Észak-Korea a héten nyilvánvalóvá tette, hogy tovább folytatja rakétaprogramját, és az a célja, hogy az amerikai szárazföldre interkontinentális ballisztikus rakétával nukleáris csapást mérhessen, és ezzel elrettentse Amerikát, hogy megpróbáljon megelőző csapást mérni az országra. Mun Dzsein szerint ez oda vezet, hogy kiújulhat a katonai konfliktus a két Korea közti demarkációs vonalon több mint 50 év után (a két ország között tűzszünet van, elvben több mint fél évszázada hadban állnak egymással).
Dél visszavág
Az elnök hozzátette, hogy ugyan Északnak komoly nukleáris és rakétakapacitása van, Dél képes visszaverni egy támadást. Hogy hogyan, azt nem részletezte, talán arra gondolt, hogy Koreán belül nem vet be atomfegyvert az északi fél, arról pedig nem tudunk, hogy Dél-Koreában lenne nukleáris fegyver. Persze nem kizárt, hogy ilyen esetben Amerika tenné meg a megfelelő lépéseket, de egy Koreán belüli atomháború ugyanúgy megnyerhetetlen lenne és teljes pusztulást okozna, ahogy a hidegháború idején Európában történt volna, tulajdonképpen ez rettentette el a feleket annak idején mindenféle konfliktustól.
Fenyegetve tárgyalna
Kim Dzsong Un persze nem mérhető a hidegháborús amerikai és szovjet politikusokhoz, ő adott esetben valóban kirobbanthat nukleáris háborút. Mun azzal kampányolt elnökké választása előtt, hogy megpróbál tárgyalni az északi szomszéddal, hivatalba lépése óta pedig azt mondja, a tárgyalási szándékot nyomásgyakorlással akarja ötvözni. Megszólalt az úgynevezett Egyesítési Minisztérium szóvivője is, és azt hangsúlyozta, hogy a két ország, vagy ahogy ők értelmezik, a két országrész között meg kell indulnia a párbeszédnek.
Kérdés, hogy mire juthatnának egymással bármilyen tárgyalási folyamatban. Kim Dzsong Un nyilván nem fog lemondani déli szomszédja kedvéért atomfegyvereiről és rakétáiról, hisz azokat főleg Amerika ellen fejleszti. Valószínűleg az az érv is kevéssé hatja meg Északot, hogy azért ne feszítse tovább a húrt, mert egy atomháborúban nem csak ő, de az ország déli fele is elpusztul. Eleve nem sok közös témájuk van, hisz ami az országegyesítést illeti, mindenki a maga társadalmi rendszerét erőltetné rá a másikra, tehát kilátástalan a dolog, kivéve egy esetet, ha az északi rezsim összeomlik, de ennek semmi jele.
A német minta
Németországban ugyanez a helyzet úgy nézett ki, hogy a Szovjetunió tartotta fenn a keleti, kommunista rezsimet, de ahogy kiállt mögüle, az összeomlott, a nép pedig a gazdag és kapitalista NSZK-hoz óhajtott csatlakozni, és gyorsan meg is tette. Korea esetében az északi rezsim minden támogatás nélkül fenntartja magát, és ebben egyre inkább rakétáira és atomfegyvereire támaszkodik. Ha sikerülne megdönteni valahogy, nem állna elő az iraki vagy líbiai szindróma, hisz a gazdag országrész beintegrálná a szegényet, amint ez Németország esetében is történt.
A KELER rántotta le. 
