A legfrissebb értesülések szerint Kína hamarosan megépítheti második katonai bázisát Kelet-Afrikában, amely stratégiai előnyt nyújthat haditengerészete számára az Indiai-óceánon. Itt Tanzánia Bagamojo kikötőjéről beszélünk, amely Pekingnek egyben bemeneti pontot nyújtana Kongó felé is, a maga 24 ezer milliárd dollárosra becsült ásványkincs-vagyonával.
Időben indítottak, világos stratégiával
Kína olyan szinten fordít figyelmet a kontinensre, hogy a korábbi miniszterelnök Hu Csin-Tao 2009 és 2012 között öt alkalommal is a kontinensre látogatott, 18 országot abszolválva. Hszi Csin-Ping jelenlegi elnök első külföldi útjaként látogatta meg 2013-ban a kontinenst. Ezen a körúton rögtön 20 milliárd dollár kölcsönt ígért az elkövetkező években az afrikai országoknak, plusz még szerződéseket írt alá kikötők építéséről Kenyában, Tanzániában, Zimbabwében és a Kongói Köztársaságban.
Kína 2009-ben előzte meg az Egyesült Államokat, mint Afrika fő kereskedelmi partnere. A geopolitikailag kiváló helyen fekvő Dzsibuti Köztársaságban pedig – amely a Vörös-tenger partján elterülve ránéz mind Afrikára, mind a Közel-Keletre – Kína 2017 júliusában nyitotta meg első külföldi katonai bázisát.
Oroszország katonai térnyerése
Kína sikerei és a Nyugat szankciói átgondolásra késztették a Kreml tervezőit, és Moszkva újonnan komoly tényező akar lenni a kontinensen. Még a szovjet időkben a moszkvai Lumumba Egyetemen képeztek számos afrikai fiatalt, amely befektetésre most évtizedek után lehet alapozni.
Moszkvának napjainkban már csaknem egy tucat afrikai országgal vannak aktív katonai kapcsolatai, úgy mint: Kongó, Szudán, Líbia, Madagaszkár, Angola, Guinea, Bissau-Guinea, Mozambik, Zimbabwe, Namíbia és a Közép-Afrikai Köztársaság.
A Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) legújabb kiadványa szerint 2016 és 2020 között a 49 szub-szaharai országba exportált fegyverek 30 százaléka származott Oroszországból. Kína részaránya 20 százalék, Franciaországé 9,5 százalék és az Egyesült Államoké 5,4 százalék. Ezzel az orosz fegyverszállítások a megelőző 5 éves periódushoz képest 23 százalékos emelkedést mutatnak.
Észak-Afrikában még dominánsabb Moszkva. Algéria teljes fegyverimportjának 70 százalékát az oroszok ellenőrzik. Egyiptomba pedig az orosz fegyverexport értéke az elmúlt 5 évben megnégyszereződött.
De a jelek szerint Putyin nem elégszik meg ezzel a szinttel, és az információs hadviselés eszközeivel próbál további teret nyerni. Valóban, az információs háború korában élünk, amelyben a geopolitikai csatározások egyik központi eleme a dezinformáció, az ellenfelek lejáratása, a közvélemény megnyerése, avagy éppen elbizonytalanítása. Két éve a Facebook adott ki egy közleményt, miszerint 3 orosz hátterű profilt kapcsolt le a közösségi médiában, amely megpróbálta befolyásolni olyan afrikai országok belpolitikáját, mint Líbia, Szudán, Kamerun, Madagaszkár és Elefántcsontpart.
A Wagner-csoport sötét tevékenysége
A lekapcsolt profilok mögött a legnagyobb orosz zsoldos cég, a Wagner Group fő tulajdonosa – egyben Putyin elnök bizalmasa – Jevgenyij Prigozsin áll, aki 2015-ben hívta élete a hírhedt Internet Research Agencyt Szentpéterváron. Ez oknyomozó kutatások szerint valójában egy trollfarm, amely még az 2016-os amerikai elnökválasztásba is beavatkozott.
Az orosz Wagner zsoldoscsapatot hivatalosan Dimitrij Utykin, az orosz hadsereg Felderítő Főcsoportfőnökségének, a GU-nak egy nyugdíjazott alezredese alapította 2014-ban (a Wagner volt Utykin fedőneve). Mintegy 6000 fős állománnyal rendelkezik, a szír polgárháborúba Asszad oldalán, az ukrán polgárháborúba pedig a szeparatisták oldalán avatkoztak be.
A Wagner-csoport feladata, hogy elfedje a tényleges orosz katonai részvételt fegyveres konfliktusokban, tagjai Szíria mellett Szudánban is dolgoztak. 2018-ban érkeztek a Közép-afrikai Köztársaságba, hogy az elnök, Faustin-Archange Touadéra védelmét lássák el, de állítólag ők őrzik az ország aranybányáit is. Három éve jelent meg a hír, hogy a Közép-afrikai Köztársaságban meggyilkoltak három orosz újságírót, akik dokumentumfilmet akartak forgatni a Wagner-csoport tevékenységéről – ez egyben figyelmeztetés volt mindenki számára, hogy nem érdemes túl mélyen kutakodni a csoportról.
Az orosz beavatkozás mértéke olyan szintet ért el, hogy idén májusban Macron elnök Toudéra elnököt a Wagner- csoport túszának nevezte. Nem sokkal később Párizs leállította katonai- és pénzügyi támogatását az ország számára. Egy, a héten kiszivárgott ENSZ szakértői jelentés pedig a Wagner-csoportot mértéktelen erőszakkal, széles körben elkövetett gyilkosságokkal és iskolák elfoglalásával vádolja az országban.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
A támogatás persze nem meglepő helyről jött: a Jog és Igazságosság (PiS) pártjától. 
