A cikk eredetileg laptársunk oldalán, az Mfor.hu-n jelent meg.
Megfordultak a szerepek a gazdaságpolitika két fő ágának hazai letéteményesei között. A kincstári optimizmus nem a fiskális politikát jellemzi, hanem a monetárist. A Pénzügyminisztérium (PM) erre az évre több mint 5 százalékkal alacsonyabb bruttó hazai terméket (GDP), mint amennyi összejött 2019-ben. Az 5 százalékot Varga Mihály pénzügyminiszter még július végén mondta be, ám az EU-források felhasználásáért felelős államtitkára jó két hete – ha nem is sokkal, de – még ennél is nagyobb mínuszt helyezett kilátásba. Mondván, „a 2019-es növekedés optimista jövőt vetített előre, még a konvergenciaprogramban is optimisták voltunk a 3 százalékos gazdasági visszaeséssel, ezt azonban 5,1 százalékos csökkenésre kellett módosítanunk”.
Merthogy a kormány az év közepén 3 százalékos idei visszaesésre alapozta a 2021-es költségvetést. Amelyen aztán az Orbán-kabinet azóta sem módosított, noha szeptember második szombatján a gazdasági témában érintett miniszterei összeültek, s arra lehetett számítani, hogy ez alkalmat ad majd a prognózis átfazonírozására. Ám hiába figyeltük árgus szemekkel Orbán Viktor aznap esti M1-es interjúját, abban erről egy szó sem hangzott el, s az azóta eltelt tíz napban sem bukkant fel új szám. Annak ellenére sem, hogy Gulyás Gergely lapunk kérdésére a szeptember 11-ei Kormányinfón azt válaszolta, az első félévi 6 százalékos visszaesés után a második félévben nulla körüli GDP-t kellene elérni, hogy teljesülhessen a kormány eddigi, 3 százalékos recesszióra vonatkozó terve.
A Miniszterelnökséget vezető miniszter akkor azt is érzékeltette, hogy a harmadik negyedévi gazdasági teljesítményről elég vegyes a kép, a kiskereskedelem, valamint a beruházások jól alakulnak, más ágazatok rosszabbul. Amiből a vájtfülűek a prognózis rontására következtettek. Ez azonban mégsem következett be, aminek politikai oka is lehet. Nevezetesen, hogy a kormány a lehető legtovább, vagyis a harmadik negyedéves GDP-adatok megjelenéséig (ez november közepe felé esedékes) akarja abban a hitben ringatni a népet, hogy a koronavírus-járvány negatív gazdasági hatása mégsem lesz olyan súlyos.
Más szempontjai lehetnek az MNB-nek. A bankok bankja ugyanis az utóbbi években kialakult forgatókönyv alapján mindig negyedévente tekinti át a főbb makrogazdasági adatokra vonatkozó prognózisát, s módosítja azokat, amennyiben indokoltnak tartja az előző negyedéves tényszámok alapján. A felülvizsgálat eredményét a háromhavonta megjelenő inflációs jelentésben publikálja. Ez most csütörtökön esedékes, de már a Monetáris Tanács mai ülését követően megismerhetjük, mekkora GDP-t (és inflációt) várnak 2020-ra a Szabadság téren. Ehhez a forgatókönyvhöz a jegybank ragaszkodik – ezek szerint tényleg, ha törik, ha szakad.
Három hónapja általános felhördülést okozott, hogy bár az MNB rontott a gazdasági előrejelzésén, még mindig 0,3-2 százalékos GDP-bővülést várt, miközben mindenki más már mínuszt – mint említettük, a kormány például 3 százalékost – vizionált. Akkor a jegybank illetékesei elmagyarázták, hogy az első negyedéves adat (amely még éves szinten 2,9 százalékos növekedést tartalmazott) alapján számítottak növekedésre, ami ellen nem is lehet kifogás.
Most viszont már egy negatív szám lesz a viszonyítási alap, méghozzá, nem is kicsi, minekutána az első félévben 6,1 százalékkal zuhant a gazdaság. Így első ránézésre nehéz elképzelni mást, minthogy ezen adat alapján immár az MNB is GDP-esést vár majd 2020-ra. Igaz, nem kizárt, hogy mégsem ez lesz az eredmény, amennyiben az MNB úgy ítéli meg, hogy a második félévben akkorát növekszik a gazdaság, ami kompenzálhatja az első félévi mélyrepülést. Márpedig Virág Barnabás, az MNB alelnöke szerint gyors visszapattanást vetít előre, hogy júliustól már a gazdasági aktivitás fokozódik, miközben a munkaerőpiaci helyzet kedvező. Így a második negyedévet sújtó negatív hatások (a járvány, a szigorú távolságtartási szabályok, az autóipar és a globális turizmus leállása, valamint a magas előző évi bázis az építőiparban) jelentős része a harmadik negyedévben korrigálódhat.
Mágikus matek
Igaz, még így is nehéznek tűnik legalább nullára kihozni a „meccset”. Hiszen az első félévi 6 százalékos csökkenés kompenzálásához nem elegendő egy második félévi 6 százalékos szárnyalás, az csak 3 százalékosra tompíthatná az idei visszaesést, ahogy arra már – Gulyás Gergely szavai alapján – rámutattunk. Ráadásul még ez a forgatókönyv is optimistának tekinthető, abból indul ki ugyanis, hogy olyan negatív gazdasági hatások nem következnek be a második hullámban, mint az elsőben. Kétségtelenül most a gazdaság nem áll le – annak ellenére sem, hogy a napi esetszámok immár jó ideje magasabbak a március-áprilisiaknál –, de helyesebb úgy fogalmazni, hogy nem állhat le, ám azért lehetnek most is káros következményei.
Azért, hogy az MNB-nél sem ördögtől való a recesszióról beszélni, azt mutatja, egy április 21-ei szakkonferencián a monetáris politikáért alelnökként akkor felelős Nagy Márton által felvázolt forgatókönyv egyike 2 százalékos idei gazdasági visszaesést tartalmazott. Más kérdés, hogy Nagynak valamivel több mint egy hónappal később távoznia kellett a jegybankból, állítólag azért, mert a jövő évi költségvetésről folytatott szakmai egyeztetéseken a már akkor is recessziót váró PM-mel szemben nem képviselte markánsan a növekedést prognosztizáló MNB álláspontját.
A luxustermékek egyik jellemzője volt, hogy a piacuk válságálló, érzéketlenek az általános kereslet hullámzására, ám ez sem látszik már örök igazságnak. 
