Jared Kushner, a Fehér Ház vezető tanácsadója is részt vett tegnap a szaúdi Al-Ula városban tartott ünnepségen, amelynek során Rijád és Katar hivatalosan is megszüntette három és fél éve tartó feszült vitáját. A megállapodás alapján jövő hétfőn Szaúd-Arábia újra megnyitja földi, légi és vízi határait Katar számára. Cserébe Doha ejti a nemzetközi pert a blokádot fenntartó államokkal szemben.
Rijád lépése része annak a PR-offenzívának, amellyel el akarja nyerni Joe Biden és a demokrata törvényhozók jóindulatát, amely Dzsamál Hasogdzsi, szaúdi-amerikai újságíró 2018-as feldarabolása után elpárolgott.
Komoly amerikai érdekeltség
Kushner a Trump-kormány utolsó napjaiban áttörést igyekszik tető alá hozni a régióban, amelyhez elengedhetetlen az Öböl-menti államok egysége Irán elszigetelésében. Ezt a célt szolgálják Kushner normalizációs megállapodásai Izrael és négy arab ország, köztük az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein között, amely országok csatlakoztak Szaúd-Arábiához és Egyiptomhoz, és 2017-ben blokádot indítottak Katarral szemben.
A négy ország azzal vádolta Dohát, hogy támogatja a térség iszlamista csoportjait, és túlságosan jó viszonyt ápol Iránnal. Katar elutasította ezeket a vádakat.
Katar sorsa az USA számára is rendkívüli fontossággal bír, hiszen itt található a Közel-Kelet legnagyobb amerikai katonai támaszpontja. Az Al Udeid légibázison 11 ezer katona szolgál, és akár 120 vadászgép befogadására képes.
Ankara teljes vállszélességgel
A török parlament a 2017-es válság kitörésekor gyorsított eljárásban döntött arról, hogy további katonákat küldenek a katari bázisukra, amely akár 3000 katonát képes befogadni. Erdogan elnök a katariakat „testvéreknek” nevezte, és élelmiszer, valamint gyógyszerszállítmányokat ígért a blokád alá vett félsziget számára.
A szír válság alaposan megtépázta a török közel-keleti álmokat. Esély mutatkozott tehát arra, hogy Katarral szoros szövetségre lépjen. Erdogan és AKP pártja a katari krízis kitörése után pár óra alatt arra a következtetésre jutott, hogy Katar után Törökország lehet a szaúdiak mögött álló nyugati erők következő célpontja. A 2011-es „színes forradalmak” idején ugyanis mindkét ország az iszlamistákat támogatta, és erősen ellenezte mindkét fél az 2013-as egyiptomi katonai puccsot is, amely a Muszlim Testvériség jelöltjét, Mohamed Murszit eltávolította a hatalomból.
Szkeptikus szakértők
Barbara Slavin, az Atlanti Tanács szakértője a tegnapi megállapodás kapcsán kétségét fejezi ki, hogy a 40 éve létrehozott Perzsa-Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) országainak együttműködése ettől óriási lökést kapna. Azok az országok, amelyek az elmúlt négy évtizedben még katonai képességeiket sem tudták összehangolni, és amelyeknek széttartó érdekeik és kapcsolataik vannak a külső hatalmak irányába. Slavin mindenesetre üdvözli, hogy a megállapodás nyomán csökken a régiós feszültség, és a diplomácia fog dominálni a fenyegetések és erőszakos cselekmények helyett.
A The Times of Israel-nek nyilatkozó elemzők is szkeptikusak voltak az Öböl-menti diplomáciai válság megszüntetése és egy újabb normalizációs megállapodás közti egyenes következményt illetően. „Jó lenne, ha Jared Kushner közel-keleti erőfeszítéseit egy szálra lehetne felfűzni, de szerintem ez alkalommal nincs összefüggés” – mondta Karen Young, az Amerikai Vállalkozás Intézetének Öböl-szakértője. Young szerint a szaúdi-katari megállapodás sokkal inkább „újrapozicionálásról szólt” a szaúdiak részéről, mielőtt Joe Biden elfoglalná a Fehér Házat.
Biden megfogadta, hogy helyreállítja az Egyesült Államok kapcsolatait Szaúd-Arábiával, amely meggyengült a demokraták szemében az ottani emberi jogi helyzet miatt. „Az elmúlt négy évben hozott számos külpolitikai döntés nem igazán működik számukra, ezért itt az ideje, hogy néhányukat lezárjuk” – mondta Young, utalva Rijád katari bojkottjára és a jemeni bombázásokra.
Trumpi örökség
Husszein Ibish, a washingtoni Öböl-államok intézetének munkatársa elmondta, hogy Rijád azon túl, hogy örömet szerez Bidennek, hogy az ne örököljön diplomáciai zavart, Katar blokádjának befejezéséről szóló döntésével a leköszönő Trump-adminisztráció külpolitikai örökségét is igyekezett megszilárdítani. „Ugyanakkor azt sugallni, hogy a döntés valamilyen módon hozzájárulhat a szaúdi-izraeli normalizációs megállapodáshoz, túl nagy ugrás volna” – állítja Ibish.
Ibish elismerte, hogy az Izraellel fennálló kapcsolatok minden bizonnyal megvitatásra kerül a GCC csúcstalálkozóján Al-Ulában, de ami végső soron szerepet játszik majd Rijád azon döntésében, hogy normalizálódik Izraellel, az Szaúdi-Arábia Egyesült Államokkal való kapcsolata, illetve a Salman király és fia, Mohammed bin Salman koronaherceg közti dinamika lesz. Ez utóbbi hajlandóbbnak mutatkozik kapcsolatok kialakítására a zsidó állammal, míg idősödő apja továbbra is hű a palesztin ügyhöz.
Alig változott szerda reggelre a forint árfolyama. 
