Sok egyéb mellett a nyugdíjak alakulását is modellezi Magyarország konvergenciaprogramja, melyet a napokban küldtek el Brüsszelbe. A számok nem hazudnak: a GDP-hez mérten kisebb lett az állam ráfordítása az idősek ellátására az elmúlt négy évben. Van egy még rosszabb hírünk: a következő években még kisebb lesz az ilyen típusú kiadások aránya - írja laptársunk, az Mfor.hu.
Magyarország gazdasági helyzetjelentését minden évben elpostázzuk az Európai Uniónak. A dokumentumban részben az előző év teljesítményéről ad számot a kormány, de a jelentés alkalmas arra is, hogy előrejelzést nyújtson a következő évtizedekre.
A most benyújtott programban a nyugdíjkiadások alakulását is feltüntetik, és az itt közölt számok egy fontos vita eldöntéséhez szolgálnak adalékul: romlott az idősek helyzete a teljes társadalomhoz képest, vagy - mint a kormányzati kommunikáció állítja - a nyugdíjasok nem járhatnak rosszul.
Az Orbán-kormány szerint ehhez elegendő, hogy a nyugdíjakat évente az inflációval megegyező mértékben emelik - és ha szükséges, akkor év közben kipótolják azokat. Szakmai szervezetek, elemzések viszont arra világítanak rá, hogy a reálérték megőrzését szolgáló intézkedés folyamatosan nyitja az ollót a bérek javára, amelyek viszont bőven az infláció felett emelkedtek az elmúlt években.
A nyugdíjasok várják az elfogadható választ
Ráadásul a nyugdíjasok fogyasztása szerint számolt infláció eltérhet az általános mutatótól. Például azért, mert az idősek fogyasztásában nagyobb arányt tesz ki az élelmiszer, márpedig ebben a termékkörben jelentős, 7-8 százalékos áremelkedés volt az elmúlt időszakban. Így aki többet költ ezekre az árucikkekre, jóval nagyobb infláció sújtja.
A friss konvergenciaprogram inkább a rendszer kritikusainak fog munícióul szolgálni: az adatok szerint míg 2016-ban az állami nyugdíjkiadások a GDP 9,7 százalékát tették ki, addig idén a 9 százalékát fogják. Mindezt úgy, hogy a koronavírus miatti gazdasági összeomlás a jövedelmek közül a nyugdíjakat nem sújtja, mivel abból nem vesznek el, azok folyósítása zavartalan, a januári 2,8 százalékos emelésnek megfelelően.
Természetesen felvethető, hogy a GDP lendületes emelkedése miatt csökken a nyugdíjak részesedése, és valójában nominálisan javul a helyzetük, de a gazdaság gyorsabban növekszik. Erre az lehet a válasz, hogy pont ezt hiányolják szakmai szervezetek, jelesül azt, hogy a gazdasági bővülés ütemét kövessék a nyugdíjak (akármilyen indexálás figyelembevételével az év eleji nyugdíjemelések során). Hozzátéve, hogy az elmúlt években egyre magasabb induló nyugdíjakat volt kénytelen megállapítani az állam, részben a dinamikus béremelkedések miatt (amelyeket a nyugdíj kiszámításakor vesznek figyelembe), illetve amiatt is, hogy jó ideje már nincs járulékplafon, ami eddig korlátozta a nyugdíj mértékét is.
Ugyanakkor 2020-ban pont nem beszélhetünk a GDP-növekedésről, jó esetben 3 százalékkal zuhan a gazdaság, rosszabb esetben akár 7 százalékos is lehet a recesszió. A kormány szerint azonban ebben a helyzetben is alacsonyabb lehet a nyugdíjkiadások aránya, mint volt pár évvel ezelőtt, amikor még jól ment a gazdaságnak.
2050 táján robbanunk
Még szomorúbb képet fest a 2030-ra vonatkozó előrejelzés, mert akkor már csak a GDP 8,4 százalékát fogják kitenni az állami nyugdíjkiadások. Miközben a kormány vállalása szerint 2021-től négy év alatt visszaépül a 13. havi nyugdíj, ami közel 300 milliárd forintos többletkiadást fog jelenteni. Sőt, még 2040-ben sem fogjuk elérni a 2016-os mutatót, erre csak 2050 táján kerülhet sor. Akkoriban már túl leszünk egy jelentős belépési hullámon a nyugdíjrendszerbe, kritikus szintet fog elérni az egy keresőre jutó ellátottak száma. Pusztán a létszám alakulása is megmagyarázhatja a GDP-ben való részesedés emelkedését 10,6 százalékra.
Az állami nyugdíjkiadás részesedése a GDP-ből:
2016: 9,7%
2020: 9,0%
2030: 8,4%
2040: 9,4%
2050: 10,6%
2060: 11,1%
2070: 11,2%
Érdemes megemlíteni, hogy a nagy ellátórendszerek közül az oktatási kiadásoknál hasonló folyamatok játszódnak le a konvergenciaprogram szerint: a négy évvel ezelőtti 3,6 százalékos részesedés idén 3,4 százalékra csökken, majd 2030-ban 3,3 százalékra. Csak 2050-ben tér vissza a 2016-os szintre ez az arány.
Ellenben az egészségügyben a korábbi 4,9 százalékról idén 5,1 százalékra jutunk - vélhetően nem függetlenül a járványhelyzet miatt szükséges átcsoportosításoktól -, majd 2030-ra már 5,4 százalékot jelez a konvergenciaprogram.
Az olajár stabilizálódott – legalábbis egyelőre. 
