Az Ukrajna elleni orosz támadás kezdetének második évfordulója alkalmából sorozatunk első részében azt néztük meg, hogy mekkora sebet ütött az ukrajnai infrastruktúrán a háború.
A mostani második részben az orosz gazdaságban bekövetkezett változásokat és Putyin mozgásterét vettük górcső alá.
Vlagyimir Putyin országa ugyan immár 13 uniós szankciós csomagot kapott és a többi meghatározó nyugati állam is hozott különféle korlátozásokat, de az oroszok más piacokat is találtak termékeiknek, illetve „baráti országokból” kaptak helyettesítő termékeket, másrészt az alkatrészhiányt igyekeztek pótolni ázsiai szövetségeseik segítségével. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint a hadiipar felpörgése felfelé tolja a GDP-t, de orosz közgazdászok is elismerik, hogy a polgári ágazatok közül több is megroggyant – idézte a pénzintézet szakértőit még tavaly áprilisban a brit Guardian.
Akkor úgy vélte az IMF, hogy a 2022-as év kisebb, mintegy 2 százalékos visszaesése után 2023-ban 0,3, 2024-ben pedig 2 százalékos bővülés lesz épp a hadiipar nagyobb tempója miatt. Később, független közgazdászok ugyanakkor azt állították: ha kivonjuk a hadiipart a képből, akkor sokkal rosszabb a helyzet, a 2022-es zuhanásnál is nagyobb a tényleges visszaesés. Oleg Gyeripaszka oligarcha már kiszáradásról beszélt, szerinte idénre (2024-re) elfogynak a tartalékok és a szankciók elkezdenek úgymond hatni.
Itt rögtön meg kell jegyezni, hogy az orosz adatok valóságtartalmát nagyon sokan megkérdőjelezik, egyesek kozmetikázottaknak is tartják. Mások szerint nem feltétlenül a GDP alakulásán lehet vagy kell lemérni a háború hatását, pont azért, mert háborúban álló országról van szó, ilyenkor mindent felülírnak a harci cselekmények, átsúlyozódnak a tényezők. Egyetlen példát említ a Princeton egyetem egyik közgazdásza: 2022-ben 10 százalékkal csökkent például a boltok forgalma, ami nagy aránynak felel meg. Mások, például Adrian Schmith az Európai Központi Banktól és Hanna Sakhno, a Groningeni Egyetemtől egy közös kutatásban – 15 különféle szempontot, egyebek mellett a Google-kereséseket, a repülőjegyvásárlásokat és a lakásárakat is nézve – arra jutottak, hogy 2022-ben sokkal nagyobb volt a gazdaság csökkenése, mint azt a hivatalos számok mutatták. Szerintük a magánfogyasztás 4 százalékkal esett vissza és nem 1,8 százalékkal, ahogyan azt a kormány állította.
Ugyanakkor némely hivatalos adat is ezt támasztja alá. Például 2022 decemberében 20 százalékkal kevesebb importtermék érkezett az országba, mint 2021 azonos hónapjában. Ezen belül a technológiai termékek aránya 30 százalékos visszaesést mutatott. Nem kevesebb mint 67 százalékkal kevesebb autót gyártottak.
Ezek tehát egy 2023 tavaszán készült összegzésből valók. De mi történt azóta? A hadseregre még többet kellett költeni, hiszen elismerik vagy sem, de sok százezer katona odaveszett, őket pótolni kellett. A kilőtt technikát szintén, közben fejleszteni kellett és kell most is a technológiát és venni például drónokat Irántól, ami sokba kerülhetett. A besorozott százezrek kiesnek a munkaerőpiacról, adót tehát nem fizetnek, ellenben költeni kell rájuk – vagyis az állami pénzügyi erőforrásokat apasztják. Ugyanez történt az olaj- és gázbevételekkel, amelyek drámaian zuhantak azok világpiaci árának mélybe fordulásával, legalábbis 2023 sok hónapjában. A magasabb költségek és a csökkenő állami bevételek persze magasba lökték a hiányt. Tavaly januárban ez 25 milliárd dollár volt.
Mit tett erre Putyin? Kötelezte az olajcégeket, hogy a háború kezdete után felszökött Brent-árak után fizessenek adót és ne a sokkal olcsóbb Uráli típusú után, tekintet nélkül arra, hogy azóta nagyot csökkentek az árak – idézte fel a történteket a brit újság. Egyes nyugati elemzők ugyanakkor azzal érveltek, hogy a 2023. február 5-től érvényes uniós olajembargó miatt az orosz exportbevételek jelentősen visszaesnek és ez fájni fog Putyinnak. Az orosz gázipari óriások kénytelenek voltak indiai és más ázsiai vevők után nézni, bár egyes uniós országok esetében – például Magyarország – hosszú távú egyezmények garantálják a magas átvételi árakat.
