz, hogy rendben lenne Európa gazdasága, amely szerinte strukturális válságban van. Talán Lengyelország a kivétel, de Németországra hatványozottan igaz ez a megállapítás.

„A válság nem a zöld átmenet miatt következett be. Ezt akkor is meg kellett csinálnia Németországnak, ha a versenytársai elmulasztották megtenni. A német gazdaság a zöld átállástól függetlenül került bajba, Kína egyszerűen leversenyezte őket a hagyományosan erős iparágaiban. Most pedig a kínaiak nem visszaélnek ezzel a versenyelőnnyel, hanem okosan kihasználják” – mondta a közgazdász.

Pál Roland a beszélgetés végén optimistább hangot ütött meg Európával kapcsolatban. Szerinte a hagyományosan szigorú német fiskális politika eredménye, hogy például az Egyesült Államokkal szemben sokkal kedvezőbb feltételek mellett, 100-150 bázisponttal alacsonyabb kamatszinten tudtak a németek eladósodni.

„A piaccal már nem lehet azt elhitetni, hogy az egyes országok majd kinövik az egyre növekvő adósságállományukat. Nem tudják anélkül növelni a kiadásaikat és az adósságot, hogy a piac ne büntetné meg őket (a hosszú hozamok emelkedésével, a növekvő adósságszolgálattal – a szerk.). Németország viszont kifejezetten jó pozícióban van most a következő évek fiskális élénkítése szempontjából”. Ez utóbbi egy olyan faktor, ami a német és az euróövezeti gazdaság mellett Magyarország kilátásait is határozottan javítani tudná.