A legfőbb iráni vezető, Ali Hamenei ajatollah átöleli az amerikai légicsapásban likvidált Kászim Szulejmáni tábornok fiát Teheránban. EPA/IRAN SUPREME LEADER OFFICE

A 2017 végén publikált amerikai Nemzetbiztonsági Stratégia egy anarchikus nemzetközi arénát jelenít meg, ahol minden szuverén állam a fegyveres erejére kell, hogy támaszkodjon a saját biztonsága érdekében. A stratégia egy új, hibrid háborús korszakot jelenít meg, amely a háborús küszöb alatt folyamatos küzdelmet vetít előre.

Nos, a dzsungel új szabályainak megfelelően két napja egy drón az amerikai elnök parancsára kioltotta az életét egy magasrangú iráni államférfinak, aki hivatalos úton járt egy harmadik, szuverén országban – mindezt úgy, hogy az USA és Irán nem állnak egymással hadiállapotban.

Elhúzódó európai szövetségesek

Franciaország, Oroszország és Kína pénteken elítélte az amerikai merényletet Kászim Szulejmáni tábornok ellen és visszafogottságra szólított fel. A francia Európa-ügyi miniszter, Amelie de Montchalin szerint egy veszélyesebb világba léptünk a drón-támadás után, egyben bejelentve, hogy Macron elnök hamarosan konzultálni fog a régió szereplőivel. Putyin és Macron eközben telefonon is konzultáltak a kialakult helyzetről. Az Egyesült Királyság és Németország nem kritizálta a lépést, de nyugalomra és deeszkalációra szólítottak fel.

Nos, ezek után nem tekinthető igazán meglepetésnek, hogy Mike Pompeo amerikai külügyminiszter az elmúlt órákban komoly csalódottságának adott hangot annak kapcsán, hogy az európai országok nem álltak be egységesen az USA mögé. Ki gondolta volna, hogy a meglévő szövetségek módszeres gyengítése és a szövetségesek aláásása visszaüthet Washington számára?

Moszkva kiáll Szulejmáni mellett

Kína minden felet – „különösen az Egyesült Államokat” – visszafogottságra szólított fel a támadás után. Az ENSZ BT másik állandó tagja, Oroszország külügyminisztériuma pedig „kalandor tett”-nek minősítette a gyilkosságot.  Később Moszkva hozzátette:

Szulejmáni odaadóan szolgálta Irán nemzeti érdekeit.

Káncz Csaba

Konsztantin Kozacsev, az orosz felsőház külügyi bizottságának vezetője figyelemre méltó gondolatokat fejtett ki: ha a várható eszkaláció amerikai áldozatokkal fog járni, akkor Trump népszerűsége törvényszerűen visszaesik majd.

Hozzátette, hogy az a halvány reménysugár, amely eddig létezett az iráni nemzetközi atomalkuval kapcsolatban, most ezzel a gyilkossággal teljesen szertefoszlott.

Teherán akár neki is állhat atomfegyverei gyártásának, mégha ez eddig nem is szerepelt a tervei között.

Nos, próbáljuk csokorba szedni ennek világot sokkoló, váratlan geopolitikai eszkalációnak pár tényállását:

• Az amerikai dróntámadás három héttel azután érkezett, hogy Irán a proxijain keresztül mindent megtett a tűzszünet megkötésének megakadályozására a Gázai övezetben.
  
  
• A merénylet egy héttel Avivi Kocsavi, az izraeli vezérkari főnök karácsonyi bejelentése után jött, miszerint Izrael nem engedi, hogy Irán katonailag Irakban állomásozzon. Tel-Aviv egy esetleges iráni válaszcsapástól tartva az elmúlt órákban mozgósítást rendelt el és lezárta a stratégiailag fontos Golán-fennsíkon lévő Jabal Sheikh térségét.
  
  
• Az amerikai lépés három nappal azután történt, hogy Oroszország, Kína és Irán befejezte első közös haditengerészeti gyakorlatát az Ománi-öbölben. Kína egyben az utóbbi hónapokban csendben, de annál radikálisabban megnövelte kőolaj-kitermelését Iránban.
  
  
• Az USA bármelyik órában háborúban találhatja magát, hivatalos indoklás szerint egy iraki kurdisztáni szerződéses alkalmazott halála miatti ütésváltás eredményeképpen, amely személynek még a nevét sem tudjuk, ahogyan az állampolgárságát sem.
  
  
• A tábornok halálával nem lett biztonságosabb a régió. Sőt, a kivégzés még inkább az iráni ultrakonzervatívok és külföldi szövetségeseik malmára hajtja a vizet, hiszen az amerikaiak most mártírt faragtak Irán legnépszerűbb személyiségéből.
  
  
• Várhatóan a Hormuzi-szorosban, Tel-Avivon, illetve az Öböl-menti szunnita monarchiákon fog csattanni az ostor. 2019 folyamán Irán többször bebizonyította, hogy képes ez utóbbiaknak komoly pofonokat kiosztani - legyen az tankerhajók elfoglalása vagy a rakétatámadás a szaúdi olaj-infrastruktúra ellen.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)