Június elején még a megawattóránként 20 eurós szinthez közelített a földgáz tőzsdei ára, ami a Covid és a háborút megelőző évek szintjét idézte. Mindez Magyarország számára különösen kedvező hír volt, hiszen hazánk a szénhidrogénalapú energiahordozókban szegény, ám ezeket nagymértékben igénylő iparágakat épít gőzerővel. Míg a két héttel korábbi ár mellett az államnak a mostani rezsicsökkentés – a támogatási rendszer és a lakossági piaci ára szaldója – nem, hogy pénzbe kerülne, de lapunk korábbi számítása szerint komoly nyereséget hozna, addig egy 40 eurós árszintnél ez már korántsem lenne így. Nem véletlen, hogy a gáz árának megugrására reagálva az utóbbi hetekben stabilan 370 alatti euró-forintárfolyam 375 fölé ugrott csütörtökön.
A spekulánsok lökhették meg az árfolyamot?
Egyes szakértők szerint a 20 euró körüli szintbe már több dolgot beáraztak a piaci szereplők. Ráadásul, mivel tőzsdei termékről van szó, erre a csökkenő trendre a spekulánsok is felültek, akik az eladásaikkal tovább szorították le a gáz árát. Ez utóbbi már egy hete elkezdett kiárazódni, a szakértők ezeknek az úgynevezett short pozícióknak a zárásával magyarázták ugyanis a június első hetében látott hirtelen megugrást. Akkor néhány nap alatt 25 százalékkal lőtt ki az árfolyam, a június 1-én még 22 eurón is járt kurzus 8-án napközben a 29 eurós szintet is elérte. Egy héttel ezelőtt a világ egyik legnagyobb befektetési bankja, a Goldman Sachs piaci kommentárja szerint a közelmúltbeli mozgás "a piacon lévő erős short pozíciókra világít rá", mivel "az európai vagy globális gázfundamentumok alig, vagy egyáltalán nem változtak".
Mindez azt jelenti, hogy a június első hetében látott heves mozgások mögött nem a valós (fizikai termék iránti) keresleti vagy a kínálati viszonyok változása állt, hanem vélhetőleg spekuláció. A korábban az árak további esésére fogadó befektetők azt követően, hogy a 20 euró feletti szintnél éles fordulatot vett a piac, nem bíztak abban, hogy a lejtmenet folytatódik, és ezért a korábban (anélkül, hogy tulajdonukban lett volna az adott mennyiségű gáz) eladott terméket igyekeztek minél előtt visszavásárolni.
A Goldman Sachs elemzői felhívták a figyelmet arra, hogy a keresleti és kínálati viszonyok stabilitása ellenére a rendszer nagyon érzékeny az előre nem látható eseményekre, amelyek megbillenthetik a mostani kényes egyensúlyt. Noha közvetlen gázpiaci kihatása nem volt, de egyfajta figyelmeztető jelnek számított a közelmúltban az olajkartell, az OPEC+ döntése, amely a kínálat visszafogásáról szólt.
"Lemászott" az ördög a falról
Mintha a Goldman Sachs elemzői megérezték volna, mi következik, az elmúlt napokban valóban érkeztek aggasztó hírek. Összességében persze ezek miatt sem kellett volna a piacoknak az utóbbi napokban látott heves reakciókat produkálnia, ám a tavaly látott elképesztő emelkedés még a higgadt befektetők emlékezetében is élénken él, a spekulánsok pedig most a kisebb rezdüléseket is sokszorosan felerősítik.
Múlt szerdán és csütörtökön Norvégiából érkeztek aggasztó hírek. Előbb az derült ki, hogy a hammerfesti LNG-üzemben tártak fel műszaki problémákat, majd arról számoltak be, hogy a Shell nyhamnai gázfeldolgozó üzemben állították le a munkákat. Ugyan az első problémát még a héten megoldották, a piacok azonban idegesen reagáltak ezekre az információkra. Mindkét napon nagyon komoly áremelkedést láthattunk, kijelenthető, hogy a műszaki okok miatt a piacról kieső mennyiség 15-20 százalékos nagyobb drágulást okozott, mint amekkora bekövetkezése egyáltalán indokolt lett volna. Napi szinten nagyságrendileg ugyanis 100 millió köbméteres az a mennyiség, ami nem kerül a piacra, ez a napi másfélmilliárd köbmétert meghaladó átlagos fogyasztásnak 5-6 százaléka. Ráadásul a mostani betárolási időszakban ez más forrásokból pótolható.
