Vlagyimir Putyin orosz elnök a mai napon Teheránban találkozik Recep Tayyip Erdoğan török, illetve Ebrahim Raisi iráni elnökkel is. A látogatás szimbolikus szempontból is fontos, hiszen az orosz elnök a háború kirobbantása óta először hagyja el a volt Szovjetunió területét, ráadásul egy nappal Joe Biden hazautazása után érkezik a Közel-Keletre. Irán, Oroszország és Törökország is szerepet vállal Szíriában, Erdoğan akár zöld lámpát is kaphat egy saját, az eddigieknél nagyobb szabású “különleges katonai művelet” indítására a szíriai kurdok ellen.
Szóba kerülhet még orosz-török viszonylatban az ukrán gabona tengeri úton történő exportja is. Irán pedig jelentős olajkitermelőként is fontos szereplője lehet a globális sakkjátszmának, ahogy annak is nehezen túlbecsülhető jelentősége lenne, ha a közel-keleti állam orosz támogatással esetleg belépne az atomhatalmak sorába is.
Megtekintett állapotban
Ilyen világpolitikai léptékű kérdések mellett talán elsőre kisebb horderejű ügynek tűnik az, hogy az orosz és az iráni fél nagy valószínűséggel iráni drónok Oroszországnak történő eladásáról is tárgyalni fog egymással. Az Ukrajnában zajló háború szempontjából azonban ez az ügylet is komoly jelentőséggel bírhat, és igen közel állhat a megvalósuláshoz.
Az amerikai hírszerzés műholdfelvételekkel is alátámasztott értesülései szerint júniusban és július elején is járt orosz küldöttség a Teherántól délre fekvő kasani légibázison, ahol az orosz delegációk tagjai személyesen is megtekintették az iráni katonai drónokat.
“Információink szerint az iráni kormányzat arra készül, hogy Oroszországot több száz pilóta nélküli repülőgéppel, köztük csapásmérő pilóta nélküli repülőgépekkel lássa el”
- jelentette ki Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó, aki azt is tudni vélte, hogy az irániak már július végén megkezdhetik az orosz kezelőszemélyzet kiképzését a drónok irányítására, így azok akár már a nyár végén bevethetők lennének az ukrán fronton is.
De mi szüksége lenne a világ egyik legfejlettebb és legerősebb (vagy legalábbis az ukrajnai háborúig mindenképpen annak tartott) haderejének a jóval visszafogottabb képességekkel rendelkező Irán drónjaira? Mit tudnak ezek a szerkezetek, és mire lehetnek képesek Ukrajnában, ha tényleg leszállítják és bevetik őket? Megpróbálunk válaszolni.
Megtörték a légifölényt
Irán bizonyos szempontból már évtizedek óta hasonló helyzetben van, mint most a nyugati szankciók hatásától szenvedő Oroszország. Ugyan a két ország hadiipari képességei össze sem hasonlíthatók, ám a modern fegyverek, például precíziós bombák és rakéták tekintetében Oroszország sem képes nyugati alkatrészek nélkül önellátásra, és ez jelentősen rontja az orosz tüzérség és légierő hatékonyságát az ukrajnai harcokban.
Irán jóval alapvetőbb hiányosságait - például a légierejének a modern harci gépek hiányából adódó gyengeségét - egy hosszú évek óta zajló, gyökereiben egészen az iraki-iráni háborúig visszanyúló, kiterjedt drónprogrammal is igyekezett ellensúlyozni. A pilóta nélküli repülőgépek (UAV-k) lehetővé teszik Irán számára, hogy gyakorlatilag az egész közel-keleti térségben bevetéseket hajthasson végre, és ezeket a viszonylag olcsó és könnyen kezelhető eszközöket különféle szövetségeseinek, proxyhaderőinek (például a Hezbollahnak, vagy a Jemenben harcoló hútiknak) leszállítva komoly fejtörést okozhat a térség Iránnal szemben álló államainak, például Szaúd-Arábiának vagy Izraelnek.
