Itt az igazság Kínáról – meddig mehet ez így tovább?

Kína, az óriási ellentétek népes országa. A kommunista ideológia és a világ egyik legvadabb kapitalizmusa él egymás mellett. A kommunista retorika elfedi a valóságot, a munkások gátlástalan kizsákmányolását, és hogy a kommunista elit eközben a saját zsebét tömködi – foglalta össze kínai úti tapasztalatait Vízkeleti Sándor, a Pioneer Alapkezelő vezérigazgatója.

Nem átlátható a gazdaság, nem átláthatóak a társadalmi viszonyok sem, ami nagy kockázatot jelent a világ többi részére nézve. A helyi hatalmasságok lépései, a pazarló beruházások, a központi tervutasítás számos bizonytalanságot visznek a rendszerbe.

Vidéki nyomorultak tömegei

A kínai növekedés alapvetően a munkaerő városokba áramlásából származott. Mivel kommunista ország, elvileg szabályozott az emberek lakhelye, ennek ellenére a vidékiek tömege áramlott a városokba félig illegálisan és vett részt a hatalmas építkezéseken. Ebből következően nincsen szociális hálójuk, nem jogosultak ellátásokra és töredék fizetés kapnak. Az így élő lakosság létszámát mintegy 250 millió főre becsülik, legalizálásuk, ellátásuk óriási költségvetési terhet jelentene.

Nőhet a feszkó

Új urbanizációs programokat terveznek, több százmilliárd dolláros nagyságrendű környezetvédelmi beruházásokat, vidéken pedig modern farmgazdaságokat. A földművelés jelenleg sok helyen csaknem középkori szinten működik az országban, a környezetszennyezés miatt pedig sok város szinte lakhatatlan.

Kérdés, meddig lehet fenntartani a lakosság jelenlegi elnyomását – mondja Vízkeleti. A társadalmi különbségek hatalmasak, amiből nagy társadalmi feszültség lehet. Kimutatták azt is, hogy az egy főre eső GDP növekedésével egy ország összes GDP-jének növekedése csökken, vagyis minél kevésbé szegény a lakosság, annál kevésbé gyorsan nő a gazdasága. A társadalom az egykeprogram miatt öregszik, aminek előbb-utóbb gazdasági következményei is lehetnek. Kérdés, a kormány ezt mikor ismeri majd fel.

Jöhet a liberó

Az országban tőkepiaci liberalizációt terveznek, a bankok helyett a tőkepiacról szeretnének forrásokat bevonni a vállalatok és beruházások finanszírozására. A globális hozaméhség közepette ez akár működhet is – mondta Vízkeleti Sándor. Az ország vállalatikötvény- és részvénypiaca például még csak egy töredéke a fejlett ipari országok piacainak.

A világban a befektetők egyre óvatosabban kezelik Kínát, részben a várható társadalmi problémák miatt, részben egyre szkeptikusabbak a növekedés ütemével kapcsolatban. A befektetési bankok egyre inkább csökkentik a kínai növekedéssel kapcsolatos előrejelzéseiket. A kormányzat is egyre visszafogottabb, legutóbb évi hét százalékos fenntartható növekedésről nyilatkoztak, pár hónapja még 7,5 százalék volt ugyanez. Nagy hiányosságok vannak a transzparenciában is, különösen a bankrendszer helyzete átláthatatlan.

...a keleti szélnek

A politikai viszonyok miatt a meggazdagodott emberek félnek, titkolni igyekeznek vagyonukat. Ennek egyik következménye, hogy nem merik bankba, befektetési alapba, más hivatalos termékekbe fektetni a pénzüket. Ehelyett inkább ingatlanokba fektetik a kínai nagyvárosokban vagy Hong Kongban, így a lakásárak meredeken emelkednek sok éve.

Kínát úgy tekinteni, mint ahonnét a keleti szél fúj, és erre a szélre vitorlát feszíteni, eléggé kockázatos dolog – mondta a vezérigazgató. Az országnak még számos problémát kell megoldania a közeljövőben, hogy a növekedés fennmaradjon, a következő néhány év vagy évtized nagyon izgalmas lesz majd.