Megkerülik a kínaiak az amerikai vámokat – vajon be lehet csukni a százmilliárd dolláros kiskapukat?

Mint a történelemben mindig, ha az áruk szabad mozgását valamilyen erőteljes korlátozó intézkedéssel igyekeztek meggátolni, a Donald Trump által a kínai árukra kivetett, a cikkünk írásakor (május 6-án, délután, magyar idő szerint nagyjából 15 óra tájban) 145 százalékos vámok esetében is gyorsan megjelentek a kijátszás módszerei.

A Financial Times írása szerint a kínai közösségi média tele van olyan hirdetésekkel, amelyek „áthelyezéses származásihely-mosást” hirdetnek. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a kínai árukat először egy közeli országba – leginkább Dél-Koreába, Vietnámba vagy Malajziába – exportálják, majd ott új származási igazolást kapnak, hogy aztán onnan már jóval kisebb vámokkal megterhelve exportálják ezeket tovább az Egyesült Államokba.

„Az USA vámokat vetett ki a kínai termékekre? Szállítson Malajzián keresztül, hogy délkelet-ázsiaiavá ’változtassa’ az árukat”

– szól az egyik hirdetés, míg egy másik szó szerint „mossa ki a származást Malajziában a gördülékeny vámügyintézésért” szöveggel toboroz vevőket a szolgáltatásnak.

Mindenki fogadkozik

A dolog feltehetően működik is, bár a gyakorlatot nemcsak az amerikai vámhatóságok, hanem a közbeékelt harmadik országok hatóságai is igyekeznek üldözni. A dél-koreai vámhatóság áprilisi adatai szerint az idei első negyedévben 21 millió dollár (jelenlegi árfolyamon nagyjából 7,5 milliárd forint) értékű, hamisított származási bizonyítványokkal ellátott árut találtak, de az ilyen esetek egyre gyakoribbak.

„Meredek növekedést látunk azokban az esetekben, amikor országunkat kitérőnek használják termékek számára, hogy elkerüljék a különböző vámokat és korlátozásokat az Egyesült Államok megváltozott kereskedelmi politikájának következtében. Számos esetet találtunk, amikor kínai termékeket koreai eredetűnek igyekeztek beállítani”

– olvasható a vámhatóság közleményében.

A vietnámi kereskedelmi és ipari minisztérium is az ország kereskedelmi szövetségeinek, exportőreinek és gyártóinak éberségét kérte, hogy fokozottan ellenőrizzék a nyersanyagok és a beszállított, az Egyesült Államokba szánt áruk származási helyét, hogy megelőzzék a hamis eredetigazolások kiállítását.

A thaiföldi kereskedelmi hatóság is szigorította az Egyesült Államokba szánt áruk eredetének ellenőrzését. Kérdés, hogy mindez mire lesz elég, hiszen a láncolat minden pontján – beleértve a végső amerikai vevőket – érdekeltek a résztvevők abban, hogy a 145 százalékos vám helyett 10, vagy akár csak 24 százalékot (ez a jelenlegi, illetve a júliustól várható, Malajziára vonatkozó vám – hacsak addig újra meg nem változik valami) kelljen fizetni.

„Semmi közünk hozzá”, hogy mi történik a kikötőn túl

Maguk a kínai cégek tulajdonképpen nem is csinálnak semmi törvénytelen dolgot.

„Túl magas a vám. De eladhatunk a szomszédos országokba, aztán a szomszédos országok eladják az árukat az Egyesült Államokba, és akkor kevesebb”

– mondta Sarah Ou, a dél-kínai székhelyő Baitai Lighting világítástechnikai cég szóvivője, aki azt is elárulta, hogy más kínai gyártókhoz hasonlóan ők is „szabadon a fedélzeten” konstrukcióban értékesítik a termékeiket, ami azt jelenti, hogy amint az áru elhagyja a kínai kikötőt, onnantól a vevő felelős érte, csökkentve a kínai eladók jogi kockázatát.

