|
| Tüntetők tiltakoznak Isztambul belvárosában az erőszak ellen az ankarai kettős robbantásos merénylet estéjén, 2015. október 10-én. (Forrás: EPA/Sedat Suna) |
Ankarában merénylők robbantanak, a török légierő bombázza a kurd állásokat Irakban, a szír határon pedig orosz vadászgépek sértik meg a török légteret. A török politika egy új, válságos időszakába lépett.
Ez a politikai felfordulás hazánkat is közvetlenül érinti, hiszen a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) jelenlegi energiabiztonsági álláspontja szerint 2020-ra Törökország gázelosztó központtá válik, ahonnan az orosz mellett azeri gáz is érkezik Magyarországra. A hivatalos álláspont szerint ez később türkmén, a geopolitikai fejlemények tükrében pedig akár iraki és iráni gázforrásokkal bővülhet.
Mennyiben befolyásolja a hazai energia-biztonságot, ha a török politikai bizonytalanság elhúzódik, netán eszkalálódik? Bizony nagy mértékben, hiszen egy áprilisi, Berlinben tartott konferencián az orosz energiaügyi miniszter és a Gazprom vezetője kijelentette: nem hosszabbítják meg az Ukrajnával kötött tranzitmegállapodást 2019 után, így a balkáni és dél-európai országoknak a török-görög határtól kell majd elszállítaniuk az orosz földgázt.
Feleannyi orosz gáz délre, kétszer annyi északra
A Gazprom ráadásul egy hete jelentette be, hogy drasztikusan lecsökkenti a tervezett Török Áramlat földgázvezeték kapacitását. Így tehát az - Ukrajna elkerülésével - Törökországba földgázt szállítandó vezeték kapacitása a tervezett évi 63 milliárd helyett csupán évi 32 milliárd köbméter lesz. A kapacitáscsökkentés nem érinti a török gázellátást, mert Törökország a megállapodás szerint évi 15 milliárd köbméter földgázt fog venni Oroszországtól, és csak az ezen felüli mennyiség jut el a görög határig.
Mi több, Moszkva a nyáron megegyezett öt európai vállalattal, hogy évi 55 milliárdról 110 milliárd köbméterre bővítik az Oroszországot Németországgal összekötő Északi Áramlat földgázvezeték kapacitását 2019-től, amely szintén elkerüli Közép-Európát.
Blokád és finanszírozási kérdőjelek
A török politikai megrázkódtatás nélkül is vannak viharfelhők a hazai gázellátás horizontján. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter – egyben titkosszolgálatokért felelős miniszter – június 23-i meghallgatásán a Parlament nemzetbiztonsági bizottsága előtt kifejtette: nem véletlen, hogy eddig csak szlovák-magyar összekötő gázvezeték (interkonnektor) valósult meg. A román és horvát vezeték építésének eddigi elmaradása mögött a miniszter szerint tudatos bojkott húzódik meg, és két déli szomszédunk így akadályozza Magyarország biztonságos gázellátását. Ezt Szijjártó Péter is így látja és hasonló értelemben nyilatkozott júliusban Horvátországban.
A magyar kormány által a hírek szerint preferált ún. Tesla projektben a török határról Görögországon, Macedónián és Szerbián keresztül a térségünkbe gázt szállító vezetékkel kapcsolatban pedig még nem világos, hogy ki állná a költségeket. A KKM szerint az államok önmagukban nem lesznek képesek állni a beruházás költségeit, ahhoz mindenképpen EU-támogatásra lesz szükség. Németh Zsolt, a külügyi bizottság vezetője még májusban az EU befektetési alapját, az ún. Juncker alapot nevezte meg lehetséges finanszírozónak.
A tavasszal Brüsszelben elfogadott európai energiaunió viszont Oroszországot tekinti az EU első számú energiabiztonsági kockázatának és az olcsó gázért cserébe sem kérne az újabb függőségekből. A klímaügyeket konzekvensen negligáló, Oroszországgal kapcsolatban viszont az EU megosztására játszó magyar kormány szempontjából ez nem ad okot túlzott bizakodásra.
Káncz Csaba jegyzete
Ukrajna megpróbálja „újraaktiválni” a diplomáciai folyamatot az Oroszországgal. 
