A franciák 10 napja tiltakoznak amiatt, mert a kormány 62-ről 64 évre akarja emelni a nyugdíjkorhatárt, hogy biztosítsa a rendszer hosszú távú finanszírozhatóságát. A közvélemény-kutatások szerint a francia lakosság mintegy kétharmada ellenzi ezt a lépést. A tiltakozó – és egyre agresszívabb – felvonulásokon azonban a nyugdíjreform elutasítása általános elégedetlenséggel keveredik, például a megélhetési költségekkel vagy egyes ágazatok munkakörülményeivel kapcsolatban.
Megkerülve a törvényhozást
Nem ez az első alkalom, hogy Emmanuel Macron elnök megpróbálja megreformálni a nyugdíjrendszert. 2019-ben a világjárvány miatt törölték a már jócskán előrehaladott jogalkotási folyamatot. Akkor is voltak tiltakozások, de azok kevésbé voltak erőszakosak, mert a legnagyobb, mérsékelt szakszervezet – a CFDT – akkor még támogatta a reformot.
Január elején Macron kormánya új, eltérő törvényjavaslatot terjesztett elő. Ez kezdettől fogva ellentmondásos volt és a parlamentben heves viták zajlottak róla. A kormány aztán március közepén kihirdette a parlamentben szavazás nélkül elfogadott módosított szöveget. Ez önmagában legális: az Ötödik Köztársaság alkotmánya lehetővé teszi a francia kormány számára, hogy ezt az utat járja.
Korábban Macron és Élisabeth Borne miniszterelnök hiába próbált megegyezni a parlamenti frakcióvezetőkkel, a kormánypárttal és a konzervatívokkal, ezért a törvényes utat választották. Macron és miniszterelnöke nem akarta megkockáztatni, hogy elveszítsenek egy szavazást egy olyan fontos, de egyben nagyon vitatott javaslatról, mint a nyugdíjreform.
A nyugdíjreform elfogadása után látható már a tüntetések vége?
Az alkotmányos paragrafushoz nyúlás a tüntetők ellenállását csak tovább szította, mert megkérdőjelezik az így végrehajtott nyugdíjreform jogosságát. Egyrészt továbbra is vannak a szakszervezetek által szervezett tiltakozó akciók. Az egyébként inkább riválisnak számító nyolc egyesület tizenkét év után először kötött megállapodást, tiltakozva a kormány politikája ellen. A közelmúltban több városban, köztük Párizsban is felhalmozódtak a szemeteszsákok az utcákon, mert a szemétszállító munkások sztrájkolnak, a szemétégetőket pedig blokkolják.
A tiltakozó mozgalom jellege azonban megváltozott a nyugdíjreform elfogadása óta. A spontán tiltakozások gyakoribbak és kisebbek, mint a szakszervezeti felvonulások, de gyakran a rendőrséggel való erőszakos összecsapásokkal és anyagi károkkal végződnek.
Mára már az egész kormánystílust is kritizálják. Bár az Alkotmány 49. cikke (3) bekezdésének egyoldalú felhasználása Macron részéről törvényes, az ilyen jelentős döntések végrehajtására nem általános. Ez az, ami különleges a nyugdíjreformban, és sokakat sokkol.
A reformot sokan mélyen igazságtalannak tartják: keményen fogja sújtani a nőket és a bizonytalan helyzetű munkavállalókat, akik fiatalon kezdtek dolgozni, valamint az alacsonyabb és közepes jövedelmű munkavállalókat.
Igaz, hogy a változtatások részét képezték Macron második ciklusra történő újraválasztásáról szóló kiáltványának, de a javaslat nem kapott többséget az Országgyűlésben, nem is beszélve a nyilvánosság körében. De itt többről van szó. A parlamenten belüli és azon kívüli viták kormány általi tekintélyelvű kezelését a franciaországi politikai képviselet magja, a nemzeti szuverenitás elleni támadásként fogják fel.
A „demokrácia tagadása”
A francia forradalom óta az „általános akaratot”, a népszuverenitás központi tételét a nemzet képviselői gyakorolják. Éppen ezt a nemzeti szuverenitást hagyta figyelmen kívül a kormány, Macron utasítására, azt lábbal tiporva.
Aggasztó fejlemény, hogy a nyugdíjreform mellett felszólaló politikusokat már támadások érik. A március 18-i hétvégén például ismeretlenek megrongálták Éric Ciottinak, a konzervatív Républicains vezetőjének irodáját Nizzában. Március 23-án pedig tüzet gyújtottak a bordeaux-i városháza bejáratánál.
Több száz tüntetőt már ideiglenesen letartóztattak. A rendőrök sok helyen vízágyút és könnygázt vetettek be a tüntetők ellen. A túlzott rendőri erőszak kérdése újra a címlapok között szerepel.
Milyen erőforrásokkal rendelkeznek a reform ellenzői?
Macron az év végéig szeretné végigvinni a nyugdíjreformot. Az ellenzék bizalmatlansági indítvánnyal akarta rábírni a kormányt a lemondásra és ezzel a törvénytervezet alól kihúzni a szőnyeget. Két indítvány is azonban március 21-én kis szavazattöbbséggel megbukott. Macron nem tett eleget a népszavazás kiírásának.
Az intézményi úton az ellenzéknek az egyetlen járható út, hogy az alkotmánybírósághoz forduljanak. Több képviselő és a miniszterelnök is megbízta a legfőbb bírókat a törvény felülvizsgálatával.
Legkésőbb négy héten belül el kell dönteniük, hogy a pénzügyi törvényként kigondolt reform minden pontja megfelel-e az alkotmánynak. Szakértők szerint kicsi annak a lehetősége, hogy a bírák az egész törvényt alkotmányellenesnek nyilvánítsák.
Mi történik ezután? Nos, Macront erősen meggyengítette ez az epizód. A közvéleménykutatásokba a személyes értékelése a legalacsonyabb a sárgamellényes tiltakozás óta. Az új választások kiírását ezért valószínűtlennek tartják.
Borne leváltható a miniszterelnöki poszton, hogy új lendületet adjon Macronnak. Szakszervezeti képviselők és civil szervezetek képviselői sürgetik Macront, hogy tegyen „békítő gesztust” a vitatott törvénytervezet visszavonásával. Egyébként attól tartanak, hogy az erőszak továbbterjedhet.
Le Pennek áll a zászló
Marine Le Pen, a törvényjavaslat ellenzője viszont boldog, ha csak olajat önt a lángokra azzal, hogy megjegyzi, hogy a franciákat „becsapta” Macron reformja.
A valószínű következmények aggasztóak. Macront 2017-ben választották meg, majd 2022-ben újraválasztották azzal, hogy a fasizmus elleni harc „bástyájának” adta ki magát. Macron első megválasztása óta Le Pen pártja egyre erősödik.
A hivatalban lévő elnök semmit sem tett a francia elitek pluralizmussal és az élénk civil társadalommal szembeni idegenkedésének eloszlatásáért. Macron elnöksége alatt a főáramlatú politikai pártok gyors hanyatláson mentek keresztül, és a populista jobb veszélyesen előretört. Egyre nő azoknak a francia akadémikusoknak, újságíróknak és politikusoknak a száma, akik már most borítékolják Le Pen 2027-es győzelmét.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Nemcsak a korábban tervezett belgrádit, hanem minden önkormányzati választást június 2-án tartanak Szerbiában. 
