A legfejlettebb országokat tömörítő gazdaságfejlesztési szervezet több intézkedést is javasol a hatékonyabb és igazságosabb ingatlanadózás érdekében. Ha ezek megvalósulnak, akkor több bevétel érkezik az államkasszákba és jobban tudják majd felhasználni a pénzt - állítja az OECD.
A jelentésben leszögezik: a háztartások számára a lakás az egyik legfőbb vagyontárgy. Különösen a középosztálybeli családok, egyének esetében igaz ez, hiszen egyszerűen ez az életük legfontosabb vagyona. Ennek alátámasztására egyetlen adat: a középosztálybeliek teljes vagyonának átlag 60 százaléka maga a lakás vagy a családi ház. A magas jövedelműek, a gazdagok és az idősebbek alkotta háztartások a teljes lakásvagyonnak aránytalanul nagy részét birtokolják. Eközben az elmúlt három évtizedben bekövetkezett példátlan drágulás nagyon megnehezítette a fiatalabb generációk lakáshoz jutását.
Az OECD jelentésében sajnálattal állapították meg, hogy sok tagországban ugyan rendszeres adókkal sújtják a lakóingatlanokat, de közben elavult lakásértékekkel számolnak. Ezt annak ellenére teszik, hogy csökken ezáltal az állami bevétel és sérül az igazságosság és méltányosság elve.
Nagyon sok országban az ingatlanok tranzakciójának megadóztatására helyezik a hangsúlyt, annak ellenére, hogy az negatívan hat az ingatlanpiaci és a munkaerőpiaci mobilitásra is. A többség nem veszi figyelembe a tőkenövekményt, miközben a jelzáloghitelek kamatait úgymond elengedik, hogy ösztönözzék a saját tulajdonú ingatlanok arányának a növekedését.
A szervezet azt tanácsolja, hogy egyrészt a teljes adóbevételi tortában sokkal nagyobb súllyal vegyék figyelembe a kormányok az ingatlanokból származó bevételeket. Másrészt indítványozza, hogy sűrűbben igazítsák az adókat a lakóingatlanok értékéhez, mert így igazságosabb lesz a teherviselés, illetve csökkentsék a lakásokat terhelő tranzakciós adókat.
Ugyancsak megfontolandónak nevezte, hogy csökkentsék vagy maximálják a különféle adókedvezményeket, vagy a jelzáloghitelek kamatainak az állami támogatását. Ezzel visszaszoríthatóak lennének a torzulások és csökkenne az árnyomás az otthonokon, ami jót tenne az egész lakáspiacnak. Annak érdekében, hogy szélesebb társadalmi rétegek is lakáshoz vagy lakhatáshoz jussanak, a lakásépítés ösztönzésére és a meglévő lakásállomány hatékonyabb felhasználására van szükség – fogalmazott az OECD.
Az adózási rendszer hatékonyabbá tétele a károsanyag-kibocsátás lefaragása miatt is égetően fontos, hiszen a lakóingatlanok szektora az energiafelhasználáshoz kötött emisszió 17 százalékát adja. Ennek fényében adókedvezményekkel feltétlenül támogatni kell az energetikai célú felújításokat, így az adózáson keresztül az alacsony jövedelműeket is segíteni lehetne.
Privátbankár-vélemény:
Magyarországon többféle adó is terheli közvetlenül vagy közvetve a lakóingatlanokat és illetékek is léteznek. Van például lakásáfa: az „igazságosságra” való törekvés jegyében legutóbb úgy döntött a kormány, hogy az 5 százalékos áfával kínált új lakásoknál csak azok kérhetik vissza ezt az adót, akik 150 négyzetméternél kisebb lakást vesznek. Az új lakások vásárlását a továbbra is élő úgynevezett családvédelmi intézkedésekkel támogatják, ebben tehát megfelelnek az OECD felhívásának. Ám például az egy gyermekesek vagy a gyermektelen fiatalok még mindig kimaradnak ezekből a kedvezményekből, noha már a Magyar Nemzeti Bank is ezt sürgeti.
Létezik telekadó (ezt nem minden önkormányzat veti ki) és építményadó is. A szerzéstől számított öt éven belüli eladáskor szja-t kell fizetni és ugyancsak ezt kell leróni a bérbeadónak is. Vásárláskor vagyonszerzési illetéket kell fizetni, ez alól bizonyos fiatal csoportok mentesülnek, de a tranzakciók zömét ez a mentesség nem érinti.
Az OECD nem tért ki a nálunk vagyonadóként ismert tételre, de az igazságosabb teherviselésre többször is utal. Nos, Magyarországon az elmúlt évtizedekben többször is próbálkoztak ennek az adónak a bevezetésével. Voltak kísérletek a nagy alapterületű (legalább 250-300 négyzetméter) lakások és házak plusz megadóztatására, de ezek elhaltak. A vagyonadó melletti érvként – az igazságosságon kívül – felhozható, hogy ezzel úgymond a jövedelemkimutatás igazságtartalmát is ellenőrizhetnék, így a jövedelemadó ellenőrzésére is szolgál. De csak akkor, ha a vagyongyarapodást (értéknövekedést) kimutatnák. Egyelőre nem született olyan objektív módszer, amivel ez megtehető, a különféle értékbecslési módszerek nem teljesen alkalmasak erre, s mindig egy pillanatnyi állapotot rögzítenek vagy rövid ideig (általában 90 napig) érvényesek.
A vagyonadó ellen szólhat ugyanakkor, hogy nem csak az adókijátszókat sújtja, hanem minden vagyonost, és a pazarlókat jutalmazza, a takarékoskodókat meg bünteti. Hiába végez páldául valaki energetikai beruházást nagy alapterületű házában, a mérete miatt (ha éppen egy bizonyos mérettől felfelé kell majd vagyonadót fizetni) relatíve rosszul jár ahhoz képest, akinek hasonló paraméterekkel bíró háza van, de nem áldozott rá.
Nem zárható ki, hogy a költségvetésben a maga által képzett lyukakat kétségbeesetten betömni akaró kormány – érzékelve a növekvő társadalmi nyomást – mégis kitalál valami vagyonadó-jellegű pluszterhet és ezt még ügyes kommunikációval el is adja. Nem lepődnénk meg, ha a nagy házakban vagy lakásokban élő kormánypártiakra gondolva valami kiskaput is mellékelnének. Ugyancsak szürke zóna a képviselői vagyonnyilatkozat, mi lenne például az ott megjelölt ingatlanok értéknövekedésének az „ellentételezése” adófronton? És főleg milyen mércével, ki által jóváhagyottan mérnék az értéknövekedést?
A kisebbségi tulajdonos kivásárlását a tőzsde honlapján jelentették be.
