Joe Biden demokrata elnökjelölt előnye republikánus ellenfelével szemben 7,1 százalékra olvadt, holott ez október 12-én még 10,2 százalékon állt. De a legfontosabb kérdés az 5 nap múlva sorra kerülő elnökválasztáson, hogy a billegő szövetségi államokban (battleground states) hogyan teljesít a jelölt. Texasban például a demokraták óriási számban vesznek részt a postai szavazáson, így lehetséges, hogy 1976 óta először a demokraták vihetik el a pálmát. Trumpot nem segíti, hogy a Covid-járvány számos államban gyorsulva új rekordokat dönt, sokszor pont a billegő rurális államok a leginkább érintettek, köztük Iowa, Michigan, Wisconsin, Montana, Idaho és Minnesota.
Óriási a tét Pennsylvaniában is, amelynek 20 elektori szavazatát Trumpnak hoznia kell, ha el akarja érni a szükséges 270 szavazatot. Itt reménykeltő fejlemények vannak Trump számára. A hét eleji philadelphiai zavargások a rendpárti republikánus jelöltet erősítik. Bidenre árnyékot vet pártjának elutasító álláspontja a palagáz kitermelésről is („Green New Deal”), márpedig a szövetségi államban a Marcellus Shale vállalat kitermelése adja a legtöbb kékgalléros munkahelyet.
Bidenre készülve
De a színfalak mögött a világ politikai erőközpontjaiban megkezdődött a felkészülés egy esetleges Biden-elnökség fogadására. Óriási elvárások már nincsenek, hiszen a vak is látja, hogy az USA-t lebénítja saját polarizációja. A hirtelen kurzusváltás hitelessége is gyenge alapokon áll, hiszen mi a garancia arra, hogy nem lesz hamarosan egy újabb nacionalista fordulat?
De mindettől függetlenül Biden esetleges győzelme fontos következményekkel járna a nukleáris proliferációtól kezdve a kereskedelmen át a klímaügyekig. A nukleáris nonproliferáció nagy lökést kapna, hiszen Biden vissza akarja vezetni Iránt a diplomáciai együttműködés keretrendszerébe.
Putyin nem pesszimista
Moszkva figyelmét sem kerülte el, hogy Biden a kampánya során kiemelte a „stratégia stabilitás fenntartásának” fontosságát az oroszokkal. A Kreml tiszteli a szakmai tudását számos olyan nemzetbiztonsági hivatalnoknak, akik fontos szerepet kaphatnak a Biden-adminisztrációban. Közéjük tartozik a keménynek, de tárgyilagosnak tartott Bill Burns volt moszkvai nagykövet és külügyi helyettes államtitkár. Úgyszintén Rose Gottemoeller, aki Anatolij Antonovval tárgyalt korábban az Új SALT-megállapodásról, és aki egyik aláírója azon nyílt levélnek, amely kiegyensúlyozottabb és pragmatikusabb amerikai-orosz kapcsolatokra szólított fel.
Biden vissza akarja állítani a Nyugat központi szerepét az amerikai nagystratégiában (grand strategy), úgy kalkulálva, hogy a szabályokon alapuló nemzetközi rend legbiztosabb alapja közös értékrendű, fejlett piacgazdaságok közötti együttműködés. Ezen lesz mit dolgozni, hiszen Trump nemcsak a NATO létjogosultságát kérdőjelezte meg többször, hanem nyíltan támogatta a kemény Brexitet az EU meggyengítésének szándékával.
Biden az emberi jogok és a jogállamiság globális támogatását tervezi, és ezeket akarja megtenni az amerikai külpolitika új központi elemeinek. Ez a hozzáállás már most ideges kormányzati reakciókat vált ki Egyiptomban, Magyarországon és Belaruszban. Biden a jelenlegi amerikai külpolitikai vonalvezetés egyik legnagyobb hibájának tartja, hogy az nem állt ki a demokráciák mellett, ellenben harsányan dicsért számos zsarnokot szerte a világban.
Határozatlan idejű sztrájkot hirdettek december 15-től a párizsi Louvre dolgozói, tiltakozásul a „romló munkakörülményeik” és az „elégtelen források” miatt. 
