Mint a hidegháborúban: így vette be Egyiptomot Putyin

Oroszország elképesztő dinamikával hatol be a politikai válságtól sújtott Mediterrán térségbe. Nikosz Anasztasziadesz ciprusi elnök múlt pénteken jelentette be, hogy orosz katonai reptér és kikötő épülhet Cipruson. Tegnap Nikosz Kociasz görög külügyminiszter tárgyalt orosz kollégájával Moszkvában. A nyílt, elvtársias légkörben lezajlott találkozó után Kociasz Nyugatra is üzent, állítólagos szövetségeseinek: „Brüsszelnek azt javasoljuk, hogy ne az ukrán válság tükrében vizsgálják az EU-orosz viszonyt. Athén nem támogatja a szankciós nyomásgyakorlást Oroszországra.”

Putyin sem pihent ez alatt. Kedden kétnapos látogatást kezdett Egyiptomban, ahol számos egyezményt írt alá vendéglátójával, Abdel Fattah el-Sziszi elnökkel, a tábornoki kar volt vezetőjével. A két elnök között ez már a második találkozó, ugyanis el-Sziszi tavaly augusztusban meglátogatta Putyint Szocsiban.

Kis történeti áttekintés

Egyiptom és a Szovjetunió között igen szoros volt a kapcsolat az 1950-es évektől egészen az 1970-es évek végéig. A pánarab eszme és az arab szocializmus leghíresebb alakja, Gamal Nasszer elnöksége alatt a szovjetek voltak az ország legfontosabb fegyverszállítói. 1956-ban Hruscsov pártfőtitkár finanszírozta meg az Asszuáni Gát építését – az akkor horribilis 2.2 milliárd dollár összegben – miután Washington kiszállt a projektből. Számos egyiptomi tiszt végzett ezután a szovjet Frunze katonai akadémián, így a későbbi elnök, Hoszni Mubarak is.

Az 1973-as jóm kippuri háborúban például Egyiptom orosz haditechnikát vetett be Izrael ellen. Az egyiptomi külpolitika orientációja az 1979-es amerikai-izraeli-egyiptomi, úgynevezett Camp David-i békemegállapodást követően változott meg. Ez után kezdték folyósítani az amerikaiak az évi másfél milliárd dollárt kitévő katonai segélyt Kairó számára.

Az újabb közeledés 2013 novemberére datálható, amikor Szergej Sojgu védelmi miniszter és Szergej Lavrov külügyminiszter is Kairóba utazott, hogy tárgyaljon az új kormánnyal és katonai vezetéssel. Fontos kiemelni, hogy az új egyiptomi vezérkar és tisztek többsége – az Egyesült Államokban történt kiképzésük ellenére – már nem óhajt olyan szoros amerikai-egyiptomi kapcsolatokat, mint a korábbi, Mubarak-rezsim tisztjei.

Az Egyesült Államok ezért az új elnök alatt más eszközökkel is igyekszik megtartani magának Egyiptomot, mert nem akarja, hogy Kairó – és ami még fontosabb a Szuezi-csatorna – kikerüljön a fennhatósága alól. Kairó mostanság olyan Amerika-barát országoktól kap jelentős anyagi támogatást, mint Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Kuvait (ez egyben ironikus, hiszen ők voltak a korábbi, megbuktatott elnök, Mohamed Murszi és a Muszlim Muszlim Testvériség legnagyobb anyagi támogatói is).

Sziszi missziója

A kötelékek lazulnak Washingtonnal és Sziszi tágabb mozgásteret keres. Bár Sziszi angolszász katonai akadémiákon tanult, már korán arra a következtésre jutott, hogy a Nyugat politikája a Közel-Keleten elhibázott és veszélyes. 2005-ös diploma-dolgozata a Pennsylvania állambeli US War College-ben a „Közel-Kelet demokráciája” címet viselte és kritizálta a külső demokratizálási kísérleteket.

Közös a két vezető Közel-Kelet politikájában, hogy Sziszi és Putyin is támogatja a szíriai diktátort, Baser al-Asszadot. Szintén összeköti a két országot, hogy Kairóban sokan a 201-es Tahrir-téri forradalmat a CIA számlájára írják, éppen úgy, ahogy Putyin tekint a Majdan-téri felkelésre Kijevben.

Putyin megállapodásai

Az orosz elnököt kiemelt vendégnek járó protokollal fogadták Kairóban. Az állami tulajdonú Al-Ahram napilap két teljes oldalon méltatta az orosz elnök munkásságát, „napjaink hősének” nevezve és kiemelve „sugárzó intelligenciáját”...

A két elnök most szabadkereskedelmi övezet létrehozását jelentette be Egyiptom és az Oroszország által vezetett Eurázsiai Gazdasági Unió (EGU) között. Ezenkívül orosz ipari övezet létesül a Szuezi-csatorna közelében és az oroszok segítséget nyújtanak az első egyiptomi nukleáris erőmű megépítéséhez Alexandria közelében. Kairó ezek mellett komoly érdeklődést mutatott légelhárító rendszerek és páncéltörő rakéták vásárlása iránt – a két fél be is jelentette, hogy közel állnak egy 3.5 milliárd dolláros fegyverüzlet megkötéséhez.

Tavaly a kétoldalú kereskedelem 4.5 milliárd dollárt tett ki, amely 80%-os ugrás a megelőző évhez képest. Bár a szabadkereskedelmi megállapodás Kairó és az EGU között politikai sikernek tekinthető, az egyelőre kérdés, hogy üzleti sikerré sikerül-e konvertálni. Mint korábbi jegyzetünkben beszámoltunk róla, az EGU nagyon komoly belső feszültségekkel küzd és fennmaradása is kérdéses.

Káncz Csaba jegyzete