Meddig jön még gáz Oroszországból Európába? Ez az a kérdés, amely talán leginkább foglalkoztatja manapság a közvéleményt térségünkben és Nyugat-Európában.

Kéz a gázcsapon

Az orosz Gazprom gázipari óriás még június közepén kezdte el 40-60 százalékkal csökkenteni az Északi Áramlaton keresztül Európába érkező gáz mennyiségét, technikai okokra hivatkozva.

Júliusban mintegy 10 napra pedig teljesen leállt a vezeték az éves karbantartás miatt. Ezután az orosz cég ugyan újraindította azt, de – ezúttal is technikai okokra hivatkozva – tovább csökkentette a mennyiséget: már csak a teljes kapacitás 20 százalékának megfelelő mennyiség érkezik Németországba a Balti-tenger alatti vezetéken.

A Nyugat már nem hisz Moszkvának: szerintük az oroszok politikai okokból, az Oroszország elleni uniós szankciókra válaszul fogják vissza a szállításokat és állítják egyre nehezebb helyzet elé az attól függő uniós országokat.

Az nem meglepetés, hogy Vlagyimir Putyin használja a rendelkezésére álló eszközöket, mondta ezzel kapcsolatban Robert Habeck német gazdasági miniszter nemrég.

”Nagyon komoly a helyzet. Itt az idő, hogy ezt mindenki megértse”, figyelmeztetett.

Németország már közvetlenül az orosz szállítások csökkenésének kezdete után kihirdette a földgázellátási válsághelyzet második, riasztási fokozatát, és – már a télre gondolva  – mindenkit takarékoskodásra szólított fel.

Az EU pedig – szintén a szállítások további apadásától vagy akár leállásától tartva – múlt héten a gázfogyasztás 15 százalékos csökkentéséről döntött, amely vészhelyzetben akár kötelező jellegű is lehet a tagállamok számára. (A megállapodást a tagállamok közül csak a magyar kormány nem szavazta meg.)                 

De mennyire valós veszély, hogy az oroszok teljesen elzárják a gázcsapot a tél előtt? Egyáltalán mi vezérli őket? Ezzel kapcsolatban szolgált érdekes információkkal a Die Weltnek adott interjúban Oleg Vjugin, „az orosz pénzügyi világ egyik legprominensebb személye”, akit a politikai establishmenthez is kiváló kapcsolatok fűznek.         

Zsarolás gázzal

Vjugin idén június végéig a moszkvai tőzsde felügyelőbizottságának elnöke, 2021 nyaráig – Gerhard Schröder volt német kancellárral közösen – az orosz Rosznyefty olajipari konszern felügyelőbizottsági tagja, korábban pedig többek között az orosz jegybank helyettes vezetője és pénzügyminiszter-helyettes volt.

A 69 éves, Oroszországban élő matematikus-közgazdász a német lapnak azt mondta: Oroszország rövidtávon megengedheti magának a gázszállítások csökkentését, mivel a jelenlegi magas gázár kompenzálja az exportvolumen visszaesését.

Azt ugyanakkor senki sem tudja megmondani, hogy jövőre is marad-e a magas ár, különösen, ha globális recesszió jön. Ráadásul a szállításcsökkentés miatt a Gazpromtól el fognak fordulni a vevők, és ez veszteséget okoz az orosz gazdaságnak, figyelmeztetett a szakember. 

Arra a kérdésre, hogy a Gazprom teljes egészében is leállíthatja-e a szállításokat, azt válaszolta: nem hiszi, hogy ezt fogja tenni.

„Számára az a fontos, hogy az exportvolumen manipulálásával hatást gyakoroljon az Európai Bizottság döntéseire, amelyek Oroszországot és mindenekelőtt az orosz gazdaságot érintik” – jelentette ki.

Az oroszországi viszonyokat jól ismerő üzletember ezzel gyakorlatilag arra utalt, hogy a „technikai probléma” valóban csak ürügy – Moszkva politikai-gazdasági nyomásgyakorlási eszközként veti be a gázszállításokat, vagy, ha úgy tetszik, zsarolja vele az EU-t.

Meddig bírja Moszkva? 

A szankciókról Vjugin szintén úgy vélekedett, hogy azoktól rövidtávon „talán Európa szenved jobban”. Az olaj- és a gázexport ugyanis nagyon nagy bevételeket jelent Oroszországnak, mivel az árak magasak, a szankciók pedig itt még nem éreztetik hatásukat. (A gázembargó a fent említett okokból nincs napirenden, az orosz szállítások 90 százalékát betiltó olajembargó pedig csak év végén lép életbe, ráadásul a vezetékes szállítást – mely Magyarország egyetlen gázhozjutási formája – azután sem érinti, legalábbis egyelőre.)

