Az Európai Unió politikai dinamikáját emberemlékezet óta a Berlin-Párizs tengely diktálja. Ezen a tengelyen az utóbbi időszakban már nehezen leplezhető repedések jelentek meg és a két ország számos, stratégiai fontosságú területen ellentétes irányba mozog.
A költségvetési kérdések
Berlin részéről megvan az akarat a szoros kapcsolat ápolására, ezt igazolja, hogy mind az új kancellár, mind az új külügyminiszter első külföldi útja Párizsba vezetett.
A francia elnök egyrészt az EU Újjáépítési Alapról szóló megállapodást, másrészt az SPD és a Zöldek mélyebb európai integráció iránti elkötelezettségét akarja felhasználni ahhoz, hogy megnyerje Berlin támogatását a francia költségvetési igényekhez.
Ez először is a Maastrichti kritériumok és a Stabilitási Paktum reformját jelenti – amelyek részei az Európai Tanács francia elnökségi programjának –, különösen a költségvetési hiányra vonatkozó 3 százalékos cél feloldását. Macron elnök és Mario Draghi olasz miniszterelnök tavaly december 23-i közös levele már azt igazolja, hogy a Mediterrán tengely nyomást gyakorol a kancellárra a költségvetési szabályok reformja ügyében.
Hadsereg és stratégiai autonómia
Párizs szintén reméli, hogy a német „közlekedési lámpás” koalíció az elődjénél lelkesebb lesz az EU stratégiai autonómiája ügyében. Maga az új német koalíciós egyezmény valóban tartalmazza a törekvést az európai föderáció és a „stratégiai szuverenitás” ügyében. Ennek része, hogy a jövőben Brüsszel a kül- és biztonságpolitikában egy hangon szólaljon meg. Az egységes pozíciót gyakran ellehetetlenítő „egyhangú döntés” helyett a „minősített többség” elvét támogatják – Párizs egyetértésével.
A dokumentum viszont nem szól az európai hadsereg létrehozásáról, egyben kemény üzeneteket küld Párizs felé. Kiemeli ugyanis, hogy a javítandó katonai koordináció Európában nem jelenthet versenytársat a NATO számára. A NATO-ban erősíteni kell az európai hozzájárulást, de ez nem járhat párhuzamos struktúrák kialakulásával.
A dokumentum meglepő egyértelműséggel jelenti ki, hogy Németországnak részt kell vennie a NATO stratégiájához létfontosságú nukleáris elrettentésben. Azt mi jegyezzük meg, hogy Németország területén 60 darab amerikai taktikai nukleáris töltetet (B61) tárolnak és az ország Tornado vadászgépei ezeket célba tudják juttatni. Az új német kormány eltökéltnek tűnik, hogy – a korábbi SPD és Zöldek belső vitái ellenére – a kiöregedő Tornadók helyébe is nukleáris csapásmérésre alkalmas vadászgépeket szerezzen be Berlin 2022-ben.
Párizs aggodalommal figyeli a Zöldek ellenállását a külföldi katonai missziók témájában, ahogy azt is, hogy elutasítják a fegyverszállításokat autokrata államoknak. Márpedig az AUKUS szerződéssel kapcsolatos francia nagypolitikai felháborodás mélysége újonnan megmutatta, hogy a masszív fegyverexport szerves része a francia kül- és biztonságpolitikának.
Az orosz kérdés
Hasonló fenntartások vannak a Zöldek kemény álláspontjával szemben Moszkva és Peking vonatkozásában, ahol Párizs közös EU-s álláspontot akar, a párbeszédre építve. A franciák zavartan figyelik az új Zöld külügyminisztert, aki a szemükben egyesíti magában a forradalmi hevületet és a dilettantizmust.
Macron számára azonban megnyugtató fejlemény, hogy a Bild című befolyásos német napilap szerint Scholz Oroszországot „Chefsache” (ügyvezető ügy) kérdéssé akarja tenni, ami azt jelenti, hogy külügyminisztere, Annalena Baerbock valószínűleg kisebb szerepet fog játszani a kérdésben.
Az állítólagos lépés az Ukrajna elleni esetleges orosz támadással kapcsolatos növekvő aggodalmak közepette történik, egy olyan kérdésben, amelyben a szociáldemokrata kancellár és Zöld koalíciós partnere egyre inkább eltérő nézeteket vallanak.
Kétoldalú politikai kapcsolatok
Macron áprilisban sorsdöntő elnökválasztással szembesül és a jelenlegi francia belpolitikai helyzetben nem tűnhet német-barátnak. A francia jobboldal szerint ugyanis az utóbbi években Macron feláldozta a francia ipar érdekeit a németekkel fennálló jó viszony oltárán, amely súlyos kereskedelmi deficittel járt (2020-ban elérve a 80 milliárd eurót).
A francia pártok többsége elutasítóan figyeli a kibontakozó német energia-politikát is. Különösen rosszul fogadták a francia politikai osztályban Berlin azon döntését, hogy ténylegesen bezárja atomerőműveit. A Scholz-kormányzat ugyanakkor ellenzi, hogy az EU „zöld taxonómia” alá vonja a nukleáris energiát. A 27 EU tagállamnak január 12-ig van lehetősége véleményezni a Bizottság tervezetét és a Bizottság reméli, hogy a hónap végére el tudja fogadni a végleges szöveget.
Ha ezzel kapcsolatban a németeknek sikerülne blokkoló kisebbséget összehozniuk az EU döntéshozatala során, akkor Macron komoly támadások célpontja lesz a választási kampányban. A Párizs és Berlin közötti súrlódás ebben az ügyben felértékeli térségünket a franciák szemében, többek között ennek is volt köszönhető Macron tavaly decemberi budapesti látogatása a V4-csúcstalálkozó kapcsán.
2020-ban a francia villamosenergia-fogyasztás 70 százalékát az atomerőművek állították elő. Nem igazán meglepő tehát, hogy Macron tavaly októberben bejelentett 30 milliárd eurós „France 2030 ” nevű beruházási tervében kardinális szerepet játszanak az atomenergiával kapcsolatos kutatások és az atomerőművek további építése.
A védelmi iparba is beruháznának. 
