A cél fölött

Az Eurostat adatai szerint az eurózóna inflációja a januári 1,8 százalékról 2 százalékra emelkedett, ezzel máris meghaladta a jegybank által valamivel 2 százalék alattinak megjelölt célt. Az EKB ezt korábbi nyilatkozataiban el sem tudta képzelni, pontosabban csak nagyon hosszú távon. Közben még mindig nemhogy 0 a kamat, de még a fedezetlen kötvényvásárlás is folyik. Vajon tud-e lépni az EKB, vagy végignézi, amint elszáll az infláció?

Még lehet arra hivatkozni, hogy az élelmiszer-, és üzemanyagárak nélküli úgynevezett maginfláció csak 0,9 százalék, de ettől még a folyamat tovább mehet, és a lakosságot érintő tényleges áremelkedés akár jóval a jegybanki cél fölé is nőhet. A kamat közben 0, így egyre nagyobb a negatív reálhozam, ami érthetően növekvő elégedetlenséget vált ki a megtakarítók részéről. A továbbra is fennálló létező leglazább jegybanki politika pedig deflációs helyzetre van kitalálva, és miután ennek veszélye már tavaly elmúlt, már rég változtatni kellett volna rajta.

44 éve a legfeszesebb

Ugyanezt Amerikában már felismerték, miután ott is hosszú ideig dacoltak a tényleges helyzettel. A munkanélküliség már két éve alacsony, sőt a munkaerőpiac feszes, a Fed mégis mindig okot keresett, hogy húzza-halassza a kamatemelést. Ők azonban legalább már rég befejezték a kötvényvásárlást, és nagy nehezen kétszer, tavalyelőtt és tavaly decemberben megemelték a kamatot 25-25 bázisponttal, így az fél százalék fölé került.

A mostani adat, amely végképp bebizonyította, hogy a munkaerőpiac évtizedek óta a legfeszesebb, gyakorlatilag teljes a foglalkoztatottság, és az infláció is beindult, szinte biztossá teszi a márciusi kamatemelést, és azt is, hogy továbbiak következhetnek az év folyamán. A Fed egy friss felmérése azt mutatja, hogy idén év elején egyes területeken már kifejezetten munkaerőhiány mutatkozik, amiből az következhet, hogy a munkaerőpiac túl feszessé válik, a hiány pedig beindítja az erős béremelkedést valahogy úgy, mint nálunk.

Stagfláció

Csakhogy míg nálunk van honnan emelkedni, hisz gazdasági fejlettségünkhöz képest is alacsonyak a bérek, addig Amerikában igen magasak, ezért erős emelkedésük részben a versenyképesség gyors esését okozza, részben pedig azonnali, erős inflációt okozhat. A Fed attól fél, hogy ha egy ilyen esetben túl gyorsan emeli meg a kamatokat, akkor a gazdaság ismét visszasüllyed a recesszióba, és akkor létrejön a stagfláció, a gazdasági stagnálás és az infláció egyidejű jelenléte, ami a gazdaságpolitika egyik legnagyobb ellensége.

A nagy jegybankok tehát lemaradtak, olyanok voltak, mint az egyszeri befektetők a tőzsdén, akik nem hiszik el, hogy egy emelkedő (vagy eső) trend valaha is véget tud érni, pedig korábban mindig véget ért. A Fed és az EKB az elnyúló inflációmentesség idején nem tudta elképzelni, hogy akár hirtelen is meglódulhat az infláció, pedig a munkaerőpiac helyzete pontosan mutatta az irányt. A Fed mintha most igyekezne pótolni a mulasztást, kíváncsian várjuk, az EKB mikor vesz tudomást a realitásokról.