Volt olyan időszaka az emberiségnek, amikor a vízivás veszélyes volt, helyette inkább bort kortyolgattak az ókorban meg a középkorban. Ma is léteznek országok, rendkívüli helyzetek, katasztrófák, amikor csak dobozos, zacskós folyadékot szabad fogyasztani.
Ha ezt Jedlik Ányos megérhette volna!
De többnyire az a kérdés, hogyha vizet iszunk, akkor milyet, hiszen a fogyasztói társadalom felduzzasztotta ezt a termékkört is. A XXI. század elején az ásványvíz lett nagyon népszerű, és ez a tendencia ma is tart, jóllehet, fogalmunk sincs, milyen ásványokat veszünk magunkhoz, amikor vásárolunk egy-egy másfél literes palacknyit.
Ezt követte aztán a szénsav negligálása. Szénsavas ásványvizet, vagy az újkori gyermeteg szlengben, bubisat, netán szódát, sznob körökben kínos egy étteremben rendelni. Ha ezt Jedlik Ányos megérhette volna – de nem érte meg…
Sokan őt tartják a szódavíz feltalálójának, pedig a szóda vagy szikvíz több, mint 250 éves múltra tekint vissza. Egyes források szerint 1767-ben egy angol kémikus már azon kísérletezett, hogy szénsavas vizet állítson elő. Joseph Pristly-t a Királyi Természettudományos Társaság kitüntetésben részesítette a szódavíz feltalálásáért, ami később kereskedelmi forgalomba is került. Majd a szabadalmat 1809-ben W. F. Hamilton szerezte meg, azonban vállalkozása rövid időn belül csődbe ment.
A szóda kalandos útja
Közben egy svájci üzletember, J.J Schweppe, - igen, ismerős lehet a név - kidolgozott egy sokkal hatékonyabb módszert a szódavíz előállítására, és megalapította a Schweppes & Co. céget. Néhány éven belül viszont ez a vállalkozás is csődbe ment. Schweppe 1799-ben tovább adott a vállalkozáson, ami néhány évtizeden belül, mint márkanév, világhírű lett.
Hogy lett végül hungarikum a szikvíz? Ez nagyrészt Jedlik István természettudós áldásos munkájának köszönhető. A későbbi feltaláló 1817-ben lépett be a Szent Benedek rendbe, ahol felvette az Ányos nevet.
1826-ban kidolgozott egy új forradalmi módszert a szódavíz előállítására, ami teljesen független volt minden akkoriban alkalmazott eljárástól. Felfedezését a következő években tovább tökéletesítette, míg végül 1830-ban nyilvánosságra nem hozta. Jedlik eljárásának köszönhetően gazdaságosan lehetett nagy mennyiségben előállítani szódavizet.
Vörösmarty volt a fröccs névadója
A legenda szerint Jedlik Ányos volt a fröccs atyja is. Egy nyáresti vacsorára hóna alá kapta a világ legelső szódásüvegét, amely már nem robbant szét a nyomástól, (ezt is fel kellett előbb találni) és Fáy András pincéjében, Vörösmarty társaságában elkészítette a világ első fröccsét, amit ő egyébként spriccernek nevezett, jóllehet, az első tudósok között volt, aki magyar nyelven tanított az egyetemen.
A fröccs szó Vörösmarty találmánya, aki a Fóti dal című költeményében meg is említi a szódával hígított bort, ilyképpen: „fölfelé megy a borban a gyöngy”.
Polgármester, Deák-bólé meg a Magyar-angol
A fröccs a szódavízzel ellentétben reneszánszát éli, bár rajongói sem feltétlenül tudják, hogy 100 évvel ezelőtt hányféle neve, fajtája volt ennek az italnak. A Házmesterről csak-csak hallottak, de a Háziúrról aligha – ez 4 dl bor volt 1 dl szódával keverve – a Polgármester 6 dl bor és 4 dl szóda, a Magyar-angol 6 dl bor és 3 dl szóda, de létezett Deák bólé is, ami nem volt más, mint sok szóda cseppnyi borral - ahogy minderről a Jedlik Ányos Fröccsmúzeumban szereztem tudomást.
A nagy sláger ma a limonádé, amely a világ legnagyobb vendéglátós üzlete, hiszen nem kell hozzá más, mint csapvíz, némi cukor, díszítésnek vékony citrom vagy más gyümölcskarikák, jobb esetben dísznek némi bazsalikomlevél. Szükségtelen megrendelőt írni, nem kell várni a szállítókat, bármilyen konyhában, büfékocsiban előállítható. Az ár mostanság 990 forinttól 1800–ig terjed, osztályba sorolástól – ami ma már rég nincs – függően.
Mutatós és jövedelmező
De ma már az árnak semmi köze a bekerülési költséghez: ha másfél óráig el akarod nálunk foglalni az asztalt, akkor akár kávét, akár vizet, limonádét, cukros üdítőt vagy egy pohár sört rendelsz, körülbelül ugyanannyit kell majd fizetned – így gondolkodnak a vendéglátósok.
A szénsavas, cukros üdítők kólafélék nem trendik, a gyümölcslevekben meg sok a kalória. Divatba jött a jókora pohárban kihozott, látványosra cifrázott limonádé, amely mellett el lehet üldögélni jó sokáig. Szolid barátnős összejöveteleken ugyanúgy dívik, mint nappali csapatépítésen, amikor még „nem illik” alkoholos italt rendelni.
Ráadásul sokan nem kérik hidegen, sőt tiltakoznak a jégkocka ellen, így viszont sokszor nem más, mint unalmas cukros lé, főleg, ha nincs benne valamilyen izgalmas szörpből - mint például a levendula vagy a meggy - pár színező csepp. De ha van, akkor meg édesítővel kéri néhány vendég, ami ellentmondás, persze.
Utántölthető, elegáns üvegpalack a divat
Még mindig a víznél maradva: az elegánsabb, fine dining éttermekben ma már utántölthetős, hűvös, vastagfalú, opálos, kék dugós – vodkás palackra emlékeztető - üvegből kerül öblös poharunkba a szóda vagy a mentes víz.
Rosszabb helyeken kinézik az embert, ha megérkezik, leül és csak 2 deci szódát kér. Jóllehet, még össze se jött a társaság, azt se tudjuk, mit eszünk, de máris sörre, borra biztatnák a betérőt. Merthogy a pohár szóda sokkal kevesebbe kerül, mint a fél literes üveges kiszerelésű innivalók…
Klímabarátok szerint olyan helyen ne legyünk törzsvendégek, ahol csak ásványvíz kapható és szóda nem – egyrészt az üveges kiszerelés, bár cserélhető, de az is környezetszennyező, hiszen szállítgatni kell, ha pedig műanyag, akkor a szelektívbe rakosgatni, míg a szódavíz helyben készíthető.
Igaz, létezik olyan vendéglátó hely is, ahol még a sima csapvízért is fizetni kell - de ez már nem a fenntarthatóságról szól, hanem a kapzsiságról.
A Richter viszont jól áll, tovább erősödött. 
