Bár régóta közhelyesen hangzik, hogy Európában ketyeg a nyugdíjbomba. Leegyszerűsítve az egyik legnagyobb gond az elöregedés, egyre magasabb a várható életkor és nem igazán látszik, hogy ki tartja majd el a jövő nyyugdíjasait.
Kutatások szerint az EU népességének több mint ötöde 65 éves vagy annál is több. Ez az arány várakozások szerint 2050-re elérheti az egyharmadot. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tavaly arra figyelmeztetett, hogy 2024 lehet az első év, amikor Európában többen lesznek a 65 év felettiek, mint a 15 évesnél fiatalabbak. Az EU-tagországok nyugdíjkiadásai ezzel párhuzamosan nőnek. Görögországban és Olaszországban meghaladják a GDP 16, Ausztriában és Franciaországban elérik a 15 százalékát. A kormányok válasza erre a nyugdíjkorhatár emelése, ami azonban irritálja a munkavállalókat - sorolta a legbeszédesebb adatokat az európai nyugdíjrendszer helyzetét és kilátásait aktuális körképében a Deutsche Welle.
Fotó: Depositphotos
Franciaországban például dühös tiltakozásokat váltott ki az a terv, hogy 62 évről 64 évre emelik a korhatárt. Az Egyesült Királyságban a 2040-es években 68 évre akarják felvinni a küszöböt. Összességében a szakértők nem látják a szükséges reformok elkezdését, ami azt jelenti, hogy az elöregedő társadalmak a „saját sírjukat ássák”.
Az uniós polgárok egyenként sem felelősségtudóbbak: csak ötödüknek van önkéntes nyugdíjmegtakarítása, nem egészen 40 százalékuk nem spórol idős éveire. Az elmúlt évtizedben a nyugdíjasválság jelentősen súlyosbodott Európában, a nyugdíjak vásárlóereje csökken – mondta Arnaud Houdmon a brüsszeli Better Finance pénzügyi szolgáltató cég szóvivője.
A magas banki díjak, az alacsony hozamok, a nyugdíjalapok átláthatatlan tevékenysége mind-mind hozzájárulnak a bajhoz. Az emberek nagyobb beleszólást kérnek állami nyugdíjmegtakarításaik fialtatásába és nyugdíjba vonulásuk időpontjának meghatározására. A kormányok a jövőben lehetővé tehetik, hogy felhalmozódó tartalékaik egy részét ők maguk fektessék be, akár a tőzsdére. A szakértők egy része azt gondolja, hogy az ilyesmi motiváltabbá teszi az embereket arra, hogy takarékoskodjanak idős korukra.
Mi a helyzet Magyarországon?
Az európai hosszabb távú kilátások aggasztóak, de Magyarországon rövid távon sem igazán jó a helyzet. Miközben a kormány folyamatosan a nyugdíjasok megbecsüléséről beszél, a számok alapján, akkor annyira nem látszik ez a megbecsülés, sőt. Ugyanakkor kérdés, hogy miből fakad ez az ellentmondás, hiszen az Orbán-kabinet visszahozta a 13. havi nyugdíjat. Egyebek mellett erről is szó volt laptársunk, szintén a Klasszis Média Lapcsoporthoz tartozó Piac és Profit, valamint az Oltalom Rádió közös műsora, a Nyugdíjszerviz júniusi adásában.
Az epizódból kiderült, hogy korábban hosszú ideig (2001-től 2010-ig) alkalmazták a köznyelvben „svájci indexálásnak” nevezett módszert Magyarországon, ami 50 százalékban az inflációt, 50 százalékban pedig a béremelkedés ütemét vette figyelembe a nyugdíjemelés mértékének megállapításakor. Azonban már több mint egy évtizede (2012-től) kizárólag az árak emelkedését követik a nyugdíjak, legalábbis elvileg.
A pusztán inflációkövető nyugdíjemelés a társadalmon belül a nyugdíjasok relatív lecsúszásához vezetett: az utóbbi évtizedben rendkívül erőteljes bérnövekedés ment végbe, miközben az infláció viszonylag alacsony volt, így a nyugdíjak sokkal kevésbé emelkedtek a béreknél. A nyugdíjak leszakadása a hivatalos számokból is kiolvasható: 2014-ben 67,6 százalék volt az átlagnyugdíj és a nettó átlagbér hányadosa, míg 2022-ben már alig 54,5-ot ért el a mutató – bár ez a 13. havi nyugdíj visszaépítésének hatását nem veszi figyelembe.
Az ÁKK kismértékben átalakította a 2025-re tervezett kibocsátás szerkezetét, a korábbinál nagyobb összegre számít az intézményi piacról, kevesebbre a lakosságtól. 
