Nagyon olcsón adja Putyin a gázt, csak nem nekünk

A háború előtti években az olaj- és gázipar adta az orosz költségvetés bevételeinek mintegy 40, a teljes exportnak pedig a 60 százalékát. Tavaly azonban Vlagyimir Putyin nem csak az Ukrajna elleni háborúval számította el magát. Az is óriási öngól lett, hogy Európa ellen bevetette a gázfegyvert. Az orosz diktátor ugyanis azt gondolta, hogy térdre kényszerítheti azzal az EU-t, ha a meglévő szerződések ellenére korlátozza, illetve leállítja a gázszállításokat. Feltételezhette persze azt, hogy az uniós országok képtelenek lesznek pótolni a Gazpromtól érkező gázt, már csak azért is, mert az orosz import részaránya 2022-ben még 40 százalékot tett ki az uniós beszerzéseknél. Ráadásul a keleti irányból vezetéken érkező energiahordozó alternatíváját jelentő LNG (cseppfolyósított gáz) fogadására alkalmas kikötői infrastruktúra Németországban például egyáltalán nem állt rendelkezésre. Ugyanakkor tavaly augusztusban már látszódott, hogy a nagy európai országok rendkívül hatékonyan reagáltak Putyin lépésére, és már akkor jelentős arányban kiváltották az orosz gázt. Más kérdés, hogy ennek megvolt az ára, hiszen a földgáz az európai tőzsdéken korábban elképzelhetetlen szintekre ugrott fel.

Az európai uniós országok, miközben alternatív szállítókat találtak, érdemi spórolást is végrehajtottak. Ennek eredményeként a tavalyi fűtési szezonban a közösség országai átlagosan a korábbi fogyasztás az ötödére esett.

A fogyasztás sokkal tudatosabbá válása révén elért megtakarítás, és a szokásosnál enyhébb tél együttesen azt eredményezte, hogy az Európai Unióban nemcsak problémamentesen sikerült a 2022-23-as telet abszolválni, de tavasszal a gáztárolókban az elmúlt évekhez képest rekordmennyiségű tartalékgáz maradt. Ennek köszönhetően pedig a tőzsdei árak is bezuhantak, a 2022. augusztusi közel 350 eurós rekordhoz képest idén júniusban a 20 euróhoz közelített a megawattóránkénti jegyzés az európai tőzsdéken.

Mindez pedig az oroszok számára rendkívül fájdalmas mix volt, hiszen az általuk eladott mennyiség látványosan visszazuhant, amit tetézett az is, hogy az árak is visszatértek a háborút megelőző szintek környékére. Ez pedig értelemszerűen azzal járt, hogy Moszkva bevételei összezuhantak. A Gazprom ugyan felfüggesztette az exportszámainak közlését, a Reuters néhány hete nyilvánosságra hozott számításai szerint ugyanakkor a kulcsfontosságú piacukra, az Európai Unióba szállított gázmennyiség 15 milliárd köbméterre csökkent idén január és július között – tavaly még 62 milliárd köbmétert exportált Oroszország az év egészét tekintve. Ráadásul, ahogy azt fent jeleztük, Moszkva már tavaly is kevesebbet gázt szállított, mint a megelőző években. Az ár és az exportmennyiség visszaesése összességében óriási lyukat ütött mind a Gazpromnál, mind a háború miatt óriási pénzéhséggel küzdő orosz költségvetés bevételi oldalán. Míg a tavalyi év első felében 2500 milliárd rubel folyt be az energetikai konszern kasszájába, addig az ideiben már csak 296 milliárd.

Az orosz propaganda persze próbálja bagatellizálni a bevételek totális összeomlását és azt hangsúlyozzák, hogy az európai exportot részben kompenzálták a kínai szállítások, amelyek továbbra is növekednek. Az ezt Magyarországon is terjesztők persze néhány fontos tényről megfeledkeznek. Egyrészt az infrastruktúra hiányáról, hiszen Kína felé ugyan kiépült a Szibéria Ereje gázvezeték, ennek kapacitása azonban alig haladja meg a magyarországi fogyasztást, miközben az EU korábban ennek sokszorosát importálta Oroszországból. Hogy mikor lesz olyan szállítási kapacitás, amely elméletileg is lehetővé teszi az európai vevők kiváltását, arról a szakértők is vitatkoznak. Egyes vélemények szerint 3-4 éven belül a korábban Európába eladott mennyiségű gáz Kínában köthet ki, mások szerint viszont a vezetékekhez olyan nyugati technológia szükséges, ami szankció alatt áll, így kiszámíthatatlan, hogy mikor lehet a mostaninál jóval nagyobb vezetékes kapacitás Oroszország és Kína között.

A másik, finoman szólva sem elhanyagolható tény, hogy Peking kíméletelenül kihasználja Putyinék szorult helyzetét. A Kínába irányuló orosz vezetékes gáz ára a következő években várhatóan folyamatosan csökken. Ráadásul már most is jóval alacsonyabb, mint amennyiért Moszkva Európának ad el – derül ki egy orosz kormányzati dokumentumból, amelyet a Reuters a napokban ismertetett.

Az orosz vezetékes gáz árát sem a kormány, sem a Gazprom energiaipari óriásvállalat nem hozta nyilvánosságra a kínai szállítások 2019-es megkezdése óta, miközben elemzők már régóta gyanítják, hogy az a piacinál jóval alacsonyabb. Cikkünk keretein túlmutat, hogy Magyarország esetében milyen árakat alkalmaz a Gazprom, azt ugyanakkor érdemes leszögezni, hogy Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor 2022. februári találkozóján bemondott olcsó ár hatalmas blöff volt, a hazai külkereskedelmi adatok ugyanis azt mutatják, hogy a magyar fél még a tőzsdei árnál is drágábban kapja a gázt.

A Reuters által idézett dokumentum szerint az orosz vezetékes gáz ára az európai és török partnereik számára 2022-ben még 1000 köbméterenként közel 1000 dollár volt, ami idén átlagosan 501,6 dollárra csökkenhet. Jövőre pedig ennél is alacsonyabb, 481 dollár lehet. Érdemes megjegyezni, hogy a mostani tőzsdei jegyzés alapján, ahol a TTF-gáz esetében MWh egységben számolnak 385 dollár körül ár adódik 1000 köbméter gázra, igaz, az a szállítást nem tartalmazza. Ugyanakkor Kína nemcsak az európai országoknak felszámított árnál, de a tőzsdei jegyzésnél is jóval olcsóbban kapja, a már említett dokumentum szerint ez az érték idén 297, míg jövőre 271 dollár lehet.

Az oroszok ugyanakkor kényszerpályán vannak, az idei évben már ha akarnának sem tudnának az Európai Unióba érdemi mennyiségben földgázt eladni. A friss adatok szerint ugyanis a napokban az európai gáztárolók megtelnek. Érdemes hozzátenni, hogy Magyarország ugyan egy lépéssel le van maradva, ám fogyasztásarányosan az EU-ban így is az egyik legmagasabb a készletek aránya.