A német külügyminisztérium szeptember 2-án hozta nyilvánosságra az ország első geopolitikai stratégiáját az Indo-Pacifikus térségre vonatkozóan. A 40 oldalas dokumentum révén Németország lett Frabnciaország után a második európai állam, amely hivatalos stratégiát tesz közzé az egyre forrongóbb térséggel kapcsolatban. Berlin az új kurzus szerint „aktív hozzájárulást” ígér a régió nemzetközi politikai rendjének fenntartásához.
Berlin és az eurázsiai tengely
A szavak szintjén Berlin most egységes EU-álláspontot akar elérni, hangsúlyozva az együttműködés fontosságát, egyben megerősíteni a regionális multilateralizmust a 10 tagú Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN). Peking érzi, hogy csendben elmozdultak az európai geopolitika tektonikus lemezei. A kínai pártsajtó ezzel kapcsolatban leszögezi, hogy „a kínai-európai kapcsolatok már nem lesznek olyanok, mint korábban”, ráadásul Berlin most befektetéseket és beszállítói láncokat akar áthelyezni Kínából Indiába és egyes dél-kelet-ázsiai országokba.
London és Párizs az elmúlt években már hadihajók hadgyakorlatokra küldésével jelezték elkötelezettségüket a dél-kínai-tengeri térség szabad navigálásával kapcsolatban. Tavaly januárban az Egyesült Királyság elküldte egy fregattját (HMS Argyll) egy több napos közös gyakorlatra a Dél-kínai-tenger térségébe, 2018. decemberben pedig London részt vett (HMS Albion) Washingtonnal és Tokióval egy tengeralattjáró-elhárító hadgyakorlaton a vitatott Paracel-szigetek környezetében.
Fél szemüket Kínára vetve Franciaország és India már 2018-ban megállapodott egy „Közös Stratégiai Vízió az Indiai-Óceán Régiójában” névre hallgató keretmegállapodásban, amely révén a két ország megnyitotta szárazföldi és haditengerészeti bázisait a másik ország csapatai előtt. Nemcsak az indiai hadihajók használhatják ezentúl az Indiai-óceáni francia bázisokat, hanem a franciák is hasonlóképpen Indiában. Párizs katonai bázisokat üzemeltet a kelet-afrikai Dzsibutiban, a Madagaszkár-közeli Réunion szigetén, az Egyesült Arab Emirátusokban, és Mozambik partjai közelében (Mayotte).
Ázsiai NATO?
Berlin alig pár nappal azután hozta nyilvánosságra stratégiáját, miután augusztus 31-én Stephen Biegun amerikai külügyi helyettes államtitkár egy amerikai-indiai biztonságpolitikai fórumon elárulta, hogy az USA a NATO mintájára Kína ellenében formalizálni akarja katonai kapcsolatait Indiával, Japánnal és Ausztráliával. Biegun hozzátette, hogy Washington szeretné, ha idővel aztán Vietnám, Dél-Korea és Új-Zéland is csatlakozna ehhez a szövetséghez.
Valóban, 75 évvel a második világháború után Európával ellentétben Ázsiában nincsen átfogó kontinentális biztonságpolitikai intézmény. Miközben több geopolitikai seb még beforratlanul tátong (Észak- és Dél-Korea, avagy Oroszország és Japán) a kontinensen, az egyes országok a mai napig nem tudtak konszenzusra jutni, és kiengesztelődni a múlt század háborús atrocitásaival kapcsolatban.
Az európai politikusok szinte napi szinten találkoznak egymással, ezzel ellentétben Ázsiában a vezető politikusok között egy négyszemközti találkozót gyakran hónapokba vagy évekbe kerül előkészíteni. Míg Európában a nemzeteket és polgárokat összetartja például a felvilágosodás tradíciója, addig Ázsiában ez nem áll fenn a konfúcianizmussal vagy a buddhizmussal kapcsolatban, sokkal inkább még ezen a síkon is vetélkedés zajlik.
Ruszin-Szendi Romulusz: „tragédiák történtek.” 