„A vevőknek csak kikötőket kell találniuk, és ha az áruk eljutnak oda, mi teljesítettük a feladatunkat… [ezután már] semmi közünk hozzá”

– fogalmazott Ou.

Két logisztikai cég nevük elhallgatását kérő alkalmazottai arról beszéltek, hogy először Malajziába szállítják a árukat, ahol helyi konténerekbe pakolják át az árukat, miközben lecserélik a címkéket és a csomagolást. A cégek maláj gyártókkal állnak kapcsolatban, amelyek segítenek származási igazolásokat kiállítani.

„Amerika biztos tud erről. Nem szabad nagyon elkapatni magunkat, ezért kontrolláljuk az elfogadott megrendeléseink mennyiségét”

– mondta a Financial Times egyik forrása, míg a másik elárulta, hogy a maláj vámhatóság „nem túl szigorú”.

Egy fogyasztási cikkeket gyártó kínai vállalat tulajdonosa pedig arról beszélt, hogy a „szürkezónában” dolgozó közvetítők csupán kilogrammonként 70 centért (250 forintért) ajánlották fel, hogy segítenek megkerülni a vámtarifákat.

„Ezek az ügynökségek azt mondták, hogy a hozzánk hasonló kis- és közepes cégek könnyebben túlélhetik a vámok jelentette ütést, mert mindig vannak szürkezónák. Remélem, hogy igaz. Az Egyesült Államok nagy piac – nem akarom elveszíteni”

– mondta.

Olcsósítás – papíron

Egy másik, ezzel párhuzamosan működő módszer a vámterhek csökkentésére az, hogy a magas árú termékeket alacsony árúakkal keverik egy szállítmányban, hogy az exportőr alacsonyabb értéken számolhassa el az egész szállítmányt.

De van egy harmadik kiskapu is, méghozzá az amerikai szabályozás egy gyenge pontját kihasználva. Ez ugyanis lehetővé teszi, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén DDP (angolul: delivery duties paid, azaz a szállítási költségek fizetve) formában küldjék el áruikat az Egyesült Államokba. Ezzel önmagában nem lenne probléma, azonban a kínai feladók súlyosan alulértékelik a küldeményeik értékét, így csökkentve a fizetendő vám összegét.

„Egyre több alkalommal látjuk, hogy kínai gyárak felajánlják a cégeknek, hogy kifizetik helyettük a vámok költségét, aztán olyan áron adják el a terméküket az Egyesült Államokba, amely az elvileg fizetendő vám alatt van”

– írta le a gyakorlatot a Financial Times egy másik cikkében a Flexport logisztikai platform ügyvezető igazgatója.

Aaron Rubin, a ShipHero logisztikai vállalat és egy harcművészeti felszereléseket áruló cég tulajdonosa elmesélte, hogy kínai beszállítói felajánlották, „DDP-vel szállítanak, és kifizetik [a pluszvámokat]. Azt mondták, a terhek 100 százalékát fedezik és számlát sem fogok kapni [a vámhatóságtól].

Az ilyen ajánlatokról beszámoló cégvezetők tapasztalatai szerint az így fizetendő árak ugyan valamivel magasabbak, mint a drasztikus vámemelés előtt, ám a növekedés a töredéke a megemelt vámtarifáknak. Az ajánlattevők sokszor nem is nagyon rejtik véka alá, hogy szállítmányaik értékét szándékosan a valóságosnál alacsonyabbnak adják meg.

„Ez nem más, mint vámelkerülés” – mondja egy Kínából termékeket behozó vállalatokkal dolgozó jogász, aki arra figyelmeztet, hogy a szövetségi hatóságok elővehetik az ilyen gyakorlatot alkalmazó cégeket. Azok a vállalkozások pedig, mint a fentebb idézett Rubiné, amelyek jelentik a hatóságok felé az ilyen ajánlatokat, attól tartanak, hogy versenytársaik élhetnek a lehetőséggel, így pedig jóval olcsóbb árakat kínálva kiszoríthatják őket a piacról.