Az iráni drónprogram részben saját fejlesztéseken, részben iráni területen lezuhant vagy lelőtt amerikai és izraeli drónok “visszafejtésén” alapszik, de minden iráni drón vagy helyben is legyártható, vagy a piacon “polcról”, akár még esetleges szankciókat is könnyen megkerülhető módon megvásárolható alkatrészekből készül.
Az irániak és proxyjaik már 2014 óta rendszeresen bevetnek csapásmérő drónokat is, elsőként Szíriában, de az utóbbi években Szaúd-Arábiát is több dróntámadás érte Jemen irányából, ahogy például iraki amerikai bázisok ellen is hajtottak végre “azonosítatlan csoportok” iráni eszközökkel dróntámadásokat, illetve izraeli hajókat is értek ilyen eszközökkel támadások a térségben. Ezek ugyan összességében nem okoztak túlságosan nagy károkat, de jelezték a térség országainak, illetve a térségben jelen lévő külső erőknek is, hogy az iráni drónokkal számolni kell.
NEW - #Houthi strike just hit an #Aramco facility in #Jeddah, on the eve of the #SaudiArabia Grand Prix.pic.twitter.com/nRKYAvk2y7
— Charles Lister (@Charles_Lister) March 25, 2022
Ennek jelentőségét Kenneth F. McKenzie tábornok, az amerikai haderő térségbeli egységeinek tavaly tavaszig szolgáló főparancsnoka is elismerte egy szenátusi meghallgatáson, amikor arról beszélt, hogy
az iráni és az iráni proxyk által birtokolt kis és közepes drónok “új és komplex fenyegetést jelentenek a mi erőinkre, illetve partnereink és szövetségeseink erőire is. A koreai háború óta első alkalommal fordul elő, hogy a légtér maradéktalan ellenőrzése nélkül kell tevékenykednünk. Amíg ki nem fejlesztünk és szolgálatba nem állítunk egy elosztott hálózati képességekre alapuló, az UAV-k detektálására és elhárítására képes rendszert, az előny a támadóknál marad.”
Betömnék a lyukakat
Az amerikai hírszerzés szerint az orosz érdeklődés a Sahed-191-es, illetve a Sahed-129-es típusokra irányul. Mindkét modell fegyvereket is szállítani képes, nagyobb méretű drón, amely csapásmérésen kívül felderítésre is alkalmas. A Sahed-191 hatótávolsága az iráni adatok szerint 1500, más források szerint 450 kilométer. A Sahed-129-es mind formájában, mind alapvető képességeiben nagyon hasonló a hírhedt amerikai Predator drónokhoz. Hatótávolsága akár 1700 kilométer is lehet, bár ezt limitálja, hogy műholdas kapcsolaton nem, csupán földi irányító- és átjátszóállomások segítségével lehet irányítani, ezek 2-400 kilométeres hatótávolságán túl csak előre beprogramozott útvonalon tud repülni. A kiszivárgott információk szerint érzékelői éjszakai bevetésre is alkalmassá teszik.
Mindkét drón felszerelhető Szadid-345-ös, iráni fejlesztésű szárnyas, irányítható bombákkal, amelyek önmagukban is 6 kilométeres hatótávolsággal rendelkeznek, célravezethetők lézeres, infravörös vagy a látható fény tartományában dolgozó érzékelőkkel is, és robbanótöltetük egy 30 méteres körben képes komoly károkat okozni. Elméletben az iráni drónok felszerelhetők rakétákkal is, de arról, hogy Irán rendelkezik-e ezekből bevethető, átadható készletekkel, nincsen megbízhatónak ítélhető információ, csak annyi biztos, hogy ezek is fejlesztés alatt vannak.
Ez a két drón jelenleg Irán technológiájának a csúcsát jelenti, de elektronikai, kommunikácós és harci képességeik még messze vannak a fejlett nyugati vagy éppen kínai modellekétől. Mi több, az oroszoknak is vannak ezeknél fejlettebb UAV-ik. Akkor hát miért vásárolnának be az iráni drónokból?