Robin Brooks, az Institute of International Finance ügyvezetője, ismert londoni közgazdász a Financial Timesban csütörtökön megjelent cikkében sikertelennek nevezte az orosz olajra feltett ársapkát, ezt a korlátozást szerinte több nyugati cég sem tartja be. Úgy látja, hogy nem jöttek be az egyes orosz bankok elleni lépések sem, mindössze az történt, hogy azok nyugati eszközeit befagyasztották, de a pénzek továbbra is áramolnak hozzájuk, csak más orosz bankokon keresztül. Nehezményezte ugyanakkor, hogy csak a lakossági forgalomban használatos orosz gyémánt behozatalát blokkolják a nyugati országok, az ipari gyémántét nem.
A vélhetően kézi vezérléssel működő Szövetségi Statisztikai Hivatal (Roszstat) idén februári közlése szerint 2023-ban – szankciók és világpiaci kiszorítás ide vagy oda – 3,6 százalékkal nőtt a GDP. A megelőző évben hivatalosan 1,2 százalékos csökkenést mutattak ki. Idénre a kincstári optimizmus szerint 2,3 százalékkal bővülhet az orosz gazdaság, s ha így lesz, akkor ez háromtized százalékponttal alacsonyabb ütem, mint azt az IMF jósolta tavaly év végén. Az Amerika Hangja megszólaltatta Howard J. Shatz-t, a RAND Corp. vezető közgazdászát, aki szerint
„nem nehéz kitalálni, hogy miért növekszik a gazdaság. Putyin rengeteget költ a hadseregre, az újonnan besorozottak fizetésére és az elesett százezrek családjaira. A háború előtti évben, vagyis 2021-ben 24,8 ezer milliárd rubelt égettek el a költségvetésben, 2022-ben 31 ezer milliárd rubelt, tavaly már 32,4 ezer milliárd rubelt.”
Honnan lett minderre pénze? Növelte az adókat, kiüresítette a jóléti alapokat és ami a legfontosabb, kölcsönöket vett fel. Mindennek az a következménye, hogy történelmi magasságúra, tíz százalékra ugrott a hiány 2024 elejére. Putyin ugyanakkor bőszen mondhatja most, hogy a 2022-es 11,9 százalékról 7,4 százalékra vitte le az inflációt. Azt persze már nem teszi hozzá, hogy az orosz jegybank kénytelen volt felemelni a központi kamatlábat 16 százalékra, csakhogy kordában tartsa a pénzromlást.
Az oroszok számára ”baráti” külpiacok felértékelődtek Moszkva szemében. Különösen Kínával sikerült növelni a fordulatszámot. A légi közlekedéshez elengedhetetlen alkatrészeket Dél-Kelet-Ázsiából szerzik be az orosz cégek, a kiutazó turizmusban nőtt Törökország, több arab állam és a latin-amerikai országok súlya. A kivonult globális cégek helyébe kínaiak és törökök jöttek, az országot elhagyó vállalatok vagyonelemeit meg sok helyütt átvette a helyi menedzsment, amelyik éppen eléggé kormány- és Putyin-barát, főleg amiatt, hogy a legfőbb moszkvai úr kötelezte az eladó nyugati cégeket, hogy a piaci árnál eleve 50 százalékkal olcsóbban adják el vagyonelemeiket.
Látszólag tehát Putyin nyeregben van, jó számokat produkál a gazdaság, de van itt egy, vagy több DE is. Ez a modell erősen függ ugyanis a háború pörgésétől, a nyersanyagexporttól és Kínától, ami béklyó is egyben.
„A tankgyártás pénzégetés, hiszen sok közülük szépen felrobban Donbasszban. Most az lenne az igazi csapás, ha csökkenteni lehetne az orosz katonai gépezetbe visszaáramoltatott olajdollárok mennyiségét”
– írta a BBC egyik elemzője most február elején, idézve egy amerikai szenátort. Talán nem lenne haszontalan, ha a mintegy 300 milliárd dollárra becsült, lefoglalt orosz állami és magánvagyont végre megmozgatná a nemzetközi közösség – sürgette Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az elemzőnek nyilatkozva. Ő nyilván a pénz irányát Ukrajna felé venné, ami érthető. Putyinnak viszont egyelőre nem hiányzik annyira ez a pénz. Ám itt inkább az EGYELŐRE szón van a hangsúly – véli sok nyugati közgazdász. A márciusi elnökválasztás után Putyin – a "társadalmi támogatottságot" felhasználva – még inkább felpörgetheti a hadigazdaságot, a lakosság megdolgozásával már nem kell bajlódnia, a gépezete megtette a magáét.
Igaz, volt honnét erősödni. 
