A vezető német üzleti napilap, a Handelsblatt uniós körökből származó értesülése szerint egyre fogy az EU reménye az USA-val folytatott támogatási vita gyors megoldására. Valdis Dombrovskis, a Bizottság kereskedelempolitikáért felelős alelnöke a múlt héten kijelentette, hogy az amerikaiak gesztusára a legjobb esetben számítani lehet, de "semmi olyan érdemi lépésre, ami megoldaná a problémát".
Kesztyűt dobtak Európa arcába
Az amerikaiak milliárdos támogatást akarnak fizetni az e-autókért – de csak akkor, ha az Egyesült Államokban szerelték össze őket. Hasonló szabályokat kell alkalmazni a zöld infrastruktúrára is.
Az európaiak viszont – joggal - megkülönböztetve érzik magukat. Brüsszel célja annak kiharcolása, hogy az EU-ból származó klímabarát termékek egyenlő bánásmódban részesítsék a kanadai és mexikói termékekkel, amelyek amerikai támogatásban részesülnek.
Európa - és különösen Németország - számára nagy a tét: Kínát megelőzve a német gazdaság számára az USA lett a legfontosabb exportpiac. Az EU egészét tekintve pedig az USA a második exportpiac Kína mögött.
A Handelsblatt írása szerint a vita a Transzatlanti Kereskedelmi és Technológiai Tanács (TTC) működését is beárnyékolja, amelyben az EU és az Egyesült Államok kormánya közös álláspontot keres az energiaátállással és a digitalizálással kapcsolatban.
A nyári hadüzenet
Brüsszel és Berlin ezért sokat remél Emmanuel Macron francia elnök tegnap kezdődött washingtoni látogatásától. Macron az EU nem hivatalos képviselőjeként fellépve az úgynevezett Inflációcsökkentési Törvényt (IRA) is felhozza a tárgyalásai során, a protekcionista törvény hatásának minimalizálása céljából.
Augusztusban az Egyesült Államok Kongresszusa megszavazta a 430 milliárd dolláros csomagot, amely adócsökkentéseket és mintegy 369 milliárd dolláros támogatást tartalmaz a klíma- és fenntartható fejlődés szektorban tevékenykedő vállalatok javára. Európa nagyrészt protekcionistának tekinti az IRA-t, hiszen a jogszabály célja a befektetések visszacsábítása az Egyesült Államokba, és amerikai állampolgárok amerikai termékek vásárlására való ösztönzése, például az elektromos autók esetében.
Az egység rendkívüli bemutatója
Válaszul Franciaország és Németország a múlt héten megállapodott az iparpolitika terén való szorosabb együttműködésről, lépésüket "erős európai válasznak az IRA-ra" minősítve.
Elképesztő, hogy Németországnak és Franciaországnak sikerült ilyen megállapodásra jutnia, mivel Berlin hagyományosan nagyra tartja a szabad kereskedelmet, míg Párizs nyitottabb a protekcionizmusra.
Macronnak egyensúlyt kell találnia
Eközben Macronnak egyensúlyoznia kell az indiai-csendes-óceáni térséggel kapcsolatban. Különösen Kína vonatkozásában tojástáncot kell járnia a kemény amerikai megközelítés, és Németország kereskedelmileg jobban orientált nézete között.
Olaf Scholz német kancellárt kemény kritika érte nemrégiben tett kínai látogatása miatt. Franciaország azt szerette volna, ha a francia és a német politikai vezető együtt utazik Pekingbe, és ráadásul nem közvetlenül a Hszi Csin-ping elnök hatalmát megszilárdító kínai pártkongresszus után. Ezen arculcsapás ellenére Párizsnak bizonyos mértékig figyelembe kell venni Németország ázsiai gazdasági érdekeit.
Az, hogy Franciaország elveszíti versenyképességét és ipari bázisát Kínával szemben, meghatározza Párizs tevékenységét az európai politikában. Franciaország közös uniós álláspontra törekszik a kínai 5G technológiával, kereskedelemmel és befektetésekkel kapcsolatban, és ezzel egyidejűleg az európai ipari képességek és új technológiák fejlesztését illetően.
Franciaországot aggasztja Kína megnövekedett tevékenysége az indo-csendes-óceáni térségben, ahol több mint 1,5 millió francia állampolgár él, és mintegy 8000 katonája állomásozik. Az EU indo-csendes-óceáni stratégiája főként a francia érdekeket tükrözi, bár a hosszú távú célokat a francia nemzeti stratégiánál korlátozottabb módon ragadja meg.
A biztonságpolitikai dimenzió
Párizs az ukrajnai háború által támasztott új kihívásokat a nemzetközi biztonság általános romlása részének tekinti, és óriási kihívásnak tekinti a szabályokon alapuló rendre.
S noha alapvetően üdvözölni lehet az euroatlanti együttműködés erősödését, az amerikai játszmának van egy másik olvasata is. Hiszen gyakorlati szempontból úgy tűnik, hogy Biden ma azt teszi Európával, amit a volt amerikai elnökök tettek a hidegháború csúcspontján: Oroszországot kint tartja, Németországot lenyomva, Franciaországot a pálya szélén, az Egyesült Államokat pedig a középpontban.
Biden februárban tulajdonképpen megragadta az Oroszország Ukrajnával szembeni agressziója kínálta lehetőséget, hogy helyreállítsa Amerika csökkenő befolyását Európában. Ha globális dominanciájáról van szó, Washington történelmileg könyörtelennek bizonyult ellenségeivel és barátaival szemben. A britek belekóstoltak ebbe a második világháború után, amikor az USA gazdaságilag zsarolta a csődbe ment birodalmat, hogy geopolitikai engedményeket szerezzen, egyszerűen átvéve az angoloktól például Szaúd-Arábia felügyeletét.
De ez nem feltétlenül lenne a legjobb lépés a mai világban. Ha a harcos Oroszországgal és a felemelkedő Kínával is szembe kell szállni egy egyre többpólusú világban, Amerika - sőt az egész világ - jobban jár, ha Európa erős és egységes, nem pedig gyenge és megosztott.
Calin Georgescuban bíznak a leginkább, de még George Simion is veri a májusi győztest. Az AUR pedig simán nyerne most egy választást. 
