Anthony Blinken amerikai külügyminiszter-jelölt májusban egy interjúban így fogalmazta meg egy jövőbeli demokrata kormányzat feladatait: „A Biden-kormányzat pontosan az ellentettjét fogja csinálni, mint a Trump-kormányzat, amely visszavonult nemzetközi szervezetek, intézmények és szövetségek vezetéséből. Ha tetszik nekünk, ha nem, a világ nem szervezi meg önmagát. Ha mi nem tesszük, vagy megteszi más, vagy senki nem teszi meg. És akkor káosz lesz”.
Európai stratégiák
Valóban, Trumppal ellentétben Biden ügyes diplomáciával győzheti meg az európai és ázsiai szövetségeseket a Kína-ellenes kurzusról.
Berlin időben lépett. A német külügyminisztérium szeptember 2-án hozta nyilvánosságra az ország első geopolitikai stratégiáját az Indo-Pacifikus térségre vonatkozóan. A 40 oldalas dokumentum révén Németország lett Franciaország után a második európai állam, amely hivatalos stratégiát tesz közzé az egyre forrongóbb térséggel kapcsolatban. Berlin az új kurzus szerint „aktív hozzájárulást” ígér a régió nemzetközi politikai rendjének fenntartásához.
A szavak szintjén Berlin most egységes EU-álláspontot akar elérni, hangsúlyozva az együttműködés fontosságát, egyben megerősíteni a regionális multilateralizmust a 10 tagú Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN). Peking érzi, hogy csendben elmozdultak az európai geopolitika tektonikus lemezei. A kínai pártsajtó ezzel kapcsolatban leszögezi, hogy „a kínai-európai kapcsolatok már nem lesznek olyanok, mint korábban”, ráadásul Berlin most befektetéseket és beszállítói láncokat akar áthelyezni Kínából Indiába és egyes dél-kelet-ázsiai országokba.
Az új brit stratégia
Az Egyesült Királyság sem akar lemaradni. November 22-én a rendkívül befolyásos brit centrista-jobboldali agytröszt, a Policy Exchange hozott nyilvánosságra egy jelentést, amely az ország Brexit utáni Indo-Pacifikus stratégiáját rögzíti. Az anyag felszólítja Londont, hogy növelje állandó katonai jelenlétét a térségben, egyben erősítse szövetségét Washingtonnal, amint az Kínával „egyre élesebb stratégiai versenybe kerül”.
A stratégia azt javasolja a brit kormánynak, hogy csatlakozzon a távol-keleti szabadkereskedelmi megállapodáshoz (CPTPP). Egyben ösztönözni kell a térségbeli vállalatokat, hogy minél többen jegyeztessék magukat a londoni tőzsdén.
Kína válasza
Pekinget sem ejtették a fejére, és a kommunista párt szócsöve kemény figyelmeztetést küldött. A Global Times leszögezi, hogy az ilyen konfrontatív stratégiával és a Huawei elleni hadjárattal az angolok nyugodtan el is felejthetik a két ország közötti szabadkereskedelmi és kölcsönös befektetésösztönző tárgyalásainak gyors előrehaladását.
Azt a brit konzervatív körök is tudják, hogy a tűzzel játszanak. Az Egyesült Királyság számára Kína volt tavaly a harmadik legnagyobb kereskedelmi partner, míg Kína számára az Egyesült Királyság csupán a tizennegyedik. Márpedig Washington szövetségeseinek Kína-ellenes lépései egyre brutálisabb pekingi lépéseket szülnek: a hétvégén Kína 107-212 százalék közötti büntetővámokat vetett ki ausztrál borokra, miközben 50 ausztrál szénszállító hajót nem is engednek be a kínai kikötőkbe.
Készülődés az új kurzusra
London és Párizs az elmúlt években már hadihajók hadgyakorlatokra küldésével jelezték elkötelezettségüket a dél-kínai-tengeri térség szabad navigálásával kapcsolatban. Tavaly januárban az Egyesült Királyság elküldte egy fregattját (HMS Argyll) egy többnapos közös gyakorlatra a Dél-kínai-tenger térségébe, 2018 decemberében pedig London részt vett (HMS Albion) Washingtonnal és Tokióval egy tengeralattjáró-elhárító hadgyakorlaton a vitatott Paracel-szigetek közelében.
2021-ben London a térségbe akarja küldeni új repülőgép-anyahajóját (HMS Queen Elizabeth), amely missziót Johnson miniszterelnök az elmúlt két évtized legambiciózusabb bevetésének nevezett.
Fél szemüket Kínára vetve Franciaország és India már 2018-ban megállapodott egy „Közös Stratégiai Vízió az Indiai-Óceán Régiójában” névre hallgató keretmegállapodásban, amely révén a két ország megnyitotta szárazföldi és haditengerészeti bázisait a másik ország csapatai előtt. Nemcsak az indiai hadihajók használhatják ezentúl az Indiai-óceáni francia bázisokat, hanem a franciák is hasonlóképpen Indiában. Párizs katonai bázisokat üzemeltet a kelet-afrikai Dzsibutiban, a Madagaszkár-közeli Réunion szigetén, az Egyesült Arab Emirátusokban, és Mozambik partjai közelében (Mayotte).
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Lakóépületek, oktatási épületek is voltak a támadás célpontjai között. 
