Most, még napokkal később is emésztgetjük a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) január 12-ei közlését, miszerint az éves infláció decemberben 5,5 százalék lett. Hiszen a 2023-as évet még 25,7 százalékos fogyasztóiár-indexszel kezdtük, amilyen magas értékre több mint negyedszázada nem volt példa.
Igaz, már az egy hónappal korábbi, 2022. decemberi 24,5 százalékos ráta is elegendő volt annak a negatív rekordnak a felállításához, hogy a hazai infláció legyen a 27 tagállamból álló Európai Unióban a legmagasabb.
Pedig négy hónappal korábban, 2022 augusztusában még ebben az összevetésben öt államot is megelőztünk, Lengyelországot, Csehországot és a három balti államot, Észtországot, Lettországot és Litvániát. A nemcsak az EU-s országokat is figyelembe véve hátulról még a tizenegyedik legmagasabb fogyasztóiár-indexszel rendelkeztünk az öreg kontinensen.
Aztán jött a szeptember, amikor már érződött a „rezsicsökkentés csökkentése” hatása, vagyis azon intézkedésé, amely meghatározott energiafogyasztás felett jelentős díjemelkedést okozott. A fogyasztók mintegy negyedét érintő intézkedés – az élelmiszerek drágulásával egyetemben – egy hónap alatt 4,5 százalékponttal dobta meg az éves inflációt, ami a lélektaninak tekinthető 20 százalékos szint fölé került. Ezzel az EU-ból már csak a balti országokat előztük meg. Utóbbiak közül két hónappal később, 2022 novemberében pedig csupán Litvániát, hogy aztán további egy hónap múltán előálljon a már fentebb említett helyzet: az Unión belül nálunk lett a legmagasabb az éves infláció.
Akkor még ezen összevetésben egész Európában a negyedikek voltunk, ám előbb – idén februárban – Ukrajna, majd márciusban Moldova is elénk került. Ami azt jelentette, hogy már csak a hiperinflációval hosszú ideje sikertelenül küszködő Törökországban volt magasabb a pénzromlás, mint nálunk.
Bár a 2023. januári csúcsról a hazai infláció fokozatosan ereszkedett le – ami már csak a magas bázis miatt nem volt olyan nagy bravúr –, egészen novemberig kellett várnunk ahhoz, hogy a törökökön kívül mások éves fogyasztóiár-indexénél is alacsonyabb legyen a miénk. Akkor egyszerre két államot, Izlandot és Szerbiát is beelőztük, ami azonban – lévén, hogy e páros egyike sem tagja az EU-nak – továbbra sem mozdított el minket az uniós inflációs rangsor utolsó helyéről.
Annak ellenére sem, hogy a tavalyi év tizenegyedik hónapjában már csak 7,9 százalékkal volt magasabb az általános árszínvonal az egy évvel korábbinál. Csakhogy a többiek sem „tétlenkedtek”, az infláció a többi országban szinte kivétel nélkül már jóval korábban elkezdett mérséklődni. Ily módon, amikor tavaly októberben nálunk sikerült – máig vitatható KSH-s számítási metodikával – kettőről egy számjegyűre jutni, sokan már rég azzal foglalkoztak, hogyan legyen az éves pénzromlásuk közelebb a nullához, mint az 5 százalékhoz.
E téren aztán fordulat következett be. Az inflációs nyomás, ha lassan is, de biztosan ismét erősödni kezdett. Míg októberben még csak 5 ország mutatott ki magasabb éves szintű fogyasztóiár-indexet az egy hónappal korábbinál, addig novemberben már kilenc.
S a cikkünk megjelenéséig a legfrissebb, decemberi adatait közzétett 42 európai ország már több mint harmada, 16 számolt be a novemberinél magasabb éves rátáról – derül ki a Privátbankár Európai Inflációs Körképből. Három államban (Észtországban, Norvégiában és Ukrajnában) stagnált az infláció, míg 23-ban csökkent – köztük Magyarországon.
A negatív irányba elmozdultak közül az inflációján még mindig rontani tudott Törökország (2,79 százalékpont) után Írország (0,7 százalékpont) és Belgium (0,59 százalékpont) következik.
Az inflációcsökkentők táborát azonban Magyarország vezeti. A 2,4 százalékpontos havi mértéket még csak megközelítő javulás sem történt, a képzeletbeli dobogó harmadik fokára Svédország (-1,4 százalékpont) és Moldova (-1,3 százalékpont) fért fel.
De nemcsak ez az első hely bíztató, hanem az is, hogy pontosan egy év elteltével végre sikerült átadnunk az EU-s rekorder infláció kétes értékű címét. Méghozzá Csehországnak, ahol 6,9 százalék volt decemberben az éves fogyasztóiár-index. Rajta kívül még Románia (6,61 százalék) és Lengyelország (6,2 százalék) elé is kerültünk. Egész Európában pedig már csak a tizedik legmagasabb a mi inflációs rátánk. Mármint az előző év azonos időszakához viszonyított (azaz a december/decemberi), mert az egész 2023. évi 17,6 százalék azért EU-szerte a legmagasabb lett.
Fel van adva a lecke a Magyar Nemzeti Bank (MNB) január 30-án összeülő Monetáris Tanácsának, hogy a decemberi, az 5,9-6 százalékos elemzői várakozásoknál jóval kedvezőbb éves inflációs adat láttán mekkora mértékben folytassák a kamatcsökkentési periódust, legyen-e az magasabb a Virág Barnabás jegybanki alelnök által már belengetett 75 bázispontnál. Ennyit vágtak az utóbbi három alkalommal is. Az MNB-n kívül egyébként csak a cseh és az ukrán jegybank lazított az előző Privátbankár Európai Inflációs Körkép óta, az előbbi 0,25, az utóbbi 1 százalékponttal.
Ami a másik pólust illeti, az Európai Központi Bank egyelőre még nem látta akkorának az inflációs nyomást, hogy azt az irányadó kamatának emelésével megpróbálja tompítani. Nem úgy másik négy jegybank: a török 2,5, a bosnyák 0,39, a norvég 0,25, a bolgár 0,16 százalékpontnyit szigorított.
Az, hogy Magyarországon az inflációnál kisebb mértékben csökkent a MNB-alapkamat, a hazai visszatekintő reálkamatot is az európai élmezőnybe – azon belül az uniós rangsor tetejére – lökte. Az 5,25 százalékpontos különbségnél csak az egymással immár közel két éve háborúskodó oroszoké (8,6 százalékpont) és az ukránoké (9,9 százalékpont) magasabb.
Más kérdés, hogy igazán értelme az előretekintő reálkamatnak van. Vagyis annak, hogy a most bankba tett, vagy befektetett pénzünk kamata, hozama hogyan aránylik majd azon inflációhoz, ami akkor lesz érvényes, amikor a hasznot kivesszük.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
Az ÁKK kismértékben átalakította a 2025-re tervezett kibocsátás szerkezetét, a korábbinál nagyobb összegre számít az intézményi piacról, kevesebbre a lakosságtól. 
