|
| Fotó: Huffington Post |
Fél éve kétrészes elemzésben vizsgáltuk meg a rohamosan olvadó Északi-sarkvidéki (arktikus) térségben megindult kereskedelmi tevékenységet és az orosz-amerikai katonai versenyfutást. Valóban, a Világkereskedelmi Szervezet 2017-es jelentése szerint a globális árukereskedelem 88 százaléka Ázsia, Európa és Észak-Amerika között bonyolódik, aminek jelentős része a Jeges-tengeren haladhat keresztül a jövőben. Márpedig a jelenlegi tudományos konszenzus afelé mutat, hogy az Északi-sarkvidék már a 2030-as években nyaranta jórészt jégmentessé válhat.
Versenyfutás az ötödik legnagyobb kontinensért
Kína tavaly januárban egy úgynevezett Fehér Könyvben vázolta fel arktikus politikáját, kifejezvén ezzel elkötelezettségét a régió iránt. E szerint Kína tervei között szerepel, hogy az Északi-sarkot az Egy Öv, Egy Út Kezdeményezéséhez kösse, amellyel egy Északi-sarki selyemút valósulhatna meg, összekötve a Jeges tengeren Kínát és Európát. Peking a színfalak mögött valójában Izlandot használja fel strómannak regionális érdekei érvényesítésére. 2013-ban Kína és Izland kétoldalú kereskedelmi egyezményt írtak alá, egyben Kína megfigyelő státuszért folyamodott az Arktikus Tanácsba – napjainkban pedig Kína működteti az Izlandon működő diplomáciai képviseletek legnagyobbikát!
A napokban viszont nyugtalanító hírek érkeztek arról, hogy nem csak a leolvadó arktikus térségben, de a 14,2 millió négyzetkilométer (!) kiterjedésű Déli-sarkvidéken (Antarktisz) is nő a geopolitikai hőmérséklet. Ez bizony nem véletlen, hiszen becslések szerint a vastag jégréteggel borított, ötödik legnagyobb kontinensnek számító térség alatt több tízmilliárd hordónyi kőolaj és földgáz lehet. A 12 ország részvételével 1959-ben megkötött Antarktisz Szerződés a kutatásokat helyezte előtérbe, az 1991-ben elfogadott Környezetvédelmi Jegyzőkönyv viszont már egyértelműen meg is tiltott hosszú időre mindennemű bányászati tevékenységet. Már csak az a kérdés, ezt ki tudja betartatni?
Peking a legaktívabb az Antarktiszon
|
| Káncz Csaba |
Kína 1983-ban csatlakozott a szerződéshez, konzultatív státuszt kapott, majd a környezetvédelmi jegyzőkönyvnek is részese lett. Jelenleg kínai részről mutatkozik a leggyorsabban növekvő és költségeket nem kímélő aktivitás a Déli-sarkvidéken különös tekintettel az ásványi erőforrások felmérésére, s jelzésértékű, hogy 2017-ben Peking látta vendégül a felek konzultatív találkozóját. Az is figyelemreméltó, hogy egy orosz kutatói csoportnak sikerült átfúrnia 2015-ben a több mint háromezer méteres jégréteget és felszínre hoznia egy tiszta vízmintát a mélyben található Vosztok-tóból, ami kimondatlanul is jelzi, hogy előbb-utóbb nem a technológia lesz az akadálya az ottani ásványi erőforrások kiaknázásának.
Stratégák szerint a nemzetközi embargó ellenére a Déli-sarkvidéken üzemeltetett három kínai állandó bázison már be nem jelentett katonai eszközök is vannak. Peking ezen kívül még két olyan bázist is alapított, amely csak a nyári hónapokban üzemel. Mindezeken túl három repteret létesített a térségben és hamarosan átadja a negyediket is.
A jelentések szerint Peking a jeges kontinensen már kínai névvel ellátott 350 pontot – kár, hogy azok többségét Ausztrália követeli magának. Canberra a térség 42 százalékát követeli magának, így nem véletlen, hogy Moszkvával is ütközőpályára került. A legtöbb orosz bázis bezárásra került a Szovjetunió összeomlása után, de az utóbbi időszakban négy állandó bázist és öt nyári tábort hozott létre Moszkva.
Káncz Csaba jegyzete
Több mint 450 drónnal és több mint 30 rakétával támadta meg Oroszország az éjjel Ukrajna több települését. 
