Ki jöhet Merkel bukása után?

Fotó: EPA/Peter Endig

„Iszlamista szélsőséget importálunk, arab antiszemitizmust, más népek nemzeti- és etnikai konfliktusait, valamint ezeknek az embereknek a tőlünk eltérő társadalmi- és törvényi felfogását. A német biztonsági szervek képtelenek kezelni ezeket a behozott biztonsági problémákat és a német közvélemény erre adott reakcióit.” Érett és őszinte sorok ezek abból a titkosszolgálati helyzetértékelésből, amelyet a Die Welt szivárogtatott ki október 25-én. Mennyire más a hangütése ennek a színfalak mögötti józan elemzésnek, mint a Merkel-kormányzat propagandájának az elmúlt hónapokban, amely már a németek többsége szerint is teljesen elszakadt a valóságtól.

Normál üzemmenet?

A német kancellárnak ebben a helyzetben kellene elismernie, hogy (óriásit) hibázott, bár ez a lépés egyben politikai pályafutásának végét is jelentené. Már az európai vezetők is elhűlve figyelik, ahogy Merkel az országában még mindig próbálja eljátszani a ’business as usual’ napirendet, egyik nap szakszervezeti kongresszusra látogatva, másnap Kínába utazva.

Eközben az első félévben 218 221-en folyamodtak menekültstátuszért Németországban, 125 százalékkal többen, mint 2014 azonos időszakában. Merkel mellett a nép szemében a másik főkolompos Thomas de Maizière belügyminiszter, aki előbb hosszan hallgatott és aztán túl kevés érdemi lépést tett. Normál esetben már régen felmentették volna, hiszen hogyan fordulhat elő, hogy egy felelős belügyminiszter még pár hónapja 200 000 menekültkérőről beszélt erre az évre, aztán egy reggel már 800 000-ről, amely mostanra egy milliós prognózisra változott?

Ezalatt főként a keleti tartományokban már mindennapossá váltak az erőszakos cselekmények. Szászországban már nem csak a menekültek érezhetik veszélyben magukat, hanem az őket ellátó kisegítők és önkormányzati politikusok is a radikálisok célkeresztjébe kerültek és kapnak rendszeres fenyegetéseket.

Schäuble lojalitása most kulcskérdés lehet

A polgárok ugyanis nem kapnak választ olyan alapvető kérdésükre, hogy hol a határa az áradatnak? Mi a cél és mi a terv? Szeretnék tudni, hogy Merkel szerint hogyan fog kinézni Németország tíz vagy húsz év múlva? Ezekre azonban nincsen kormányzati válasz.

Bár sokan még mindig úgy gondolják, hogy Merkel biztosan ül a politikai nyeregben, ez már nincsen így. Ha Wolfgang Schäuble, a politikai veterán pénzügyminiszter egyszer besokkall, akkor véget ér a kancellár pályafutása. A miniszter egyelőre tartja magát a kurzushoz, de már komoly feszültség munkál benne. Október végén „drámainak" jellemezte a vezető kormánypárt tagságának hangulatát. Schäuble nem látja úgy, hogy a CDU kitartana Merkel kurzusa mellett. Szerinte sürgős eredményeket kell felmutatni az új menekültügyi szabályoknak, különben megromolhat a CDU vezetésének és tagságának viszonya.

Zarándokutak Ankarába és Moszkvába

Merkel a politikai túlélése érdekében egyrészt a török választási kampány tetőpontján elzarándokolt Erdogan elnökhöz, ahol pénzt és Ankara EU csatlakozási tárgyalásainak gyorsítását ígérte a menekült-áradat lassításáért cserébe. Hogy Erdogan elnököt egy csöppet sem érdeklik az EU tagsághoz nélkülözhetetlen politikai előfeltételek, a Koppenhágai Kritériumok? Ez a jelek szerint a bukás szélére került Merkelt nem zavarja. Eltűnődhetünk azon is, hogy vajon milyen mandátummal és kinek a felhatalmazásával ígért gyorsabb EU csatlakozást Merkel?

Múlt szerdán pedig Moszkvába küldte gazdasági miniszterét, aki jelzéseket adott a Kremlnek, miszerint Berlin szeretné újragondolni kétoldalú kapcsolatait. Moszkva ugyanis eltökélt abban, hogy kikényszerít egy politikai megoldást Szíriában. Ha pedig az orosz katonai offenzíva belátható időn belül sikeres lesz, akkor az egy újabb halvány reménysugár Merkel számára, hogy leáll a szír menekülthullám.

Káncz Csaba jegyzete