Középtávon, 2023-2024-ben ugyanakkor természetesen Oroszország szenvedi meg jobban a gazdasági büntetőintézkedéseket, tette hozzá a szakember.

Arra a felvetésre, hogy miért nem sikerült megállítaniuk a szankcióknak a háborút – túl gyengék vagy nem ez a megfelelő eszköz –, azt mondta: minden attól függ, milyen típusú szankciókról van szó. Oroszország gazdasága annyira összefonódott a Nyugatéval, hogy egy év alatt nem lehet izolálni az utóbbitól – sem az energiahordozók, sem más, Európa számára fontos termékek esetében.

Vjugin szerint Oroszországnak jelenleg elég pénze van a büdzséjében, ugyanakkor, ha Európa bevezeti a tervezett olajembargót és (később) a gázembargót – ehhez a Gazprom is hozzájárul a szállításcsökkentésekkel –, akkor „elfogy a pénze” Moszkvának.

A költségvetés 40 százalékban már most is az olaj- és gázexporttól függ, mivel más adóbevételek csökkentek a második negyedévben, hívta fel a figyelmet.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) múlt heti jelentése szintén kiemeli, hogy Oroszország profitál a magas energiaárakból és részben emiatt a vártnál jobban bírja a nyugati szankciókat. Az IMF szerint az orosz gazdaság a korábban becsültnél 2,5 százalékponttal kisebb mértékben, hat százalékkal zsugorodhat az idén – igaz, ez még mindig „jókora recesszió.”      

Az orosz üzletember szintén úgy véli, hogy a GDP-csökkenés mértéke 4-6 százalék lehet a korábban jelzett 8-10 százalék helyett.

„Az exportárak ugyanis extrém magasak, az import pedig – legalábbis a fogyasztói cikkeknél – ismét jobban fut.”

Utóbbira példaként hozta fel a nyugati autók Dubajból kiinduló, Kazahsztánon keresztüli behozatalát – tehát kiskapuk beiktatását –, és korábban utalt arra is, hogy a szankciók kontrollja gyenge. A tiltólistákon pedig nincs rajta számos, mindennapi fogyasztásra szánt áru (például élelmiszerek, gyógyszerek vagy egyéb egészségügyi termékek).  

A szakember egyetért ugyanakkor azzal, hogy a válság elhúzódásával az orosz GDP 2023-ban tovább fog csökkenni. Év végére az exportbevételek mérséklődni fognak, és mivel az import erősödik, a rubel erősen gyengül majd és növekedni fog az infláció.

Ráadásul a nyugati technológiai embargó az autó- és a nehézgépipart már rövidtávon is sújtja, az alkatrészraktárak kiürülnek. Ez a légi- és vonatközlekedést, valamint a hadiipart is érinti, figyelmeztetett.   

Nem nevetnek Európán

Vjugin utalt arra, hogy Oroszország most a BRICS-államokkal (a rövidítés Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát és a Dél-Afrikai Köztársaságot takarja), valamint Törökországgal és Iránnal próbál szorosabb kereskedelmi kapcsolatokat kiépíteni. Itt vannak lehetőségek, még ha csak „kisebb értékű árukra” is.

A Kreml számára azonban most a politika a legfontosabb, a gazdaság csak másodlagos, véli.     

A szakember szerint az „orosz propaganda,” hogy a Nyugat a szankciókkal saját magát pusztítja el.

Sok orosz üzletember szenvedett már el veszteségeket, és keresi a kiutakat – „itt senki sem nevet Európán”.

Igaz, néhányan új üzleti lehetőségeket fedeznek fel, például a Kazahsztánon keresztüli autóimportban. A fogyasztók számára mindenesetre minden drágább lesz, tette hozzá.

Vjugin – aki egyébként nem tartja magát az uralkodó elit részének – összességében úgy véli, hogy az orosz üzleti élet próbál alkalmazkodni az új realitáshoz és távolságot tartani a politikától.

Arra a felvetésre pedig, hogy a vállalkozók korábban kifejezhették elégedetlenségüket, azt válaszolta: ”ezek az idők már rég elmúltak.”

Az orosz-ukrán háború mozgatórugóiról és az orosz gazdaságra gyakorolt hatásáról is beszélt korábban lapcsoportunknak Rácz András Oroszország-szakértő. A beszélgetést itt tekinthetik meg: