|
| Fotó: Huffington Post |
Fél éve kétrészes elemzésben vizsgáltuk meg a rohamosan olvadó Északi-sarkvidéki (arktikus) térségben megindult kereskedelmi tevékenységet és az orosz-amerikai katonai versenyfutást. Valóban, a Világkereskedelmi Szervezet 2017-es jelentése szerint a globális árukereskedelem 88 százaléka Ázsia, Európa és Észak-Amerika között bonyolódik, aminek jelentős része a Jeges-tengeren haladhat keresztül a jövőben. Márpedig a jelenlegi tudományos konszenzus afelé mutat, hogy az Északi-sarkvidék már a 2030-as években nyaranta jórészt jégmentessé válhat.
Versenyfutás az ötödik legnagyobb kontinensért
Kína tavaly januárban egy úgynevezett Fehér Könyvben vázolta fel arktikus politikáját, kifejezvén ezzel elkötelezettségét a régió iránt. E szerint Kína tervei között szerepel, hogy az Északi-sarkot az Egy Öv, Egy Út Kezdeményezéséhez kösse, amellyel egy Északi-sarki selyemút valósulhatna meg, összekötve a Jeges tengeren Kínát és Európát. Peking a színfalak mögött valójában Izlandot használja fel strómannak regionális érdekei érvényesítésére. 2013-ban Kína és Izland kétoldalú kereskedelmi egyezményt írtak alá, egyben Kína megfigyelő státuszért folyamodott az Arktikus Tanácsba – napjainkban pedig Kína működteti az Izlandon működő diplomáciai képviseletek legnagyobbikát!
A napokban viszont nyugtalanító hírek érkeztek arról, hogy nem csak a leolvadó arktikus térségben, de a 14,2 millió négyzetkilométer (!) kiterjedésű Déli-sarkvidéken (Antarktisz) is nő a geopolitikai hőmérséklet. Ez bizony nem véletlen, hiszen becslések szerint a vastag jégréteggel borított, ötödik legnagyobb kontinensnek számító térség alatt több tízmilliárd hordónyi kőolaj és földgáz lehet. A 12 ország részvételével 1959-ben megkötött Antarktisz Szerződés a kutatásokat helyezte előtérbe, az 1991-ben elfogadott Környezetvédelmi Jegyzőkönyv viszont már egyértelműen meg is tiltott hosszú időre mindennemű bányászati tevékenységet. Már csak az a kérdés, ezt ki tudja betartatni?
Peking a legaktívabb az Antarktiszon
|
| Káncz Csaba |
Kína 1983-ban csatlakozott a szerződéshez, konzultatív státuszt kapott, majd a környezetvédelmi jegyzőkönyvnek is részese lett. Jelenleg kínai részről mutatkozik a leggyorsabban növekvő és költségeket nem kímélő aktivitás a Déli-sarkvidéken különös tekintettel az ásványi erőforrások felmérésére, s jelzésértékű, hogy 2017-ben Peking látta vendégül a felek konzultatív találkozóját. Az is figyelemreméltó, hogy egy orosz kutatói csoportnak sikerült átfúrnia 2015-ben a több mint háromezer méteres jégréteget és felszínre hoznia egy tiszta vízmintát a mélyben található Vosztok-tóból, ami kimondatlanul is jelzi, hogy előbb-utóbb nem a technológia lesz az akadálya az ottani ásványi erőforrások kiaknázásának.
Stratégák szerint a nemzetközi embargó ellenére a Déli-sarkvidéken üzemeltetett három kínai állandó bázison már be nem jelentett katonai eszközök is vannak. Peking ezen kívül még két olyan bázist is alapított, amely csak a nyári hónapokban üzemel. Mindezeken túl három repteret létesített a térségben és hamarosan átadja a negyediket is.
A jelentések szerint Peking a jeges kontinensen már kínai névvel ellátott 350 pontot – kár, hogy azok többségét Ausztrália követeli magának. Canberra a térség 42 százalékát követeli magának, így nem véletlen, hogy Moszkvával is ütközőpályára került. A legtöbb orosz bázis bezárásra került a Szovjetunió összeomlása után, de az utóbbi időszakban négy állandó bázist és öt nyári tábort hozott létre Moszkva.
Káncz Csaba jegyzete
Az Alteo rendkívüli osztalékot fizet.
