A COP27 klímacsúcs ma kezdődik az egyiptomi Sínai-félsziget Sarm el-Sejk üdülővárosában. 190 ország vezetője, köztük Joe Biden amerikai és Narendra Modi indiai miniszterelnök is részt fog venni.
Befolyásos vezetők más prioritásokkal
Az EU részéről Olaf Scholz, Emmanuel Macron, Giorgia Meloni és Pedro Sanchez csatlakozik Ursula von der Leyen bizottsági vezetőhöz. Az elmúlt egy év sokat ártott Európa éghajlati hitelességének, és a COP-csúcstalálkozót kontinensünk vezetőinek arra kell felhasználnia, hogy az új gázimportforrások beszerzésére irányuló rövid távú erőfeszítéseit összeegyeztesse a hosszú távú éghajlati törekvésekkel.
De a növekvő energiaárak, a világszerte növekvő infláció, a növekvő élelmezésbizonytalanság, a mélyülő világgazdasági válság, a globális értékláncok megszakadása és újradefiniálása, valamint a megnövekedett geopolitikai feszültségek - köztük a nukleáris eszkaláció veszélye - által jellemezhető többdimenziós válság beárnyékolja a COP27 tárgyalásokat.
Durvuló jelek
A konferencia célja, hogy a Földet a nettó nulla kibocsátás útjára állítsa, és a globális felmelegedést jóval 2 ℃ alatt tartsa ebben az évszázadban. Eddig a Föld valamivel több mint 1℃-ot melegedett fel az iparosodás előtti szinthez képest, ami azt jelenti, hogy már károsítottuk az éghajlati rendszert. Üvegházhatású gázok kibocsátása miatt már megemelkedett a tenger szintje, zsugorodott a tengeri jég, és az óceánok savasabbá váltak.
Az elmúlt évek szélsőséges eseményei – különösen a hőséghullámok – a klímaváltozás ujjlenyomatait hordozzák magukon. 2021-ben Észak-Amerika nyugati részének rekordhősége hatalmas erdőtüzeket okozott. Az óceánt is számos tengeri hőhullám sújtotta, amelyek kifehérítették a korallzátonyokat, és csökkentették a bennük élő fajok sokféleségét. A hőhullámok mindaddig súlyosbodnak, amíg melegítjük a bolygót.
Szeptemberi kutatások azt mutatják, hogy öt fő éghajlati „fordulópont” túllépésének küszöbén állunk, mint például Grönland jégtakarójának összeomlása. Az emberi egészség is már tűzvonalba került. A múlt hónapban végzett kutatások kimutatták, hogy az éghajlati válság aláássa a közegészséget például a fertőző betegségek terjedésének, a levegőszennyezésnek és az élelmiszerhiánynak köszönhetően.
Zavarba ejtő megállapításai közé tartozik, hogy az egy év alatti csecsemők és a 65 év feletti felnőttek hőség okozta halálozása 2017-2021-ben 68%-kal nőtt 2000-2004-hez képest.
A kibocsátáscsökkentés túl lassú
Egy e heti ENSz-jelentés megállapította, hogy ha a nemzetek teljesítik a 2030-ra kitűzött éghajlat-politikai célkitűzéseiket, a Föld még ebben az évszázadban is körülbelül 2,5 °C fokkal fog felmelegedni, ami túllépi a 2015-ös Párizsi Megállapodás azon célját, hogy a globális felmelegedést jóval 2 °C alatt tartsák.
Az ilyen felmelegedés katasztrofális lenne, különösen a világ szegényebb részein, amelyek kis mértékben járultak hozzá a globális kibocsátáshoz. Évtizedek óta beszél a világ a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről, de az éves globális kibocsátás több, mint 50 százalékkal nőtt az első, 1992-es COP óta.
Amíg nem érjük el a közel nettó nulla kibocsátást, addig a légkörben lévő CO₂ mennyisége emelkedni fog, és a bolygó felmelegszik. A jelenlegi ütem szerint minden évtizedben körülbelül 0,2 °C-kal melegítjük fel a bolygót.
A biztonságpolitikai kihullámzás
A Világbank előrejelzése szerint 2050-ig a klímaváltozás 143 millió embert kényszeríthet az otthona elhagyására, ebből 86 millióan afrikaiak. A Max Planck Institute és a Cyprus Institute kutatóinak előrejelzése is azt támasztja alá, hogy a Közel-Keleten és Észak-Afrikában 2050-re elviselhetetlenné válhat a hőség, ami a homokviharok erősödésével együtt komoly kihívást jelent a térség 500 milliós népességének, így ugrásszerűen megnő az öko-menekültek száma. A Marylandi Egyetem kutatói szerint a Szahara kiterjedése 1920 óta napjainkig már így is 10 százalékkal növekedett.
A leállásnak véget kell vetni
Tekintettel arra, hogy rengeteg kihívással néz szembe a világ, beleértve az ukrajnai orosz inváziót és a megélhetési költségek válságát, csábító lehet az éghajlatváltozást olyan problémaként tekinteni, amely várathat magára. Ez viszont veszélyes ötlet lenne.
Ennek ellenére a Nemzetközi Energia Ügynökség a múlt heti előrejelzése szerint az olaj- és gáztermelők nettó bevétele 2022-ben megduplázódik, „példátlan módon 4 ezermilliárd dollárra”, aminek a fele váratlan ajándékként jött a cégek számára.
Nyilvánvaló, hogy hiányzik a komoly politikai elkötelezettség. A COP26-on a Párizsi Megállapodás mind a 195 aláíró nemzete egyetértett abban, hogy felülvizsgálják és megerősítik éghajlat-változási terveiket. Simon Stiell, az ENSZ Klímaváltozásért felelős ügyvezető titkára szerint csak 24-en tették ezt, és bizony finoman szólva „kiábrándító”.
Stiell a múlt heti beszédében hozzátette:
"Még mindig közel sem érjük a kibocsátáscsökkentés mértékét és ütemét, amely ahhoz szükséges, hogy a 1,5 Celsius-fokos világ felé haladjunk."
Nehéz elkerülni azt a következtetést, hogy 1994 óta szinte minden COP valójában nem több, mint a fogadalmak fesztiválja, amely lehetőséget kínál a politikusok számára, hogy nagyot ígérjenek a világ PR-színpadán. Egyelőre azonban a COP27 november 18-i befejezéséig Egyiptomnak meg kell adni az esélyt, hogy áttörést érjen el.
Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.
Az Európai Unió tagállamainak belügyminiszterei december 12-én szavaznak Brüsszelben Románia és Bulgária schengeni csatlakozásáról. 
