A cseh belső elhárítás (BIS) szeptember elején hozta nyilvánosságra a 2015-ös éves jelentését, amely megállapítja, hogy „ahogyan az elmúlt években, úgy tavaly is az orosz hírszerző szervek voltak a legaktívabbak a Cseh Köztársaságban.” Míg az orosz nagykövetségnek 140 akkreditált diplomatája van Prágában, addig Washingtonnak csupán 70 és Pekingnek 30. A BIS szerint nagy számú orosz hírszerző diplomáciai fedéssel végzi munkáját Prágában és ez az arány jóval magasabb, mint más követségek esetében.
Az EU más tagállamaiban is hasonló tevékenységet észlelnek a nemzetbiztonsági szervek. A svéd kémelhárítás (SAPO) megítélése szerint a Stockholmba akkreditált 35 orosz diplomata egyharmada hírszerző tiszt.
Moszkva aktív műveletei
A BIS jelentése szerint Moszkva hat célt próbál meg elérni »információs műveleteivel«. Ezek között szerepel a cseh média erejének gyengítése titkos behatolással, a társadalom legyengítése populista szervezetek támogatásával, valamint Ukrajna reputációjának aláásása. Számunkra viszont a legaktuálisabb cseh figyelmeztetés az a pont, amely szerint Moszkva mindent megtesz a NATO és az EU összetartó erejének és készültségének az aláásására.
A BIS szerint a cseh nemzeti érdekeket érő legsúlyosabb fenyegetés a Kreml szövetségeseinek az a próbálkozása, hogy igényt teremtsen az EU-ból való kilépésre. 2016 júliusában Zeman elnök be is jelentette, hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy népszavazást kezdeményezzen az EU-ból és NATO-ból való kilépésről. A jelentés azt feltételezi, hogy a Kreml szövetségesei ebben az irányban tesznek továbbra is erőfeszítéseket.
A BIS arra számít, hogy ez a vita ugyanazon a pályán halad majd, mint a Brexitről folytatott brit vita, ahol a kilépésről folytatott diskurzust eredetileg a politikai spektrum szélén levők indították el, és a főáramlatú (mainstream) politikusok nem tudtak hatékonyan érvelni egy ilyen népszavazás megtartása ellen. Az EU-ból való kilépés mellett a fő érv az az ígéret, hogy ezzel állítólag el lehetne kerüli a migrációt és a muszlim fenyegetést.
A hazai Légió és a Kreml
Hazánkban ez a kérdés aktuálisabb, mint valaha, hiszen egy volt miniszterelnök múlt heti bejelentése szerint napjainkban nagyjából 600-800 ember dolgozik valamilyen minőségben az orosz hírszerzésnek Budapesten és ez kétszer annyi, mint az ő hivatali ideje alatt, 10 évvel ezelőtt.
Széky János vezető publicista megítélése szerint van egy ellenőrizhetetlen magyar »mélyállam« (deep state) a veterán kommunista állambiztonságiak hálózatára épülve, a „jogállami” felszín alatt. Ez a szervezett bűnözést és a fociultrákat ugyanúgy használja, mint a köztiszteletben álló hivatalnokokat, a szakértőket és a médiafigurákat. Széky szerint legkésőbb 2013 óta teljesen nyilvánvaló, mekkora bajok lehetnek abból, hogy az ellenőrizetlen hálózatnak a régről való orosz (szovjet) kapcsolatai is ellenőrizetlenek.
Mára Magyarország maradt az egyetlen poszt-kommunista EU tagállam, amely nem hajlandó szembenézni a közelmúltjával és ez eldeformálja napjaink hazai közéletét. Bár az LMP az utóbbi években már tízszer követelte a parlamentben a kommunista korszak állambiztonsági iratainak nyilvánosságra hozását, ezt a Fidesz és a vele együtt szabotáló MSZP megakadályozta. Az LMP azt is javasolja, hogy a parlament kötelezze a kormányt, járjon el annak érdekében, hogy Oroszország tegye megismerhetővé az 1944-1991 között keletkezett magyar vonatkozású KGB-iratokat.
|
| Káncz Csaba |
Bukarest és Varsó levonja a következtetést
Bukarest eközben élénken figyeli Moszkva és Budapest csendes közeledését. A román diplomácia a jelek szerint pontosan érti azt, amivel még a hazai értelmiség sincsen tisztában: miért is kellett megrendíteni 2014-ben a hazai Külügyminisztérium diplomáciai állományát. Ahogyan idén tavasszal Cristian Diaconescu volt jobbközép (!) román külügyminiszter kifejtette, a magyar külügyi tárca 2014 óta több mint 400 diplomatát rúgott ki, és 60 nagykövetet hívott vissza a posztjáról, emiatt szerinte Magyarország ma már nem rendelkezik olyan diplomáciai elittel, amely ellen tudna állni Orbán Viktor miniszterelnök oroszbarát politikájának.
A lengyel politikai osztályban mélyen kódolt a Moszkva-ellenesség. Nem véletlen tehát, hogy a régiónk két geopolitikai középhatalma, Varsó és Bukarest egyre közelebb kerül egymáshoz, nemcsak diplomáciai, hanem katonai téren is. Ennek kézzelfogható jeleként egy lengyel századot Romániába, egy román századot pedig Lengyelországba telepítenek azoknak a döntéseknek az értelmében, amelyeket a szövetség keleti szárnyának megerősítésére hoztak júliusban a varsói NATO-csúcson.
Káncz Csaba jegyzete
