Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.
Miközben Kína és az USA közötti politikai kapcsolat több évtizede nem látott mélypontra zuhant, Biden elnök ma Washingtonban első külföldi politikai vezetőként Szuga Josihide japán miniszterelnököt fogadja. A régió fontosságát mutatja, hogy Szuga elődjét, Abe Sinzót is első kormányfőként fogadta Trump, mégpedig csupán egy héttel a beiktatása után.
A vitatott Szenkaku-szigetek ügye
A mai tárgyalás meghirdetett témái között szerepel Kína, Tajvan, Észak-Korea, a klímaváltozás, és a COVID-19 járvány. De Szuga - miként elődje is – egyetlen fő céllal érkezik: az Egyesült Államokat szoros bizalmi viszonyban kell tartani Japán védelmével kapcsolatban. Jelenleg mintegy 55 ezer amerikai katona állomásozik a szigetországban, és ez a katonai szövetség jelenti Japán számára az egyetlen megnyugtató megoldást az orosz, észak-koreai és kínai fenyegetéssel szemben.
Tokiót az sem nyugtatja meg teljesen, hogy az új amerikai adminisztráció részéről a vitatott hovatartozású Szenkaku/Tiaojü-szigetek ügyében már ígéretek hangzottak el Biden elnöktől, Blinken külügyminisztertől és Austin védelmi minisztertől is. Arra vonatkozóan ugyanis, hogy az 1960-as kétoldalú védelmi egyezmény kiterjed erre a szigetcsoportra.
A Japán Parti Őrség és az Önvédelmi Erők (SDF) az utóbbi időben egyre kevésbé tudják féken tartani a kínai haditengerészet és a parti őrség nyomását a Szenkaku/Tiaojü-szigetek körül. Mi több, Peking február elsejei hatállyal törvényben hatalmazta föl a Kínai Parti Őrséget, hogy tüzet nyithat a kínai felségvizekre belépő hajókra – és ez már bizony nyílt fenyegetés Japánnak a vitatott szigetekre vonatkozóan.
Japán biztonságpolitikai szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy jogilag az SDF felhatalmazása nem tisztázott egy kínai, szürke zónás agresszió esetén. Ezért a szakértők az SDF felhatalmazásának kibővítését javasolják a területi biztonság fenntartásával kapcsolatban.
A tajvani kérdés
A Financial Times értesülései szerint Washington az utóbbi napokban nyomást gyakorolt Tokióra, hogy a két vezető ma fogadjon el közös közleményt Tajvanra vonatkozóan. Ha ez megvalósul, akkor ez lenne 1969 óta az első közös állásfoglalás.
A Tajpej körüli egyre forróbb biztonságpolitikai helyzet Tokió számára sem érdektelen. Tajvan esetleges pekingi kézre kerülése esetén Japán tengeri szállítási útvonalai feletti ellenőrzést átvenné a kommunista óriás. A történelmi gyökerek is mélyre nyúlnak, hiszen Tajvan a Japán Birodalom része volt 1895 és 1945 között.
Szuga mai látogatásán mindenesetre óvatosnak kell lennie. A befolyásos japán üzleti körök ugyanis nem akarják, hogy a mai látogatásnak túlzottan Kína-ellenes éle legyen, mert féltik a kereskedelmi pozícióikat.
Ázsiai NATO
Az amerikai biztonságpolitikai körökkel kitűnő kapcsolatokat ápoló The National Interest magazin márciusi írása szerint egy „Ázsiai NATO” sikerrel tartóztathatná fel Kínát a csendes-óceáni hadszíntéren. A cikk leszögezi, hogy a védelmi szövetség tagjaiként India, Japán, Ausztrália – és talán még Tajvan is – kidolgozhatnának a NATO 5. cikkelyéhez hasonló egyezményt, amely a kollektív biztonságot célozná.
A Kínai Kommunista Párt szócsöve nem vette félvállról az írást, és már pár nappal később éles hangon kritizálta azt. A cikk szerint az USA rosszul kalkulál, hiszen Indiának és Japánnak szüksége van az óriási kínai piacra, Ausztrália pedig elhanyagolható befolyással bír. Tajvan kapcsán viszont bekapcsolt a vészjelző.
A katonai szakértő szerző figyelmeztet, hogy Kína soha nem mondott le az erő alkalmazásáról a tajvani újraegyesítés kapcsán. Peking „teljes körű előkészületeket hajt végre”, amelynek célpontja a tajvani önállóságot követelő erők. A Kínai Néphadsereg „gyors és intenzív módszerekkel fog hozzáállni a tajvani kérdéshez”. Ebbe akárki bonyolódik is bele, „az nem fogja megállítani Kína eltökéltségét”.
Trump Fehér Háza idén január 5-én oldotta fel a titkosítását az indo-csendes-óceáni térségre vonatkozó stratégiáját, amely szerint Washington meg akarja őrizni stratégiai elsőségét a térségben. A stratégiai dokumentum felszólítja a döntéshozókat, hogy erősítsék meg a legfontosabb szövetségesek katonai képességeit, így Japánét, Dél-Koreáét és Ausztráliáét.
Biden és új kormányzata egyébiránt nyitott kapukat dönget, hiszen tavaly augusztusban Stephen Biegun, akkori külügyi helyettes államtitkár egy amerikai-indiai biztonságpolitikai fórumon elárulta, hogy az USA a NATO mintájára Kína ellenében formalizálni akarja katonai kapcsolatait Indiával, Japánnal és Ausztráliával. Biegun hozzátette, hogy Washington szeretné, ha idővel aztán Vietnám, Dél-Korea és Új-Zéland is csatlakozna ehhez a szövetséghez.
Nem tágít, választást akar Ukrajnában a háború alatt is az amerikai elnök.