“Oroszország valószínűleg azért érdeklődik ezek iránt, mert az irániak olyan UAV-ket fejlesztettek ki, amelyek jelentős részben a piacon beszerezhető alkatrészekre épülnek, amelyek olcsók, illetve a kiterjedt szankciók ellenére is beszerezhetők. Ezáltal Irán már megbízható “szürke” beszállítói láncolatokat épített ki, amelyek lehetővé teszik olcsó, nagy hatótávolságú, precíziós fegyverek gyártását, és ez az oroszoknak is nagy előnyt jelenthet, amikor éppen nagy problémákba ütköznek külföldi, csúcstechnológiás komponensek beszerzésével saját, fejlettebb fegyvereikhez”
- magyarázza Jeremy Binnie, közel-keleti védelmi szakértő.
“Oroszország egy olyan szövetségeshez fordul, amely nagy számban vetett már be drónokat komplex harctéri körülmények között. Ugyan az oroszoknak vannak drónjaik, de nincs minden olyan típusuk, amire szükségük van”
- vesz elő egy másik tényezőt Samuel Bendett, egy katonai elemzésekkel foglalkozó cég szakértője.
Az ukrajnai harcokban mindkét fél rengeteg drónt vesztett az ellenséges légvédelem tevékenységének, elektronikai zavaróberendezések bevetésének, illetve meghibásodások következtében. Ez jól megmutatkozik abban is, hogy a háború első szakaszának sztárjai, a török gyártású, ukrán oldalon bevetett Bayraktar drónok szinte eltűntek a híradásokból. Orosz oldalon pedig nagy számban eleve nem is álltak rendelkezésre a Bayraktarokhoz (vagy éppen a szóban forgó iráni drónokhoz) hasonlatos, hosszú órákon át a csatatér felett repülni képes, önálló csapásmérésre is alkalmas UAV-k.
Az orosz fegyveres erők a drónokat, például a kisméretű Orlan-10-eseket ugyanis inkább felderítési, célmegjelölési és elektronikai hadviselési feladatokra használják, a “piszkos munkát” elsősorban a tüzérségre és a légierőre bízva. Csakhogy mind a légierő, mind a tüzérség tevékenysége jelenleg igencsak korlátozva van az ukrán vonalak mögötti területeken, és ez a helyzet a fejlett nyugati tüzérségi eszközök, és elsősorban a HIMARS-rakétarendszerek megérkezésével csak még rosszabb lett. Pont utóbbiak - Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter által nyilvánosan is prioritásként megjelölt - kiiktatása lehet az iráni drónok egyik feladata, mivel ezeket az oroszok hagyományos eszközökkel egyelőre képtelenek semlegesíteni, nem véletlenül merült fel most legutóbb még a különleges egységek bevetése is, hogy ezek vadásszanak az amerikai rakétakilövőkre.
Lebegő veszedelem
A nagyobb méretű, többször bevethető csapásmérő drónokat persze célba tudják venni, és le is tudják lőni a különböző légvédelmi fegyverek. Minél több ilyen célponttal kell azonban elboldogulnia a légvédelemnek, annál inkább csökken a hatékonysága, és annál valószínűbb, hogy egyes eszközök átjuthatnak a védelmi rendszereken, és megsemmisíthetik a kijelölt, magas prioritású célpontokat.
Az orosz-iráni drónügylet kapcsán emlegetett számok (Sullivan ugyan a több száz drón kapcsán “kiterjedt időskálán” történő szállításról beszélt, de Irán például Sahed-129-esekből biztosan nem fog százasával szállítani, még hosszabb távon sem), valamint az orosz képességek és célok ismeretében valószínűsíthető, hogy Oroszország nemcsak a két fent említett típusból fog vásárolni, hanem jóval egyszerűbb, “lebegő lőszer” típusú drónokat is be tervez szerezni Iránból.
“Az igazi kérdés az, hogy mi az, amiben az oroszok hiányt szenvednek most UAV-k tekintetében Ukrajnában? Az én tippem az, hogy elegendő mennyiségű ‘lebegő lőszer’ és csapásmérő drón ahhoz, hogy lyukat üssenek az ukrán védelmi rendszereken és jelentős áttörést hajthassanak végre az ukrán vonalakon.”
- mondja Bendett.