Az Egyesült Államokban – a legtöbb ország gyakorlatától eltérően – lehetőség van arra, hogy külföldi cégek egy kisebb összeg biztosítékként történő befizetésével bekerüljenek egy külföldi importőröket tartalmazó regiszterbe, és ezzel legálisan vállalhassák magukra a szállítmányaik minden költségének kifizetését.

Az amerikai hatóságoknak egyrészt hatalmas munkát ad az ilyen küldemények ellenőrzése, másrészt a kiszabott bírságokat sem igazán tudják behajtani a biztosítékként befizetett összegen felül, mivel ehhez a külföldi – jelen esetben a kínai – hatóságok együttműködésére lenne szükség.

Gátat lehet szabni egy százmilliárd dolláros áradatnak?

E kiskapu lehetőségét egyébként már a Trump-adminisztráció „kottájának” tekinthető Project 2025 jelentésben is kiemelték, és ott két megoldási javaslatot tettek: vagy jelentősen meg kellene emelni a készpénzben fizetendő biztosíték összegét, vagy a regisztrált külföldi importőröket kötelezzék arra, hogy elégséges amerikai vagyonelemeket jegyezzenek be, amelyek szükség esetén fedezik a fizetendő költségeket.

Az Egyesült Államok Vám- és Határvédelmi Hivatala (CBP) közleményben jelezte, hogy a vámok megfizetését jogi felhatalmazás, fejlett rendszerek és működési eljárások kombinációjával kényszeríti ki, és a jelenlegi helyzetben „a törvényileg meghatározott keretek közötti legsúlyosabb büntetések kiszabása” is része lesz a gyakorlatnak.

Sokan azonban – köztük Bill Cassidy, Louisiana állam republikánus párti szenátora – úgy vélik, a CBP-nek nincs meg a megfelelő eszköztára, hogy ténylegesen ellenőrizze a Kínából érkező szállítmányokat, és ezért a közeljövőben a kongresszus elé is terjeszt egy javaslatot, amely szerinte javítana a helyzeten és átláthatóbbá tenné a nemzetközi ellátási láncokat.

Kérdés persze, hogy egy ilyen hatalmas értékű és volumenű kereskedelmi forgalmat, mint a Kína és az Egyesült Államok közötti kereskedelem, mennyire lehet tényleg ellenőrzés alá vonni, és ha ez lenne a cél, az mekkora költségekkel járna és mekkora szervezet létrehozását igényelné amerikai részről.

A történelem – például a szesztilalom időszakának vagy akár az amerikai kormány által korábban meghirdetett drogellenes háborúnak, illetve korábbi vámháborúk – tapasztalatai alapján azért annyit ki lehet mondani, hogy az ilyen mértékű korlátozások olyan hatalmas nyereséggel kecsegtetik az azokat kijátszókat, hogy semmilyen anyagi vagy más jellegű büntetés nem bírhat akkora elrettentő erővel, hogy minden szereplőt a szabályozások betartására ösztönözzenek. Az egyre nagyobb szigor inkább csak arra lehet elég, hogy a szürkezónákból az egyértelműen illegális megoldások irányába billentse a mérleget, és az ezeket végrehajtó, egyre inkább szervezett bűnözői csoportok megerősödéséhez vezessen.

A kínai logisztikai menedzserek egyelőre arról beszélnek, hogy fedőcégeket hoznak létre a vámok elkerülésére, és a fentebb leírt kiskapuk, kerülőutak kihasználására. Ha ezeket be- és lezárják, akkor lesz más megoldás.

Az Egyesült Államokba irányuló kínai áruexport 2024-ben 582,4 milliárd dollárt tett ki. Ha ez nem változna (de persze csökkenni fog, azonban nem mondjuk a felére), és a vámtarifa is maradna, akkor nagyjából 844,5 milliárd dollár (301 ezer milliárd forint) vámot kellene valakinek befizetnie az amerikai költségvetésbe. Ez olyan felfoghatatlanul hatalmas összeg, hogy egész kis töredékei is mesésen gazdaggá tehetnek embereket – és amikor ez a helyzet, akkor bizony mindig lesznek emberek és módszerek a szabályok megkerülésére.