Minden jel szerint az utóbbi időszakban az 1,4 milliárd lakosú, nukleáris fegyverekkel rendelkező India újrakalibrálta a külpolitikai kurzusát. Ebben közrejátszott egyrészt a továbbra is fennálló határkonfliktusa Kínával, másrészt pedig a politikai iszlám térnyerése Afganisztánban és az oszmán álmokat kergető Törökországban.
India a gyarmati traumái miatt hagyományosan nem bonyolódik szövetségekbe. Ez nem azt jelenti, hogy kerüli őket (lásd tagsága a QUAD-ban), hanem azt, hogy nem hagyja magát szigorúan lekötni szerződések által, inkább partneri szövetségeket és ügyekre épülő koalíciókat részesít előnyben. India stratégiai partnere az Egyesült Államok, de nincsen vele olyan szintű biztonságpolitikai szövetségben, mint például Ausztrália.
India a Kelet-Mediterráneumban
Az új indiai biztonságpolitikai kurzus félreérthetetlen jele volt Subrahmanyam Jaishankar indiai külügyminiszter e heti izraeli látogatása, amelyet virtuális megbeszélés követett az amerikai külügyminiszterrel, valamint az Egyesült Arab Emirátusok diplomáciájának vezetőjével. A találkozó már csak azért is jelentős volt, mivel ez már egy szövetség csendes kialakításának tekinthető hasonló értékrendű, szekuláris országok részéről, beleértve Görögországot, Ciprust, Franciaországot, Egyiptomot, Jordániát, és Bahreint.
India és Izrael stratégiai kapcsolatai évtizedekre nyúlnak vissza. A két ország katonai ipara között pedig szoros az együttműködés. A fő izraeli védelmi vállalatok (Israel Aerospace Industries, Rafael Advanced Defense Systems, Israel Military Industries, ElbitI) a 2000-es évek körül kezdték el meghódítani az indiai piacot, és a megrendelések egyre csak nőttek és nőttek.
Francia hadihajók is járőröznek már a földgázban gazdag Ciprus-környéki vizeken, ahol a görög-ciprusi kormányzat kitermelési jogokat adott a francia energiaipari óriásnak, a Total-nak. Franciaország csatlakozott ahhoz a török-ellenes Ciprus-Görögország-Izrael tengelyhez (Eastern Mediterranean Alliance), amely nyolc éve folyamatosan egyezteti álláspontját az egyre forróbb térségben. Ankarát célozva Athén és Tel-Aviv nemrég épített föl egy közös radar-központot Kréta szigetén.
Európában kevéssé figyeltek föl arra, hogy az AUKUS szerződés okozta sokkot követően Emmanule Macron francia elnök azonnal hívta Narendra Modi indiai miniszterelnököt. Modi a beszélgetést követően „barátjának” nevezte a francia elnököt, feltárva, hogy a két fél megvitatta „India és Franciaország szorosabb együttműködését az Indo-csendes-óceáni térségben”. Hozzátette, hogy „nagyra értékeljük stratégiai partnerségünket Franciaországgal, beleértve az ENSZ Biztonsági Tanácsát”.
Franciaország és Görögország India mellett
Fél szemüket Kínára vetve Franciaország és India már 2018-ban megállapodott egy „Közös Stratégiai Vízió az Indiai-Óceán Régiójában” névre hallgató keretmegállapodásban, amely révén a két ország megnyitotta szárazföldi és haditengerészeti bázisait a másik ország csapatai előtt. Nemcsak az indiai hadihajók használhatják azóta az Indiai-óceáni francia bázisokat, hanem a franciák is hasonlóképpen járnak el Indiában. Párizs katonai bázisokat üzemeltet a kelet-afrikai Dzsibutiban, a Madagaszkár-közeli Réunion szigetén, az Egyesült Arab Emirátusokban, és Mozambik partjai közelében (Mayotte).
A két ország közötti egyre szorosabb katonai együttműködést jól jelzi, hogy India védelmi beszerzéseinek 4,6 százalékáért Párizs felelt az elmúlt 5 évben, miközben a megelőző 5 évben ez a mutató 0,8 százalékon állt. A kétoldalú katonai együttműködés eddigi csúcspontját jelentette, hogy a francia Dassault Aviation eddig 26 darab, 4,5 generációs Rafale vadászgépet szállítottak le Új-Delhinek a megrendelt 36 darabból. Tavaly márciusban India és Franciaország első alkalommal közös tengeri műveleteket hajtott végre Réunion szigetéről, hogy erősítsék az indiai haditengerészet képességeit.
Idén júniusban pedig Új-Delhi újabb európai szövetségest szerzett, amikor Subrahmanyam Jaishankar indiai külügyminiszter Athénba látogatott, ahol egyrészt kollégájával, másrészt a görög miniszterelnökkel folytatott tárgyalásokat, egy „kétoldalú stratégiai szövetség” előkészületeként. A világ egyik legnagyobb kereskedelmi flottáját üzemeltető Görögország vezetőivel az indiai külügyminiszter megvitatta az Indo-csendes-óceáni, valamint a Kelet-Mediterrán térség geopolitikai és a geo-gazdasági dimenzióit. Az indiai külügyminiszter és a görög miniszterelnök egyetértett abban, hogy a nemzetközi jognak és az ENSZ alapelveinek uralkodnia kell ezekben a térségekben.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
