Volodimir Zelenszkij június 10-én erősítette meg hivatalosan, hogy megindult a Nyugat által hónapok óta várt ellentámadás Ukrajnában.
„Az ellenoffenzíva a védelmi műveletekkel együtt folyamatban van. Hogy milyen stádiumban van, arról nem fogok részletesen beszélni” – fogalmazott az ukrán elnök Kijevben Justin Trudeau kanadai elnökkel közös sajtótájékoztatóján, hozzátéve, hogy kapcsolatban áll a parancsnokokkal, és mindenki optimista.
Offenzíva kérdőjelekkel
Az ellentámadás megindulásáról már a korábbi hetekben is reppentek fel hírek, amelyek valóságtartalmát azonban – tekintve, hogy bizalmas információkról van szó, ráadásul egy háborúban a dezinformáció is a hadviselés része – érdemes volt fenntartásokkal kezelni.
A Washington Post mindenesetre június 8-án adta hírül, hogy megindult az ország “területi integritásának helyreállítását és a nyugati támogatás megőrzését célzó” hadművelet. Az ukrán csapatok a délkeleti fronton növelték a támadások intenzitását a lap katonai forrásai szerint.
Ukrán közlések szerint az offenzíva eddig mérsékelt eredménnyel járt Donyeck térségének keleti és a Zaporizzsjai terület délkeleti részén: hét települést és mintegy 90 négyzetkilométert sikerült visszafoglalni. Hanna Maliar ukrán védelmi miniszterhelyettes szerint „extrém heves harcok” bontakoztak ki. Az ukrán csapatok pedig – bár ezt hivatalosan nem erősítette meg Kijev – oroszországi határterületeket is rendszeresen támadnak, hogy minél több orosz erőt kössenek le a határnál.
Bár logikus az a feltételezés, hogy Ukrajna az ellenoffenzíva során tömegével veti be az elmúlt hónapokban felhalmozott új nyugati hadieszközöket, valójában nem ez a helyzet.
A Die Welt elemzése szerint Kijev eddig „meglepően keveset” használt fel belőlük, azok nagyrészt hiányoznak az offenzívából.
Csak német Leopard páncélosokat, amerikai csapatszállító járműveket és aknavédett terepjárókat vetettek be kis számban (a kilőtt Leopardokat mutogatta is a médiában az orosz hadvezetés), nyugati fegyverrendszerek jelentősebb használatának június első heteiben nem volt nyoma. Eddig nem vettek részt a hadműveletekben például a brit Challenger-2 páncélosok, a svéd CV9040 gyalogsági harcjárművek, az amerikai Strykerek, valamint a német Marderek és Gepardok sem.
Mindez azért is érdekes, mert ezekre szükség lenne egy ütőképes offenzívához, a fegyverszállítások pedig már sok esetben „gamechanger”-nek bizonyultak a fronton.
Tavaly tavasszal például tízezres nagyságrendben kapott Ukrajna amerikai Javelin és brit NLAW páncéltörő rakétákat, amelyek nélkül nem tudta volna megállítani a Kijev felé tartó orosz tankokat. Franciaország Caesar önjáró löveget, Németország PzH 2000-es páncélos tarackot, Lengyelország Krab típusú önjáró löveget, az Egyesült Államok pedig 80 kilométeres hatótávolságú Himars rakétarendszereket szállított Kijevnek.
A Himarsokkal Ukrajna a front mögött is képes volt csapásokat mérni orosz parancsnoki központokra, raktárakra és logisztikai láncokra, és ezzel megágyazott a sikeres harkivi és herszoni offenzívának. Jelenleg pedig a szintén amerikai Patriot és NASAMS, valamint a német Iris-T légvédelmi rendszerek védik az ukrán városokat az orosz robotrepülőgépektől.
Fékezett habzású hadművelet
De miért használja csak kis mértékben az új fegyvereket Ukrajna az ellentámadás során? Valószínűleg azért, mert – a hangzatos szólamokkal ellentétben – egyelőre csak visszafogottan támad. A német napilap szerint Kijev az offenzíva során eddig csak kis mértékben vetett be gyalogságot és tankokat: páncélosokat csak elvétve lehetett látni, és szárazföldi csapatokat is gyakran csupán zászlóaljnyi méretben.
„Az offenzíva egyértelműen megkezdődött, a fő támadás azonban nem”, írta Ben Hodges nyugalmazott amerikai tábornok. Ezzel egybehangzóan Stefan Korshak katonai szakértő a Kyiv Postnak azt mondta, hogy az ukrán hadvezetés jelenleg konzervatív stratégiát követ.
Tehát fokozatosan próbálja felőrölni az orosz erőket, lassan halad előre és kerüli a nagy kockázatokat. És vannak még tartalékai, például nyugati fegyverekkel felszerelt, Európában kiképzett egységek.
Ezzel a taktikával alacsonyan tartaná a veszteségeket és megőrizné a Nyugat bizalmát. „A nyugati támogatás mértéke a sikerünktől függ. Minél jobb eredményeket érünk el a csatamezőn, annál többet kapunk majd partnereinktől” – mondta Andrij Szibiha, az ukrán elnöki hivatal helyettes vezetője korábban.
Az ukrán hadsereg hat ponton támad az 1000 kilométeres fronton, Zaporizzsjától kezdve Bahmuton át Liszicsanszkig. Ezzel mindenhol plusz erők mozgósítására kényszeríti az orosz hadsereget.
A Die Welt szerint a felőrlés várhatóan hosszabb ideig tart majd, és csak ezután jöhet a „nagy meglepetés”, azaz egy nagy volumenű támadás (amit nyilván szintén nem fog előre bejelenteni Kijev).
A meglepetés részei lehetnek – amennyiben Washington engedélyt ad rá – az ATACMS nagy hatótávolságú rakéták, amelyek állítólag már ukrajnai raktárakban várakoznak, valamint később talán az F-16-osok is. Utóbbiakra rábólintott az amerikai vezetés, de bevetésükhöz hosszabb időre van szükség.
Ezt persze – tesszük hozzá – Moszkva sem hagyja majd szó nélkül, ráadásul az orosz háttérország meglehetősen masszív. Mindez pedig valószínűleg a háború elhúzódásával és fokozódásával, valamint az áldozatok már most is több százezres számának (halottakat és sebesülteket is beleéertve) további jelentős növekedésével jár majd.
