A német parlament épülete Berlinben.

Nem lehetünk nyugodtak a német demokrácia kilátásait illetően, amikor egy friss felmérés szerint a német polgárok jobban bíznak a prostituáltakban, mint a politikusaikban. A politikai osztállyal szembeni csömört mutathatja az a másik felmérés is, miszerint a németek csupán 17 százaléka optimista az idei évvel kapcsolatban. S noha Merkel kancellár bejelentette, hogy 2021-ig a bársonyszékében akar maradni, a németek 38 százaléka azt szeretné, hogy ne töltse ki a mandátumát, hanem minél előbb lépjen le az ország éléről.

A brandenburgi kihívás

Ez bizony be is következhet, ha a CDU az idén májusi EP-választáson, valamint az őszi tartományi választásokon Brandenburgban, Thüringiában és Szászországban leszerepelne. A CDU-t vezető két erős nő most felosztott portfólióval próbálja megerősíteni a pártot: Merkel az ország nemzetközi felelősségvállalásának szóvivője lett, míg a CDU új vezetője, Annegret Kramp-Karrenbauer (AKK) a belpolitikai frontra koncentrál és a párt szabadelvű-konzervatív arcélét erősíti. A két hölgy saját táborukban ráadásul komoly népszerűséggel bír.

Lothar Probst politológus mindenesetre arra számít, hogy a keletnémet tartományi választásokon az AfD tovább erősíthet, ez pedig az uralkodó koalíció felbomlásához vezethet. Márpedig az AfD a szociáldemokrata SPD-vel már most megosztott első helyen áll Brandenburgban, ha pedig még néhány olyan bevándorlási hátterű bűncselekmény történik az országban, mint az elmúlt napokban, akkor át is veheti a vezetést. Az pedig országosan is politikai földrengéssel érne föl, ha ősszel első helyen futna be az eurószkeptikus párt.

Ráébredtek az imámok felforgatására

AKK, a CDU mindössze 52 százalékos támogatottsággal megválasztott új vezetője megpróbál előre menekülni és először a migrációs politika (Willkommenskultur) bírálóival ült le először tárgyalni a múlt hónapban. A CDU ebben a hónapban már úgynevezett műhelytanácskozást szervez a migrációról és a biztonságról szakértők és a jelenlegi "migrációs és menekültügyi politika bírálói" részvételével, hogy az ajánlásokat beépíthessék a májusi EP programba.

Káncz Csaba

A kormány keményebb vonalvezetésével függ össze, hogy az elmúlt hetekben bejelentette: a keresztény hívőkre kivetett egyházi adóhoz hasonlatos, úgynevezett me­csetadó bevezetését fontolgatja, hogy ezáltal korlátozzák a mecsetek és a muszlim hitszónokok külföldről történő finanszírozását. Ahogy más nyugat-európai országokban, úgy Németországban is egyre nagyobb gondot jelent az, hogy az állam nincs tisztában azzal, mi zajlik az ország mecseteiben, miről prédikálnak a hitszónokok. Ausztriában még 2015-ben fogadták el azt a törvényt, amely korlátozza a mecsetek és a muszlim közösségek külföldi finanszírozását, s csak egyszeri adományt tesz lehetővé olyan országokból, mint Törökország vagy Szaúd-Arábia.

További problémát jelent Németország legnagyobb muszlim szervezete, a török kormány alá tartozó Vallásügyi Török–Iszlám Unió (Ditib), amely 2016-os adatok szerint 970 imám felett gyakorol közvetlen befolyást. Az imámokat a Ditib Törökországban képzi, többségük pedig nem ismeri a német kultúrát és a nyelvet sem. Többen közülük viszont Ankarának végeznek politikai hírszerző tevékenységet azáltal, hogy Erdogan elnök híveitől információkat gyűjtenek be a kurd és alevita nemzetiségűek tevékenységéről. A tavaly június 24-i török általános választásokon Erdogan iszlamista AKP pártja az összes szavazatok 52 százalékát kapta – de a németországi törökök 64,8 százaléka szavazott rá, a Ruhr-vidéki Essenben pedig egyenesen 76,3 százaléka.

Káncz Csaba jegyzete