A legfrissebb értesülések szerint Kína hamarosan megépítheti második katonai bázisát Kelet-Afrikában, amely stratégiai előnyt nyújthat haditengerészete számára az Indiai-óceánon. Itt Tanzánia Bagamojo kikötőjéről beszélünk, amely Pekingnek egyben bemeneti pontot nyújtana Kongó felé is, a maga 24 ezer milliárd dollárosra becsült ásványkincs-vagyonával.
Időben indítottak, világos stratégiával
Kína olyan szinten fordít figyelmet a kontinensre, hogy a korábbi miniszterelnök Hu Csin-Tao 2009 és 2012 között öt alkalommal is a kontinensre látogatott, 18 országot abszolválva. Hszi Csin-Ping jelenlegi elnök első külföldi útjaként látogatta meg 2013-ban a kontinenst. Ezen a körúton rögtön 20 milliárd dollár kölcsönt ígért az elkövetkező években az afrikai országoknak, plusz még szerződéseket írt alá kikötők építéséről Kenyában, Tanzániában, Zimbabwében és a Kongói Köztársaságban.
Kína 2009-ben előzte meg az Egyesült Államokat, mint Afrika fő kereskedelmi partnere. A geopolitikailag kiváló helyen fekvő Dzsibuti Köztársaságban pedig – amely a Vörös-tenger partján elterülve ránéz mind Afrikára, mind a Közel-Keletre – Kína 2017 júliusában nyitotta meg első külföldi katonai bázisát.
Oroszország katonai térnyerése
Kína sikerei és a Nyugat szankciói átgondolásra késztették a Kreml tervezőit, és Moszkva újonnan komoly tényező akar lenni a kontinensen. Még a szovjet időkben a moszkvai Lumumba Egyetemen képeztek számos afrikai fiatalt, amely befektetésre most évtizedek után lehet alapozni.
Moszkvának napjainkban már csaknem egy tucat afrikai országgal vannak aktív katonai kapcsolatai, úgy mint: Kongó, Szudán, Líbia, Madagaszkár, Angola, Guinea, Bissau-Guinea, Mozambik, Zimbabwe, Namíbia és a Közép-Afrikai Köztársaság.
A Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) legújabb kiadványa szerint 2016 és 2020 között a 49 szub-szaharai országba exportált fegyverek 30 százaléka származott Oroszországból. Kína részaránya 20 százalék, Franciaországé 9,5 százalék és az Egyesült Államoké 5,4 százalék. Ezzel az orosz fegyverszállítások a megelőző 5 éves periódushoz képest 23 százalékos emelkedést mutatnak.
Észak-Afrikában még dominánsabb Moszkva. Algéria teljes fegyverimportjának 70 százalékát az oroszok ellenőrzik. Egyiptomba pedig az orosz fegyverexport értéke az elmúlt 5 évben megnégyszereződött.
De a jelek szerint Putyin nem elégszik meg ezzel a szinttel, és az információs hadviselés eszközeivel próbál további teret nyerni. Valóban, az információs háború korában élünk, amelyben a geopolitikai csatározások egyik központi eleme a dezinformáció, az ellenfelek lejáratása, a közvélemény megnyerése, avagy éppen elbizonytalanítása. Két éve a Facebook adott ki egy közleményt, miszerint 3 orosz hátterű profilt kapcsolt le a közösségi médiában, amely megpróbálta befolyásolni olyan afrikai országok belpolitikáját, mint Líbia, Szudán, Kamerun, Madagaszkár és Elefántcsontpart.
A Wagner-csoport sötét tevékenysége
A lekapcsolt profilok mögött a legnagyobb orosz zsoldos cég, a Wagner Group fő tulajdonosa – egyben Putyin elnök bizalmasa – Jevgenyij Prigozsin áll, aki 2015-ben hívta élete a hírhedt Internet Research Agencyt Szentpéterváron. Ez oknyomozó kutatások szerint valójában egy trollfarm, amely még az 2016-os amerikai elnökválasztásba is beavatkozott.
Az orosz Wagner zsoldoscsapatot hivatalosan Dimitrij Utykin, az orosz hadsereg Felderítő Főcsoportfőnökségének, a GU-nak egy nyugdíjazott alezredese alapította 2014-ban (a Wagner volt Utykin fedőneve). Mintegy 6000 fős állománnyal rendelkezik, a szír polgárháborúba Asszad oldalán, az ukrán polgárháborúba pedig a szeparatisták oldalán avatkoztak be.
A Wagner-csoport feladata, hogy elfedje a tényleges orosz katonai részvételt fegyveres konfliktusokban, tagjai Szíria mellett Szudánban is dolgoztak. 2018-ban érkeztek a Közép-afrikai Köztársaságba, hogy az elnök, Faustin-Archange Touadéra védelmét lássák el, de állítólag ők őrzik az ország aranybányáit is. Három éve jelent meg a hír, hogy a Közép-afrikai Köztársaságban meggyilkoltak három orosz újságírót, akik dokumentumfilmet akartak forgatni a Wagner-csoport tevékenységéről – ez egyben figyelmeztetés volt mindenki számára, hogy nem érdemes túl mélyen kutakodni a csoportról.
Az orosz beavatkozás mértéke olyan szintet ért el, hogy idén májusban Macron elnök Toudéra elnököt a Wagner- csoport túszának nevezte. Nem sokkal később Párizs leállította katonai- és pénzügyi támogatását az ország számára. Egy, a héten kiszivárgott ENSZ szakértői jelentés pedig a Wagner-csoportot mértéktelen erőszakkal, széles körben elkövetett gyilkosságokkal és iskolák elfoglalásával vádolja az országban.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Olyan kórházaknál találtak tömegsírokat, amelyeket megostromolt és bevett az izraeli hadsereg. 
