Ha az ember elolvassa Nagy Márton inflációval kapcsolatos közléseit, akkor azt érezheti, hogy e téren legalább minden rendben van. Amikor például a Központi Statisztikai Hivatal kihozta, hogy márciusban már csak 3,6 százalékkal volt magasabb a fogyasztóiár-index az egy évvel korábbinál, a nemzetgazdasági miniszter azt kürtölte világgá, hogy az infláció összeomlott, „a kormány hatékony intézkedéseinek köszönhetően tehát amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt” (bár e mondatot figyelmesen olvasva arra a kommunikációs bakira bukkanhatunk, miszerint nemcsak az infláció eltűnése, hanem annak gyors eljövetele is a kabinetnek köszönhető).
Mindenesetre ezen értékelésén Nagy azután sem finomított, hogy az azt követő két hónapban ismét magasabb lett a ráta, májusban már 4 százalékos, a miniszter mégis szinte szóról szóra megismételte a kormányzati sikermantrát. Csoda-e, ha a júniusi 3,7 százalékot megint feltupírozta.
A 2023 januárjában több mint negyedszázada nem látott magasságú, 25,7 százalékos értékhez képest a 3,7 százalék valóban óriási megkönnyebbülés. Csakhogy a legfrissebb Privátbankár Európai Inflációs Körképből az derül ki, hogy ennél az adataikat cikkünk megjelenéséig közölt európai uniós országok közül mindössze kettőt sikerült leelőznünk: Belgiumot és ami a magyar népléleknek bizonyára kedves: Romániát.
Az egész kontinenst nézve ugyan már valamivel jobb a helyzet, de a 37 ország közül elért 27. helyezés akkor sem adhat okot a kalaplengetésre – legfeljebb csak itthon, azok előtt, akik nem képesek az orruknál tovább látni, kvázi kitekinteni a határainkon túlra.
E pozíció annak fényében pláne elkeserítő, hogy míg májusban még 19 ország éves inflációja volt magasabb az egy hónappal korábbinál, addig júniusban már csak tízé.
A legjobban, 1,5 százalékponttal az Oroszország által megtámadott Ukrajnában nőtt az egyik hónapról a másikra a fogyasztóiár-index. Nem sokkal maradt el tőle a néhai Szovjetunió másik utódállama, Lettország 1,3 százalékpontos havi inflációgyorsulása, míg e képzeletbeli dobogó harmadik fokát egy további exszovjet és szintén balti, Észtország megosztotta az ugyancsak 0,5 százalékpontos pluszt kimutatott Hollandiával.
Míg a májusi hattal szemben júniusban már csak egy európai államban, Olaszországban lett ugyanakkora az éves infláció, mint egy hónappal korábban, addig tízzel több országban, egész pontosan 26-ban lassult a pénzromlás.
A legnagyobb mértékben, 3,85 százalékponttal Törökországban, ami azonban a kiugróan magas bázis miatt nem is annyira nagy teljesítmény – hiszen e csökkenés eredményeként is még mindig 71,6 százalékos ráta jött ki. Jellemző, hogy ebben az összevetésben 1,3 százalékpontos mérséklődéssel tudott második lenni Észak-Macedónia, megelőzve Svédországot (-1,1 százalékpont).
A fentiekből következően Magyarország inflációs szénája regionális összevetésben, a szűkebb pátriánknak tekinthető volt szocialista országokhoz viszonyítva sem szívderítő. Hiszen utóbbiak közül:
- Szlovéniában 1,5
- Csehországban 2
- Horvátországban 2,4
- Lengyelországban 2,6
lett a júniusi éves fogyasztóiár-index, vagyis csak a már említett Romániát sikerült leköröznünk (a többiek közül Bulgária és Szlovákia még nem jelentett, de előbbi 2,3, utóbbi 2,2 százalékos májusi adata alapján kicsi a valószínűsége annak, hogy júniusra egyikőjük éves inflációja is 3,7 százalékra vagy pláne afölé emelkedhetett).
Az összességében kedvező európai inflációs folyamatokat elősegíthették a jegybanki szigorítások – s ez alól a Magyar Nemzeti Bank (MNB) sem volt kivétel. Más kérdés, hogy a hazai infláció negatív értékelését csak még jobban aláhúzza, az annak ellenére a mezőny második felében helyezkedik el, hogy az MNB 7 százalékos alapkamatánál mindössze öt országé magasabb.
Júniusban egyébként inflációs körképünk másfél évvel ezelőtti elindítása óta példátlan esemény történt: egyetlen jegybank sem emelt kamatot. Ezzel szemben nyolcan csökkentettek. A legjobban, fél százalékponttal a cseh monetáris hatóság, 0,31-gyel a bosnyák, 0,25-0,25 százalékponttal öt országé – az MNB mellett Albániáé, Romániáé, Svájcé és Szerbiáé – is, a legkisebb mértékben, 0,15 százalékponttal pedig a bolgár központi bank lazított.
Ha mégis szeretnénk valódi pozitívumot említeni Magyarországot illetően az inflációk nemzetközi összevetésében, akkor azt lehet, hogy nálunk a hetedik legmagasabb a visszatekintő reálkamat.
Ez azt mutatja, hogy a tavaly júniusban bankbetétbe tett vagy befektetett megtakarításaink után most, egy év múltán kapott kamat, hozam mennyivel magasabb (vagy adott esetben éppen alacsonyabb) az inflációs rátánál. Az e tekintetben az első két helyet elfoglaló háborús felek (az oroszok és az ukránok) után a fehéroroszok következnek. Utóbbiak 3,7 százalékpontos számától alig marad le a mi 3,3 százalékpontunk.
A korábbi hónapok Privátbankár Európai Inflációs Körképei itt tekinthetők meg.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
Csúcson a forint, mélyponton a kötvényhozamok: strukturális fordulat a magyar piacokon?
