A 2008-as globális pénzügyi válság alapjaiban rázta meg azt a nemzetközi gazdasági- és politikai szuperstruktúrát, amelyet az USA és szövetségesei a második világháború végén felépítettek. Az elveszettnek hitt történelem brutális erővel tér vissza misztikumaival és démonaival együtt. 2019-ben több, sorsfordító évfordulóra emlékezünk, az egyik ilyen, hogy 80 éve augusztus 23-án született meg a Molotov-Ribbentrop-paktum, melyben a Szovjetunió és a náci Németország megegyezett a katonai semlegességről, ezenfelül – a szerződés titkos záradékában – a nagyhatalmak felosztották maguk között Közép- és Kelet-Európát.
A közös pont
A motiváció egyszerű volt: annak dacára, hogy a szocialista és nemzetiszocialista eszmék esküdt ellenségek voltak, a két birodalomnak egyelőre nem állt érdekében egymás ellen harcolni. Németország fő kontinentális ellenfele Franciaország volt, míg a szovjetek a cordon sanitaire-t, azaz a balti államok és Lengyelország védőfalát akarta áttörni. A titkos záradékban a nagyhatalmak kijelölték érdekszféráik határát, és kölcsönösen elismerték egymás igényeit. Lengyel területen ez a vonal a Visztula, Narew és San folyók mentén húzódott, ezen kívül a német fél abba is beleegyezett, hogy a Szovjetunió befolyása alá vonja a balti államokat, Finnországot és a román fennhatóság alatt álló Besszarábiát.
Ahogyan Karl Schnurre német tárgyaló annak idején kifejtette, Moszkva és Berlin világnézetének különbözősége ellenére volt egy közös elem az ideológiájukban: ez pedig a tőkés demokráciák elutasítása. Noha mind Hitler, mind Sztálin abból indult ki, hogy egy napon komoly összecsapás lesz köztük (és mindkettő ki is dolgozta a haditervet erre a Barbarossa- és a Groza-tervekben), első lépésként a Nyugat kizárása volt a fontos számukra. A szovjetek segítettek nyersanyagszállításokkal működtetni a német háborús gépezetet, Moszkva indexre tette az antifasiszta irodalmat és Sztálin leváltotta zsidó külügyminiszterét, Makszim Litvinovot.
Dezinformációs kampány
|
| Káncz Csaba |
A paktum csak megerősítette a baltiak és a lengyelek mélyen kódolt történelmi félelmeit, hogy Berlin és Moszkva bármikor átnyúl a fejük felett és önkényesen dönt sorsukról. Ezek az aggodalmak a mai napig léteznek ezeknék a népeknél, hiszen a mai, KGB-sektől uralt orosz politikai vezetésnek köszönhetően a sztálini terrort jórészt teljesen kivették az orosz iskolák tananyagából. A Kreml újra élteti a nagy vezért és a propaganda hatására mára az oroszok 70 százaléka nyilatkozik elismerően arról a véreskezű diktátorról, aki igazoltan felelős több millió ártatlan orosz haláláért.
Ráadásul a Kreml a paktum 80. évfordulója kapcsán dezinformációs kampányt indított be. A paktumot a kisebbik rossznak állítja be, amelyet a Szovjetuniónak végül el kellett fogadnia. Ráadásul Moszkva friss propagandája szerint Varsó Berlinnel karöltve meg akarta támadni Sztálint, mi több, a paktum megelőzte a brit expanziót Európában.
Nem véletlen, hogy Észtország, Litvánia, Lengyelország és Románia augusztus 23-án közös közleményben hangsúlyozta a dezinformációs kampányok és a manipulatív történelmi tények elutasításának szükségességét. A fenti országok ezért sem adták meg a maximális pontszámot Heiko Maas német külügyminiszter azon gyakorlatára, amelynek keretében két nappal a paktum évfordulója előtt Moszkvába látogatott.
Durva nyomásgyakorlásról is beszélt. 
