Eltelt egy újabb hónap és a legfontosabb mutatóban alig kerültünk közelebb Európához

Hosszú hónapok után végre bíztató inflációs adattal rukkolt elő a Központi Statisztikai Hivatal. Mert hát kétségtelenül ilyenként kell értékelni, hogy az éves fogyasztóiár-index májusban „már csak” 21,5 százalék lett. Hiszen az idei első három hónapot még 25 százalék feletti rátákkal kezdtük, mindössze áprilisban sikerült e szint alá mennünk.

Az áprilisi 24 százalékos inflációhoz képest valóban jelentősnek tekinthető a 2,5 százalékpontos egyhavi csökkenés – le is aratta érte a kormány a babérokat. Nagy Márton például azt mondta, hogy „az adatok visszaigazolták, hogy a kormányzati intézkedéseknek köszönhetően az infláció mérséklődése egyre nagyobb ütemű”.

Más kérdés, hogy ha az ember körülnéz Európában, akkor aligha tudja osztani a gazdaságfejlesztési miniszter (kincstári) optimizmusát. Pláne nem érti, hogyan lehet a ludas a magas inflációért az Ukrajnát tavaly februárban lerohant Oroszország elleni brüsszeli szankciós politika (különösen, hogy annak egyes elemeit az Orbán-kormány is megszavazta!).

Hiszen azt látni, hogy a szankciók által igencsak sújtott (sic!) 27 EU-s tagországból a májusi adatait cikkünk megjelenéséig publikált 26 állam fogyasztóiár-indexe közül messze a miénk a legmagasabb. (S ezen a helyzeten valószínűleg az sem változtat, ha az egy szem „késlekedő”, Málta is előrukkol a múlt havi rátájával, tekintettel arra, hogy áprilisban 6,4 százalékos éves szintű pénzromlást jelentett.) S ami az igazán elkeserítő, csak minimálisan szűkül az utolsó előttihez viszonyított távolságunk.

Igaz, legyünk mi is optimisták, legalább májusban már szűkült, előtte ugyanis hónapokon keresztül távolodtunk e tekintetben az EU-s tagtársainktól. Most csak annyi változott, hogy míg áprilisban még Lettország mögött kullogtunk 8,9 százalékponttal, addig májusban már Lengyelország állt előttünk – 8,5 százalékponttal.

Ebből már következik, hogy a kézenfekvő viszonyítási pontokként figyelt közép- és kelet-európai régió más országaihoz képest a lemaradásunk még vaskosabb: Horvátországban 7,9, Szlovéniában 8,4, Bulgáriában 10,1, Romániában 10,64, Csehországban 11,1, Szlovákiában 11,9 százalék lett a májusi infláció.

De az sem éppen kellemes, hogy míg egy ideig talán még nyugtathattuk magunkat azzal (bár ez, valljuk be, durva önbecsapás lett volna), hogy legalább az EU-n kívül, azaz Európa egészében nem mi vagyunk a tökutolsók, sőt, több országot is megelőzünk, azóta már Moldova és Ukrajna is elénk került. Így már csak a hiperinflációját a néhány hónappal ezelőtti, 90 százalék közeli értékről májusra már 40 százalék alá szorított Törökország van mögöttünk.

A magyar inflációlassulás egyébként azért nem nagy truváj, mivel ugyanezt az ezen adatait cikkünk megjelenéséig nyilvánosságra hozott 41 európai államból 37 is megtette. Fájdalom, még ebben az összevetésben sem sikerült a képzeletbeli dobogóra feljutnunk, annak első három helyét ugyanis a már említett törökök (-4,09 százalékpont), a lettek (-3 százalékpont) és a litvánok (-2,8 százalékpont) foglalják el. Még az ukránok is előttünk vannak, a maguk 2,6 százalékpontjával. A nyugat-európai országok közül Dánia domborított a legnagyobbat, a skandinávok éves szintű fogyasztóiár-indexe áprilisról májusra 2,4 százalékponttal csökkent.

Ha hátul nem is, az inflációs lista élén egyébként változás következett be. Svájc visszaszerezte az áprilisban, mindössze egy hónap erejéig, átadott elsőségét, maga mögé utasítva Oroszországot. Míg a harmadik helyre Görögország rangsorolódott, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az EU-ban a helléneknél volt a legalacsonyabb az éves fogyasztóiár-index májusban.

Összességében tehát ki lehet jelenteni, hogy az inflációval szembeni monetáris szigorítások megtették a hatásukat. A múlt hónapban egyébként négy ország (Bulgária, Dánia, Izland, Szerbia) folyamodott az alapkamatemelés eszközéhez, az Európai Központi Bank pedig csütörtökön – ami mindjárt az eurót fizetőeszközként használó 20 országot érintett –, míg ketten (Bosznia-Hercegovina és Fehéroroszország) már lazítottak. Bár azt is mondhatnánk, hogy hárman, hiszen nálunk tavaly október óta már nem a 13 százalékos jegybanki alapkamat, hanem a Magyar Nemzeti Bank (MNB) egynapos betéti kamata az irányadó, amely május végén csökkent, 18-ról 17 százalékra.

Ez a kettősnek tekinthető hazai kamatrendszer nemcsak a külföldi befektetőket zavarhatja, hanem azt a rangsorunkat is, amelyet az inflációs és a jegybanki alapkamatok különbségeinek összehasonlítása alapján állítottunk fel (ami hangsúlyozottan nem reálkamatokat jelent, lévén, hogy ilyet csak visszamenőlegesen lehet megállapítani, összevetve például, hogy az egy évvel ezelőtt bankbetétbe tett, illetve befektetett összegek kamata, hozama hogyan aránylik az aktuális inflációs rátához). Márpedig míg a 13 százalékos MNB-alapkamat alapján Magyarország hátulról a harmadik, addig a 17 százalékos egynapos betéti kamat tizenegy (!) hellyel is előrébb, a középmezőnybe repítené.

(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)