Irán márpedig többféle “lebegő lőszerrel” (ezek akár több órán át is a csatatér felett tartózkodó, majd az azonosított vagy kijelölt célpontba “kamikaze” módon becsapódva megsemmisülő kisebb méretű drónok) is rendelkezik. Vannak rajokban egy célpont ellen küldhető, de “lopakodó”, azaz nehezen bemérhető és kiiktatható drónjai is. Ezek még olcsóbban és tömegesebben gyárthatók, mint a nagyobb testvéreik, és pontosan arra alkalmasak, amire az oroszoknak most a legnagyobb szükségük van. (Az alábbi felvételeken ilyen iráni drónok is láthatók gyakorlatozás közben.)
Több tucat ilyen kisebb drón segítségével semlegesíthető vagy megzavarható annyira az ukrán légvédelem, hogy vagy ezek a drónok, vagy a zavart kihasználva pilóta nélküli vagy hagyományos repülőgépek eljussanak a frontvonaltól távolabbi, értékes célpontokig - mondjuk éppen egy HIMARS-ütegig. Mivel az orosz bombákkal ellentétben az iráni drónok, vagy az azokra szerelt bombák célra is tudják vezetni magukat, ezért arra is van esély, hogy el is találják ezeket, márpedig a néhány tucat jelenleg ukrán oldalon bevethető fejlett nehéztüzérségi rendszer közül akár csak néhánynak az elvesztése is komoly érvágás lenne.
Ha pedig egy támadásra kijelölt, kisebb frontszakaszon vetik be ezeket tömegesen, akkor az oroszok helyi szinten egy időre ki is tudnák iktatni az ukrán légvédelmet és a tüzérség nagy részét, akár egy nagyobb szabású áttöréshez is előkészítve a terepet.
Következményei lennének
A lehetséges ügyletről mind Oroszország, mind Irán igen szűkszavúan nyilatkozott. Dimitrij Peszkov, a Kreml szóvivője csupán annyit volt hajlandó közölni, hogy Putyin látogatása során a téma nem lesz napirenden, a drónvásárlás lehetőségét pedig sem cáfolni, sem megerősíteni nem volt hajlandó. Iráni részről a külügyminisztérium szóvivője, Nasszer Kanani sem árult el többet:
“Irán és az Oroszországi Föderáció katonai együttműködése az új technológiák területén az ukrán háború előttre nyúlik vissza, és az elmúlt időszakban nem változott jelentősen.”
Amerikai információk szerint egyébként egyelőre nem szállítottak iráni drónokat Oroszországba. Ha az üzlet létrejön, azzal a kommunikációjában eddig is inkább a putyini rezsim felé hajló Irán egyértelműen oldalt választ a konfliktusban. Ennek valószínűleg nyugati válaszlépések és szankciók formájában is lesz következménye. Anyagilag tehát nem biztos, hogy hosszabb távon előnyös lenne egy ilyen üzlet Irán számára, a teheráni vezetés tehát feltehetően egyéb politikai, gazdasági, technológiai ellentételezést is vár Moszkvától.
Az is biztos, hogy a Közel-Kelet az iráni befolyás erősödésétől tartó államai - például az éppen most egy amerikai elnöki vizittel is “puhítani” próbált Szaúd-Arábia - figyelmét is fel fogja kelteni, ha iráni drónok repkednek majd az ukrán légtérben, az orosz-iráni kapcsolatok pedig még szorosabbra fűződnek. Hogy aztán ez milyen válaszlépésekre készteti ezeket az országokat, azt nehéz lenne megjósolni, de a jelenlegi helyzetben akár az olajkitermelés egy kisebb, váratlan bővítése is komoly üzenet lenne mind Moszkva, mind a nyugati szövetségi rendszer irányába.
Az iráni drónok orosz megvásárlása tehát hiába nem is része hivatalosan Putyin teheráni látogatásának programjának, mind az ukrajnai, fegyverekkel vívott, mind a diplomácia szavakkal vívott háborújában komoly jelentőséggel bíró esemény lehet.
Kalasnyikovokat használtak a koncertteremben mészároló terroristák, de ezek nem akármilyen, és nem egyszerűen beszerezhető modellek. 