Piaci súlyát tekintve hasonló nagyságrendű kiesést jelent a hollandiai groningeni mező bezárása, amelyről ráadásul nem is teljesen új az információ. Korábban ugyanis már eldöntötték, hogy Európa egyik legrégibb offshore gázmezőjén 60 éve működő termelést legkésőbb 2024 őszén leállítják. A nem hivatalos információk szerint, amelyek csütörtökön szivárogtak ki, ez már idén ősszel meg fog történni. Azt is érdemes megjegyezni, hogy az egyre inkább kimerülő gázmezőn évről-évre egyre kisebb mennyiséget bányásztak, egyes vélemények szerint már tavaly is csak azért folytatták a kitermelést, mert az árak az egekbe szöktek. A hírek szerint a hollandiai kutakat ráadásul akár újra is nyithatják, ha a piaci helyzet, és persze az árak mindezt indokolnák.
A norvég műszaki hibák és a holland kormánydöntés hatására a piacról kieső mennyiség tehát korlátozott, az erre adott piaci reakció viszont már-már határtalan volt. Az európai piacok indokoltnál erősebb kilengését jelzi, hogy az elmúlt napokban ugyan a tengerentúlon is drágult a gáz tőzsdei jegyzése, a változás jóval moderáltabb volt, mint a kontinensünkön. A kedvezőtlen hírekre adott drasztikus reakciók miatt csütörtökön a TTF-gáz kurzusa napon belül egy lépésnyire került a 40 eurós szinthez. Igaz, a hét utolsó kereskedési napján a kedélyek megnyugodtak és óriási esést láthattunk, így a tőzsdei ár 32 euró felett stabilizálódott.
Milyen hatással lehet mindez a magyar gazdaságra?
Ahogy azt cikkünk elején is jeleztük, Magyarország számára az energiahordozók ára erősen befolyásolja a gazdasági helyzetet. Földgázból a felhasznált mennyiség nagyjából 88-90 százalékát importból szerezzük be, a hazai kitermelés mennyisége viszonylag alacsony. A kormány ugyan szeretné ezt növelni, ám a magyarországi termelés részaránya várhatóan akkor sem fog érdemben növekedni, mivel közben az ide települő energiaintenzív ipari létesítmények miatt növekvő földgázhasználattal kell számolni. Mindez azt jelenti, hogy amennyiben emelkedik a földgáz ára, akkor az komoly terhet tesz a teljes magyar gazdaságra. A teljesség igénye nélkül: emelkedni fog az infláció, romlik a forint, megbillennek az egyensúlyi adatok, romlik a magyar versenyképesség és csökken az életszínvonal.
Cikkünk témáján túlmutat, hogy ilyen feltételek mellett mennyire átgondolt az egyes elemzők által az erőltetett jelzővel illetett magyar iparpolitika. Ahogy annak kapcsán is hosszú vitákat lehetne folytatni, hogy érdemes-e fenntartani a rezsicsökkentés rendszerét, vagy esetleg jobban járnánk, ha a költségvetés Rezsivédelmi Alapjába befolyó összegeket energiahatékonysági beruházásokra, vagy azok valamilyen fokú támogatására fordítaná a kormány.
Érdemes megnézni ugyanakkor a külkereskedelmi mérleget, amelyen igen látványosan megmutatkozik, hogy az energiaszámla megugrása (energiaegyenleg) hogyan robbant be 2022-ben. (Az oroszokkal kötött szerződésben valószínűsíthetően az aktuális árakhoz képest 2 hónappal van elcsúsztatva a fizetés, így az olcsóbbá vált gáz tavaly még nem érvényesült.) A földgáz magas ára is hozzájárult ahhoz, hogy 2022-ben is kiugróan magas volt az államháztartás hiánya (a GDP arányában 6,1 százalék). Az egyensúlyi problémák pedig a spekulánsok számára „felkérést jelentettek egy táncra”, nem véletlen, hogy tavaly októberben 432 forint felett is járt az euró árfolyama. A forint erősítése pedig csak nagyon magas kamatszintekkel volt lehetséges, amely viszont közrejátszott abban, hogy a Magyar Nemzeti Bank brutális (nagyságrendileg 2000 milliárd forintos) veszteséget halmozzon fel.
A tavalyi kiugró energiaárak közvetlenül és közvetve is jelentkeztek a fogyasztói árakban. Nem véletlen, hogy Magyarország jó ideje az EU-n belül inflációs Európa-bajnok.
A magas infláció pedig hozzájárult, hogy az alacsonyabb jövedelműek anyagi helyzete még elkeserítőbb legyen. És persze ezzel összefüggésben a kiskereskedelmi forgalom is óriásit esett. Jelzésértékű, hogy az elmúlt egy évtizedben 10 százalék feletti forgalomcsökkenést csak a Covid legsötétebb hónapjában mértek, miközben idén három egymást követő hónapban is ekkora zuhanást láthattunk. Mindezek alapján talán nem költői túlzás, hogy az egész ország érdeke, hogy az átmeneti megugrás után konszolidálódjon a helyzet, és a tőzsdéken a mostani áremelkedés csak átmeneti legyen.
