A Magyar Nemzeti Bank inflációs előrejelzése szerint a tavalyi 3,9 százalékos éves inflációs szintről idén akár 5 százalékra is emelkedhet az infláció. A megnövekedett fogyasztói árak oka elsősorban az áfa és a jövedéki adók emelése, melyekhez hozzájárul még az üzemanyagárak folyamatos emelkedése is. A jegybank várakozásai szerint a kormányzati intézkedések által megnövekedett infláció hatása várhatóan 2013-ban már ki fog futni, így akkor az infláció 3 százalék közelébe süllyedhet.

Addig is azonban a fogyasztói árak emelkedését mindenki saját bőrén tapasztalhatja, és már az év első napjaiban, hónapjában érzékelteti hatását a pénztárcánkon. A magasabb infláció azonban az áremelkedés mellett rejtett költségeket is tartalmaz.

1. Cipőtalp-költség

A tranzakciós költség, vagy más néven cipőtalp-költség a készpénz tartásának a költségét jelenti magas inflációs környezetben. Mivel a magas infláció következményeként a készpénztartás költsége megnövekszik, ezért a gazdasági szereplők kevesebb bankót fognak maguknál tartani, pénzüket bankban helyezik el és csak akkor veszik fel, ha arra fogyasztásuk miatt szükség van - ezért gyakrabban mennek bankba vagy ATM-hez. Ezzel a magatartással azonban a fogyasztóknak több időt kell utazással és sorban állással tölteni (gyorsabban kopik cipőtalpuk), ami jóléti veszteséget okoz.

2. Adórendszer-torzítás

Az adórendszer torzító hatása már önmagában is megnyilvánul, ezt a torzító hatást a magas infláció azonban még jobban növeli. Ennek az oka, hogy az adók mértékét nominális mennyiségben határozzák meg (pl. személyi jövedelemadó esetén a nominális jövedelem, tőkejövedelem esetén a nominális hozam), azonban a jövedelmek reálértéke változatlan marad. Vagyis a magas infláció miatt megnő a nominális hozam mértéke, és e két tényező eredményeként az adóterhek is megnövekednek.

3. Számviteli torzítás

Nem elhanyagolható a magas infláció által okozott számviteli torzító hatás sem, amely a számviteli kimutatások és mérlegek nehezebb értelmezhetőségében mutatkozik meg. A magas infláció torzítóan hat a gazdasági folyamatok elemzésére, megfigyelésére és nehezíti a befektetési lehetőségek elemzését is.

4. Menü-költség

Az infláció negatív hatásaihoz tartozik a „menü-költség”, amely az árszint emelkedéséhez kapcsolódik. Az áruk átárazásának több költsége is van, ilyen pl. az új árcímkék, étlapok, menükártyák nyomtatásának költsége, az árcímkék kiragasztásának költsége, melyek az átárazás fizikai költségeihez kapcsolódnak. A nagyobb vállalatok esetében azonban ezek a költségek nem elenyészőek, ezért ritkábban alkalmaznak átárazást, ami miatt kevésbé tudnak alkalmazkodni a gazdaságot érintő sokkokhoz.

5. Kedvezőtlen hitelfeltételek

A magas infláció a hosszú távú pénzügyi kapcsolatokban is nehézséget okoz. A magasabb infláció kompenzálására a nominális kamatok megemelkednek, melynek hatására megnő a kamatfizetés súlya a tőketörlesztéshez képest a pénzáramon belül. Mindezen tényezők következménye lesz, hogy csak kisebb összegű hitelt lehet fizetni a folyó jövedelmekből, az így szigorodó hitelkorlát pedig a pénzügyi közvetítés mélységének csökkenését okozza. A vállalatok kedvezőtlenebb feltételek mellett tudnak csak hiteleket felvenni, így a szűkülő hitelfelvétel a gazdasági növekedést is visszaveti.

6. Magasabb kockázati felár

Ha egy ország kicsi és nyitott, és jelentős nemzetközi piacokba való integráltsága, akkor az inflációból adódó költségei magasabbak lesznek. Ezek a magasabb költségek abból erednek, hogy a külföldi befektetők egy magas inflációs rátával rendelkező ország esetén magasabb kockázati prémiumot, inflációs kockázati felárat várnak el, és emiatt a reálkamatok is megemelkedhetnek, ami hatékonysági veszteséget okoz a gazdaság számára.

7. A szegények adója

Az infláció által okozott költségek a társadalom egyes csoportjait is eltérően érintik, a legsúlyosabban az alacsonyabb jövedelmű rétegekre hat, többek között emiatt a „szegények adójaként” is szokták említeni az inflációt. A szegényebb társadalmi csoport nagy részének nincs vagy csak nagyon elenyésző a megtakarítása, ezét az árak emelkedése a fogyasztásuk csökkenését vonja maga után. A szegényebb társadalmi réteg ha rendelkezik is megtakarítással, azt többnyire készpénzben vagy fix kamatozású betétben tartja, amely az infláció hatására jelentősen veszít az értékéből.

A növekvő inflációtól, a megtakarítások értékvesztésétől való félelem miatt a jobb jövedelmi pozícióban lévő háztartások inkább felélik megtakarításaikat, mintsem azokat tovább gyarapítsák. Jövedelmüket fogyasztásra költik, hiszen ha nem most veszik meg az adott terméket, az várhatóan a jövőben drágább lesz, valamint pénzügyi megtakarítások helyett jövedelmüket értékálló javakba fektetik - nemesfémekbe, műtárgyakba, ingatlanba.

8. Növekvő bizonytalanság

A növekvő infláció a hosszú távú tervezhetőséget, és a gazdasági kapcsolatokat is megnehezíti, továbbá a szerződések módosítását is okozhatja. Ilyen eset fordulhat elő a hosszabb távra szóló szerződések esetén, pl. az építőiparban. A szerződéskötéskor még nem volt ismert az infláció növekedésének a mértéke, az építéskor azonban a teljesítés költségei a növekvő árak miatt megemelkednek, ezért ahhoz, hogy a vállalat képes legyen nyereséget elérni, ahhoz módosítania kell a kezdeti szerződés feltételeit.

Mindezek mellett az infláció bizonytalanságából fakadó költségeket sem lehet figyelmen kívül hagyni. Minél magasabb az infláció, annál bizonytalanabb az alakulása - a volatilis infláció pedig önmagában is növeli a bizonytalanságot. Ha gyakran változnak árak, akkor a fogyasztók nehezebben tudják megállapítani egy adott termékről, hogy drága vagy olcsó, hiszen a mérce állandóan változik.