A 2008-as globális pénzügyi válság alapjaiban rendítette meg a második világháború után létrehozott gazdaságpolitikai szuperstruktúrát, és a repedéseken elemi erővel tört be a nemzeti érzés.
Térségünkben az erdogani Törökországban, a putyini Oroszországban, az orbáni Magyarországon és a Jarosław Kaczyński tényleges uralma alatt álló Lengyelországban az állam és egyház közötti elválasztóvonal a szemünk előtt oldódik fel, miközben ezen országok első számú politikai vezetői alkotmány feletti pozícióba helyezkednek. Ezen etnonacionalista vezetők alatt az idő mintha lelassult - sőt, visszazökkent - volna.
Csakhogy a gyorsuló műszaki fejlődés korában az ifjú nemzedék (Generation X, Y, Z) számára ezek a koros vezetők egyre idegenebbnek, egyre inkább múltban ragadottnak tűnnek.
Ők már otthonosan mozognak a digitális világban - a közösségi hálózatokkal, a közösségi médiával és az ezekhez kapcsolódó technológiával együtt nőttek fel. Ennek a generációnak a politikai szocializációját már kevéssé segítették a komolyabb nyomtatott lapok vagy mélyebb elemző műsorok, a politika bulvárosodásával és az információk leegyszerűsödésével egyszerre vált számukra könnyebben befogadhatóvá és taszítóvá a politika.
A friss szociológiai vizsgálatok szerint ezen fiataloknak alapvetően más a politikai beállítottsága, mint a szüleiknek. A politikai viselkedésmódjukat döntő módon a bizalmas barátaik és a szociális médiában meglévő kapcsolataik határozzák meg.
Ez az a generáció is, amely az álláslehetőségekért, a munkáért folytatott egyre élesedő küzdelemmel szembesül, ezért az ifjúsági munkanélküliség, a prekárius munkalehetőségek és az oktatás kérdései jóval fontosabbak számukra, mint a politikai ideológia.
Lengyelország
A vasárnap lezajlott elnökválasztás második fordulójában a többek között német-, zsidó- és melegellenességgel kampányoló Andrzej Duda elnök a fiatalok masszív elutasítottságával találkozott, a 18-29 éves közötti korosztály csupán harmada szavazott rá.
Ellenfele, az EU-párti, pluralista és modernista Rafał Trzaskowski eközben begyűjtötte a fiatal szavazók 63 százalékát.
Oroszország
Június 25. és július 1. között, a koronavírus-járvány közepette szavazhattak az oroszok az alkotmány módosításáról, közte arról a pontról, amely lehetővé teszi Putyin elnök számára, hogy 2036-ig a Kreml ura maradhasson.
Az 1999 óta hatalmon levő Putyin alatt már felnőtt egy teljes nemzedék. Talán nem véletlen, hogy a népszavazás előestéjén megkérdezett fiatalok több mint kétharmada úgy gondolta, hogy Putyinnak azonnali hatállyal le kellene lépnie a hatalom színpadáról.
Törökország
A politikai iszlamizmus élharcosaként Erdogan elnöknek is egyre több problémája van a fiatalokkal, akik nem átallják sorozatosan kifigurázni a közösségi médiában. Márpedig a 2023-as általános, parlamenti választáson a fiatal szavazók mintegy 12 százalékát fogják kitenni a választóknak.
Ez a korosztály kevéssé érdeklődik a hagyományos értékek iránt, miközben jóval környezetbarátabbak, mint a korábbi generációk.
Magyarország
Hazánkban mintegy egymillióan léptek be a választókorúak körébe 2010 óta. A Medián friss kutatásából kitűnik, hogy a 30 év alatti korosztály sokkal kevésbé szimpatizál a jelenlegi kormánypárttal, mint az idősebbek. Amennyiben csak a fiatalokon múlna most egy választás, akkor a „fiatal demokraták” veszítenének, és fölényesen nyerne az ellenzék.
Szabó Andrea szociológus szerint már olyan fiatalok vannak többségben a felsőoktatásban, akik az Orbán-érában szocializálódtak, és akik az általuk antidemokratikusnak tartott kormányzással szemben keresik azt a progresszív alternatívát, amely az ő nyelvükön szól, az ő értékeiket hordozza.
Kutatócsoportjának felmérései szerint a zöld gondolkodásmód és az Európa-pártiság 2015 óta jelentősen előretört a diákok körében.
A jeges idő ellenére is utcára mentek. 
