Nyugdíjasok elszegényedése: Tállai András szerint egy trükk a korábbi cikkünk - mutatjuk, miért nem az

A Központi Statisztikai Hivatal minden évben közzéteszi a Háztartások életszínvonala kiadványát, melynek részét képezik a különféle szegénységre vonatkozó adatsorok is. Ezek közül az egyik legérdekesebb a nyugdíjas-társadalomra vonatkozó információ, nem véletlenül. Többször több formában is rávilágítottunk arra, hogy a nyugdíjak és a bérek közötti olló az elmúlt években egyre nagyobbra nyílik, és egy korábbi cikkünkben azt is bemutattuk, hogy valójában mennyit is érnek a nyugdíjak, mi minden futja belőle most és futotta közel 10 évvel ezelőtt.

Az elmúlt évek folyamatainak mára az lett az eredménye, hogy egyre több nyugdíjas csúszik szegénysorba, pontosabban él a szegénységi küszöbnél kevesebb pénzből hónapról hónapra. A 2018-ban regisztrált 10,9 százalék után 2019-ben már a legidősebbek 14,3 százaléka volt jövedelmi szegény. 2010-ben ez az arány még csak 4,6 százalék volt. A helyzeten csak ront, hogy az elszegényedés folyamata tavaly nagy lendületet vett, hiszen 72 ezer nyugdíjas vált érintetté ebben a kérdésben.

A probléma a cikkünk megjelenése után soron következő parlamenti ülés azonnali kérdései közé is bekerült. Az LMP képviselője, Schmuck Erzsébet szerette volna megkérdezni a pénzügyminiszter, hogy "Miért nem tesz semmit a kormány az idősek elszegényedése ellen?".

A helyzet orvoslása érdekében az LMP azt kérte a kormánytól, hogy "a 13.havi nyugdíj részletét még most, karácsony előtt fizessék ki, mivel a járvány első hulláma alatt a családok már felélték a tartalékaikat, aminek az a következménye, hogy nem nagyon tudják támogatni a szüleiket vagy a nagyszüleiket. Ez pedig tragédiával ér fel, a járvány idején az idős emberekre nagyon nehéz karácsony vár a képviselő szerint.

Varga Mihály pénzügyminiszter helyett azonban Tállai András, a tárca államtitkára válaszolt az LMP-s felvetésre, aki rögtön azzal kezdte válaszát, hogy elárulta, mi a trükk a cikkben.

Az államtitkár rögzítette:

"én is olvastam ezt a privatbankar.hu-cikket. Elmondom önnek, hogy mi benne a trükk. Az a trükk, hogy ez a cikk valóban KSH-adatokra alapozva a nyugdíjakat a jövedelmekhez hasonlítja. A nyugdíjasok életét nem az határozza meg, hogy az ő nyugdíjuk az egyébként munkahelyen keresőknek a jövedelméhez hogyan aránylik, mert ha így nézzük, önnek persze a számok alapján igaza van".

Szerinte ennél azonban sokkal fontosabb úgy nézni és onnan megközelíteni a kérdést, hogy miből tud megélni a nyugdíjas, és mennyiből tudja megvenni az árukat, a szolgáltatásokat. Tállai András úgy véli, 2011 és 2020 között nem szegényedtek a nyugdíjasok, hanem pont fordítva, több pénzük volt, többet tudnak költeni az életükre, az egzisztenciájukra. (Ezt még a későbbiekben cáfolni fogjuk). Ennek alátámasztására felidézte: a nyugdíjak az említett időszakban 39,6 százalékkal nőttek, az alacsony inflációnak köszönhetően a vásárlóértékük 10 százalékkal nőtt.

Tállai András magyarázata azonban véleményünk szerint több sebből is vérzik. Először is érdemes ismét felidézni, miről szólt a cikk, mert nem a nyugdíjak és jövedelmek összehasonlításáról. A cikk arra világított rá, hogy a nyugdíjasok hány százaléka él olyan jövedelemből, ami nem éri el a szegénységi küszöbként meghatározott értéket. Tény, a szegénységi küszöböt alapvetően a medián jövedelem befolyásolja, melynek egy meghatározó részét képezik a bérek. Éppen ezért alkalmas arra, hogy megmutassa, milyen hátulütői és következményei vannak a csakis inflációhoz kötött nyugdíjemelésnek. Mivel a bérek lendületesen emelkednek, ez magával húzza a szegénységi küszöb értékét is. A nyugdíjak ettől jócskán elmaradó évenkénti emelése miatt pedig egyre több olyan idős magyar lesz, akinek jövedelme nem éri el ezt a szintet.

Ráadásul mint arra eredeti cikkünkben is rávilágítottunk, számszakilag a KSH adata alapján kevesebben érintettek a szegénység problémájával, mint a Magyar Államkincstár nyugdíjkategóriák szerinti lebontása alapján látszik, ennek magyarázata pont a nyugdíj melletti munkavállalás "felhúzó"-hatása. Ha ugyanis csak a nyugdíjakat vennénk figyelembe, a 293 ezer érintett helyett közel 580 ezer olyan idősről beszélhetnénk, aki kevesebb mint 100 ezer forintból él havonta.

És, hogy miből tud megélni a nyugdíjas? Nos, 293 ezren havi 105 259 forintnál kevesebb összegből élnek. És mire elég ez az összeg? A Privátbankár.hu 13 éve végzett Árkosár-felmérésére alapozva az mfor.hu mérte fel három jövedelmi kategória vásárlóerejét most és 2010-ben. Ez alapján pont az rajzolódott ki, hogy hiába az inflációhoz kötött, értékőrző nyugdíjemelés, ez csak szinten tartásra, vegetálásra elegendő az alapvető élelmiszerek árának növekedése miatt. Gyarapodni ilyen összegekből nem lehet, azokból legfeljebb csak a mindennapok fedezhetők. A nyugdíjasok esetében meghatározó egészségügyi kiadásokkal kiegészítve ugyanis a nyugdíjból most 4,3-szor lehet megvásárolni ugyanazt az alapvető cikkeket tartalmazó termékkört, míg 2010-ben erre 4,4-szer volt lehetősége az időseknek. Mindeközben a bérek emelkedése bőven elbírja az elmúlt 10 év áremelkedési ütemét, sőt, olyan mértékű, hogy az jelentős gyarapodásra is lehetőséget biztosít.

Tállai András válasza alapján azonban arra következtethetünk, hogy a kormány megelégszik azzal, ha a társadalom legidősebb rétege csak a kötelező kiadásokat tudja fedezni, megtakarításra, esetleg némileg nagyobb mennyiségű vagy jobb minőségű termékek beszerzésére nincs mód.