|
| Inkább az elsődleges munkaerőpiacra kellene koncentrálnunk a pénzügyminiszterek szerint. MTI Fotó: Bugány János |
A cikk eredetileg az mfor.hu-n jelent meg.
Felcsúton már korábban is panaszkodott a polgármester a kevés közmunkás miatt, ebből kiindulva tavaly még nehezebb lehetett a helyzete, hiszen a településen lényegében a közmunka, mint olyan megszűnt létezni.
A Belügyminisztérium közfoglalkoztatási oldalának tavalyi évre vonatkozó adatai szerint havi átlagban ugyanis már csak egyetlen helyi dolgozott közfoglalkoztatottként. Ez az elmúlt évek legalacsonyabb létszáma, amivel lényegében megszűntnek is tekinthető ez az állami foglalkoztatási forma. 2018-ban még havi átlagban 7 közmunkás volt a településen, az előtte lévő évben pedig 12.
Az hozzátartozik a történethez, hogy az adatok alapján Felcsúton soha nem volt szükség nagy volumenű közfoglalkoztatási program elindítására. A csúcsév 2016 lehetett, akkor átlagosan 16 közmunkás dolgozott a településen.
A másodlagos munkaerőpiacon dolgozók számának csökkenése egyszerre lehet örömteli és fejfájást is okozó folyamat a település vezetésének. Már 2018-ban is, amikor ennél több közmunkás dolgozott Felcsúton, a polgármesternek gondot okozott a csökkenő létszám. Egy akkori előterjesztés szerint annyira kevés közmunkás volt a településen, hogy amiket eddig ők végeztek el kézzel, azokat a folyamatokat most már gépesíteni kell.
Felcsút munkaerőpiaca az adatok alapján határozottan felívelő szakaszába lépett, aminek csak egyik jele az, hogy lényegében nincs szükség a közfoglalkoztatási programokra. A másik, hogy bővül a település munkaerőpiaca: Felcsúton tavaly a munkavállalási korúak (15-64 éves) száma csúcsra emelkedett. 1277-en voltak, ami 18 fővel több az előző évinél, és 2013-ig visszamenőleg még soha nem voltak ennyien.
Közülük tavaly 21-en voltak nyilvántartott álláskeresők, egy fővel emelkedett a szám az előző évhez képest, ami a kínálat bővülésével lehet összefüggésben. Tartósan, tehát fél évnél hosszabb ideje 7 felcsúti keresett munkát magának. Négyen voltak olyanok, akik már semmilyen ellátásra nem voltak jogosultak, így munka és segély nélkül próbálták átvészelni a hónapokat.
Ez a „gig economy.” 
