|
| Donald Trump a Kansas állambeli Wichitában tartott jelölőgyűlésen 2016. március 5-én. (MTI/AP/Charles Rex Arbogast) |
Európában már évek óta érezzük az 1930-as évek politikai dinamikájára hajazó folyamatokat, néptribunok emelkedtek fel számos országban. Nem kellett sokat várni, és már az Egyesült Államok sem tudja letagadni a kezdődő Weimarizáció diszkrét báját. A washingtoni és brüsszeli politikai osztály többségében lefáradt és elszakadt a valóságtól.
Az Atlanti-óceán mindkét partján a 2008-as pénzügyi válság máig ható következményeként az alacsony-keresetűek társadalmi mobilitása leállt és a béreik nyomott szinten ragadtak. A frusztrált országok alsóbb néprétegei radikális változásokat akarnak látni, ezért az eddig olyan jól működő tradicionális pártrendszer világában hirtelen anarchikus politikai áramlatok erősödtek meg. Nő a bizalmatlanság, a kiábrándultság és a politikai vezetőgárda teljes elutasítása.
Fogyatkozik a középréteg, a demokrácia tartópillére és eközben sokan egyre inkább a politikai szélhez igazodnak. Branko Milanovic New York-i professzor az új könyvében dokumentálja az ipari világban zsugorodó középosztály jelenségét. Ez a negatív folyamat nemcsak szabadverseny élharcosaiként működő Egyesült Államokban és Egyesült Királyságban játszódik le az utóbbi időszakban, hanem az egyenlőség-pártibb országokban is, mint Németország és Svédország. Milanovic szerint márpedig a középosztály a demokrácia és stabilitás bástyája és hagyományosan az a társadalmi réteg, amely elkerüli a bal- és jobboldali szélsőséget.
|
| Káncz Csaba |
Lázadás Amerikában is
Trump szabadkozik, hogy ő csupán „üzenetközvetítője” az amerikai társadalom bajainak és ez a frusztráció akár a választási győzelmet is elhozhatja számára az ősszel. El kell ismerni, hogy akárcsak Európában, a tengerentúlon is érezhető a régi politikai garnitúra legitimációs válsága. Választók milliói idegenedtek el és fordulnak el undorral a pártokráciától, miközben visszavonulóban vannak a hagyományos nagy pártok, a szociáldemokraták és a mérsékelt konzervatívok.
Trumpot pedig valószínűleg egy szélesebb globális dinamika megjelenítőjeként érthetjük meg: a globális versenyt és nyitott határokat ösztönző intézmények és pártok elleni tömegmozgalom kifejezőjeként. Tévedés lenne azt gondolni, hogy ez új jelenség a történelemben. Paul De Grauwe, a Londoni Közgazdaságtudományi Egyetem politológia professzora figyelmeztet, hogy itt visszatérő jelenséget látunk. Mégpedig a két világháborút megelőző években láttunk már hasonló politikai dinamikát a globalizáció megrendülésekor. A globalizáció ’aranykorának’ a múlt század fordulóján az Első Világháború vetett véget, míg az 1930-as évek politikai turbulenciái egy másik világháborúba torkollottak.
Harold James a Princeton professzora szerint a globalizáció túlzásai elleni visszacsapás során egyes országok protekcionizmusa gyakran más nemzetek kárára következik be. Ez felkorbácsolja a nacionalizmust és a hajlandóságot fegyveres konfliktus lefolytatására. A kialakult óriási társadalmi különbségek miatt széles néprétegek akarják levezetni jogos dühüket és találják meg az utat az unortodox politikai vállalkozók felé.
Káncz Csaba jegyzete
A Fehér Ház egyelőre kivár. 
